Rumba
A rumba egy zenei és táncos kifejezés, amelynek két különböző jelentése van.
Először is az afrikai stílusú kubai eseményt, az afro-kubai zene rumba műfaját jelenti. A rumba kifejezésnek ez a használata teljesen eltér a latin társastáncokétól.
Másodszor, a latin társastáncok egyikére utal. Ebben az értelemben a Rumba a leglassabb az öt nemzetközi latin versenytánc közül. A Paso doble, a Samba, a Cha-cha-cha és a Jive a többi. Ezt a társastáncos Rumbát Kubában is táncolták egy olyan ritmusra, amelyet ők boleró-son-nak neveznek. A nemzetközi stílus a forradalom előtti kubai tánctanulmányokból származik.
Rumba Kubán kívül
A The Peanut Vendor volt az első kubai zenei felvétel, amely nemzetközi slágerré vált. A címkén rumbaként írták le, talán azért, mert a son szót angolul nem értenék. A címke megragadt, és az 1930-as években "rumbaőrület" alakult ki. Ez a fajta rumba az 1930-as években került be Amerikában és Európában a táncszalonokba, és változó tempó jellemezte, néha majdnem kétszer olyan gyors volt, mint a modern báli rumbák.
Bálterem Rumba
A rumba modern táncstílusa Monsieur Pierre (Pierre Zurcher-Margolle) tánctanár tanulmányaiból származik. Az akkoriban Londonban élő Pierre 1947-ben, 1951-ben és 1953-ban Kubában járt, hogy megtudja, hogyan és mit táncolnak akkoriban a kubaiak. . Intro
A nemzetközi bálteremben a rumba egy lassabb, percenként körülbelül 120 ütemű tánc, amely mind zenében, mind táncban megfelel annak, amit a régebbi generáció kubaijai boleró-son-nak neveztek. Könnyen belátható, hogy a könnyebb hivatkozás és a marketing szempontjából a rumba jobb elnevezés, bármennyire is pontatlan. Ugyanez a fajta ok vezetett később a salsa használatához, mint a kubai eredetű könnyűzene átfogó elnevezéséhez.
Kubában minden társasági táncban a csípő az álló láb fölé lendül, és bár a gyors salsában ez alig észrevehető, a lassú rumbában sokkal hangsúlyosabb. Walter Laird így fogalmazott:
[Egy oldalra tett lépés után] "Helyezzük át a teljes súlyt erre a lábra, engedjük a medencét oldalra és hátra mozogni, hogy a súlyt az álló láb sarkának közelében érezzük. A támaszkodó láb térdét hátra zárjuk".p9
Általában a lépések tömörek, és a táncot emelkedés és süllyedés nélkül táncolják. Ez a stílus hiteles, akárcsak a szabad karok használata a különböző figurákban. Az alapfigurák a forradalom előtti Havannában megfigyelt táncmozdulatokból származnak, és azóta saját életre keltek. A versenyfigurák gyakran összetettek, és ez az, amiben a versenytánc elválik a társastánctól. Részletek a táncoktató szervezetek tanterveiből és a szabványos szövegekből szerezhetők be.
