Navigációs tájolás — csapágy, irányszög és mérési módszerek

Navigációs tájolás: csapágyak, irányszögek és mérési módszerek — gyakorlati útmutató optikai, radar és csillag alapú technikákhoz pontos irányméréshez.

A navigációban a tájolás szót különböző módszerekre használják, amelyek az erre a célra használt objektum és egy referenciairány közötti szöget próbálják meghatározni. Erre különböző vonatkoztatási rendszerek használhatók. Az egyik általánosan használt vonatkoztatási rendszer a kardinális irányoké, mivel ezeket az iránytűvel lehet megtalálni. A hajó iránya is lehet referencia.

A könnyen meghatározható, és nagyon kevéssé mozgó pontokat tekinthetjük referenciának. Ilyen pontok például a csillagok, a hegyek, a Nap és a jelzők. A jelzőfények a tengerparton világítótornyok, de a nyílt tengeren elektromos jelzőfények vagy más tengeri jelek formájában is léteznek.

A csapágyakat különböző módon lehet mérni. Az optikai csapágyazás a vizuális információkra támaszkodik, más rendszerek a radar eszközeire.

Alapfogalmak: csapágy és irányszög

Csapágy alatt általában az objektum és egy meghatározott referenciairány (például az északi irány vagy a hajóorr) közötti, óramutató járásával megegyező irányszöget értjük. A irányszög (azimut) az a szög, amelyet egy tárgy látszó iránya bezár egy választott kezdőirány és a célpont iránya között.

Fontos megkülönböztetni a különböző vonatkoztatási rendszereket: valódi (true), mágneses (magnetic) és relatív csapágy. A relatív csapágy a hajóorrhoz viszonyított irány, a mágneses a föld mágneses északához, a valódi pedig a földrajzi északhoz mérve értendő.

Csapágyfajták és korrekciók

A módszerek gyakorlati használata során mindig figyelembe kell venni azokat a korrekciókat, amelyek a különböző referenciák közötti átszámítást igénylik. Két fontos fogalom:

• Magnetikus deklináció (variáció) – a mágneses és az északi (valódi) irány közötti különbség, amely földrajzi helyenként és időben változik.
• Kompassz-devízió (hibatorzítás) – a hajóra jellemző, a fedélzeti vas- és áramkörök miatt fellépő helyi eltérés a mágneses északihoz képest.

Gyorsan megjegyezve: a gyakorlatban a navigátorok táblázatokat, kompenzációs görbéket és számológépeket használnak a valódi ↔ mágneses ↔ kompasz átszámításokhoz, mert a jelölések és előjelszabályok (add/subtract) területenként és forrásonként eltérő memorizálási szabályokhoz kötődnek.

Mérési módszerek és eszközök

A csapágyak mérésére több módszer és eszköz is rendelkezésre áll; a választás a körülményektől és a kívánt pontosságtól függ.

• Optikai csapágyazás – hagyományos iránytűvel, kézi iránytűvel, pelorus-szal vagy egyszerűen a fedélzeti iránytű és szemrevételezés kombinációjával. Jó látási viszonyok mellett egyszerű és gyors.
• Radarc sapágy – radar segítségével az ekkora távon visszaverődő jel irányát mérik. Hasznos rossz látási viszonyok között és éjszaka; a radar általában relatív vagy valódi csapágyat adhat attól függően, hogy be van-e állítva a gyroszkópos referencia.
• Gyrocompass és hajóirány – a giroszkópos iránytű a valódi északhoz képest stabilabb, mivel nem befolyásolja a mágneses mezőt; gyakran használják radar és egyéb rendszerek referenciairányaként.
• Elektronikus rendszerek – AIS, elektronikus iránytűk és egyes automatikus rendszerek képesek elektronikusan meghatározni a célok irányát és megjeleníteni azt.
• Himmelsmérések (asztro-navigáció) – a csillagok, a Nap vagy más égi objektumok irányának mérése szextáns és számítások segítségével, klasszikus helymeghatározáshoz és iránymeghatározáshoz.

Gyakorlat: csapágyak alkalmazása helyzetmeghatározásban

Néhány gyakori eljárás a gyakorlatban:

• Keresztcsapágy (cross bearing) – legalább két, egymástól jól elválasztott jelzőre vett csapágy alapján a helyzet pontszerű meghatározása. A metszéspont adja a helyzetet a térképen.
• Visszacsapágy (reciprocal) – ha egy objektum csapágyát és a rá mutató visszafelé vett csapágyat is megmérjük, ellenőrizhetjük az észlelést és kiszűrhetjük az esetleges hibákat.
• Futtatásos helyzet (running fix) – ha csak egy jelző látható, a hajó több időpontban vett csapágyai és az előre ismert hajósebesség alapján számítanak helyzetet.

Hibaforrások és pontosság

A csapágyak pontosságát több tényező befolyásolja:

• látási viszonyok (köd, eső, éjszaka),
• instrumentális hibák (iránytűk, radarbeállítások),
• emberi olvasási hiba és reakcióidő,
• tengeri állapotok és a hajó mozgása,
• lokális mágneses anomáliák.

Gyakorlati javaslatok: vegyünk több csapágyat egymástól eltérő irányokban, alkalmazzuk a szükséges korrekciókat (változás, deviáció), ellenőrizzük radar és optikai mérések egyezését, és vezessünk naplót a gyakori eltérések feltárására.

Összefoglalás

A tájolás és a csapágy mérésének célja mindig az objektum irányának megbízható meghatározása egy választott referenciairányhoz képest. A módszerek – optikai, radaros, giroszkópos és elektronikus – kiegészítik egymást; a pontos navigációhoz több mérési mód alkalmazása és a megfelelő korrekciók elvégzése szükséges.

Kérdések és válaszok

K: Mi a jelentése a navigációban a medve szónak?

K: Milyen referenciarendszereket használnak a navigációban?

K: Melyik a navigációban leggyakrabban használt vonatkoztatási rendszer?

K: Mik a jelzők a navigációban?

K: Milyen módon lehet tájékozódást mérni?

K: Mi a célja a tájékozódási pontoknak a navigációban?

K: Mire használják az iránytűt a navigációban?

Keresés betűvel