Kiemelkedés (angolul: salient) olyan harctéri terepalakulat vagy vonalrész, amely előre nyúlik az ellenség felé: oldalai és előtere több irányból vannak kitéve tűznek és támadásnak. A salientet általában úgy írják le, hogy azt az ellenséges erők három oldalról veszik körül, ezért a benne álló alakulatok sebezhetőbbek a flanking (oldalazó) és enfilád- (hosszanti) tűz, valamint a koncentrált ellencsapások miatt.

Kiemelkedés és reentráns

A salienttel szemben álló védelmi vonalat reentránsnak (befelé mutató szög) nevezik. A reentráns és a salient egymás viszonyában definiálják a vonalak geometriáját: ahol a vonal kifelé (az ellenség felé) hajlik, ott kiemelkedés keletkezik; ahol befelé hajlik, ott reentráns található. A kiemelkedés mélysége és alapjának (a hátulsó szélességnek) aránya határozza meg a taktikai kockázatot: a mély, keskeny alapú salient különösen veszélyes, mert könnyebben „kiszorítható” a hátáról, ami körbezáráshoz vezethet.

Zsebek (pockets) és körbezárás

Ha a salient alapját az ellenség átvágja vagy „kiszorítja”, az előrenyúló alakulatok hátulról el lesznek vágva és zseb (pocket) jön létre. Egy ilyen zsebben lévő erők három lehetőség közül választhatnak: kitörni, amíg van szabad út; megpróbálni kibontakozni és visszaszorítani az ellenséget; vagy megadni magukat, ha a helyzet kilátástalan. A zsebek elleni műveletek célja általában a bekerített erők megsemmisítése vagy felszabadítása (relief operation).

Taktikai következmények és kockázatok

  • Kommunikáció és utánpótlás: a salientben lévő csapatok ellátása nehezebb, mert a logisztikai útvonalak kiszolgáltatottabbak.
  • Fokozott veszély oldalazó és enfilád tűzre: a vonalak oldalai könnyebben válhatnak célponttá.
  • Morál és manőver-korlátok: a bekerítés fenyegetése csökkentheti az alakulat mozgékonyságát és harci szellemét.

Hogyan lehet kezelni a kiemelkedést?

  • A vonal „kiegyenesítése”: visszavonulással vagy helyi támadással a salient alapjának kiszélesítése vagy megszüntetése.
  • Erősítések és tartalékok alkalmazása a vállak (a salient két oldala) megvédésére.
  • Aktív védelmi intézkedések: tűztámogatás, akadályrendszerek, erős pontok kiépítése a kiemelkedés belső részén.
  • Kontratámadás (spoiling attack) az ellenség vállai vagy a salient háttere ellen, annak megakadályozására, hogy az ellenség átvágja az alapot.
  • Felderítés és légierő/artilleria alkalmazása az ellenséges koncentrációk korai felismerésére és semlegesítésére.

Erődítményeknél

Az erődítményeknél a kiemelkedés a védelmi struktúra olyan része, amely kifelé áll; ez lehet előretolt állás vagy redans, amely célja a tűzlefedettség növelése és a közvetlen terület ellenőrzése. Ilyen esetben a tervezésnél figyelembe veszik, hogy a kiemelkedés védhető legyen oldalazó tüzek és bekerítés ellen, például védőárkokkal, lőrésekkel és belső tartalékokkal.

Példák és történelmi megjegyzés

A kiemelkedéssel és zsebek képződésével kapcsolatos taktikai problémák ismertek a modern hadviselésben; például a második világháborúban a dombvidéki csatában a salientek és azok ellen végrehajtott műveletek döntő jelentőségűek voltak. Más konfliktusok is tanúsítják, hogy a kiemelkedések kezelésének helyes vagy helytelen megoldása jelentősen befolyásolhatja egy hadművelet kimenetelét.