Királyi erdő: középkori angol vadászati és jogi intézmény
Királyi erdő: a középkori Anglia normann vadász- és jogintézménye — kizárt területek, szigorú erdőtörvény, New Forest és az arisztokrácia privilégiumai.
A királyi erdő különböző jelentésű terület, de alapvetően az egykor uralkodók tulajdonában lévő erdőterület.
Az angolszász Angliában a királyok nagy vadászok voltak, de soha nem jelöltek ki olyan területeket, amelyeket más felhasználók számára tilos volt használni. A történészek nem találnak bizonyítékot arra, hogy az angolszász uralkodók (500 körül és 1066 között) erdőket hoztak volna létre.
A normann királyok alatt (1066 után) azonban a királyi földeken csak a király felhatalmazása alapján volt szabad vadászni. A törvény célja az volt, hogy megvédje a vadhúst és a vertet, a vadászat "nemes" állatait - nevezetesen a gímszarvast, a dámszarvast, az őzet és a vaddisznót -, valamint az őket tápláló zöld növényzetet.
A királyi erdőket az uralkodó vagy (meghívás alapján) az arisztokrácia számára fenntartott vadászterületeknek szánták. A fogalmat a normannok vezették be Angliában a 11. században, és a 12. század végén és a 13. század elején Dél-Anglia területének egyharmadát királyi erdőnek jelölték ki. A 12. század egy szakaszában egész Essexet erdősítették, II. Henrik pedig trónra lépésekor egész Huntingdonshire-t királyi erdővé nyilvánította.
Az erdősítés, különösen a New Forest létrehozása, nagy szerepet játszott a "normann járom" népi történetében:
"az angol nemzeti történet ismerős eleme a kép, amikor virágzó települések felbomlanak, házakat égetnek fel, parasztokat lakoltatnak ki, mindezt az idegen zsarnok kedvéért." .... A nehézségek és az elnéptelenedés mértékét és intenzitását eltúlozták".
Az erdőtörvény szigorú büntetést írt elő mindazok számára, akik az erdőkben bármilyen bűncselekményt elkövettek. A vad megölése főbenjáró bűn volt. A 17. század közepére e törvény végrehajtása megszűnt, de számos angol erdőterület még mindig a Royal Forest címet viseli. A középkorban Európa-szerte elterjedt volt az a gyakorlat, hogy a földterületeket kizárólag az arisztokrácia használatára tartottak fenn.
A királyi erdők általában nagy kiterjedésű pusztákat, füves és vizes területeket tartalmaztak - bárhol, ahol szarvasok és más vadak éltek. Ezenkívül, amikor egy területet erdőnek jelöltek ki, a benne fekvő falvak, városok és mezők is az erdészeti törvény hatálya alá tartoztak. A helyi lakosokat korlátozták a korábban megélhetésükhöz használt földterületek használatában. A közös jogokat azonban nem szüntették meg, csupán korlátozták.
Eredet és fogalommagyarázat
A középkori angol "királyi erdő" fogalma jogi, nem feltétlenül pusztán természetföldrajzi értelemben vett erdőt jelent. Az erdősítés (afforestation) ebben a korban gyakran jogi aktust jelentett: egy területet a király fennhatósága alá helyeztek, függetlenül attól, hogy mennyi volt a fával borított rész. Így váltak a lakott, mezőgazdasági vagy mocsaras területek is az erdőtörvény hatálya alá.
Erdőtörvény és intézményrendszer
A királyi erdők működését külön törvény, az ún. forest law szabályozta. Ennek célja a venison (vadhús) és a vert (zöld növényzet) védelme, vagyis a vadállomány és az őket tápláló élőhely megóvása a király vadászati jogának biztosítására. Az erdőtörvény különbözött a közönséges bűnügyi jogtól: saját bíróságai és tisztségviselői voltak.
Az erdőbíróságok (forest courts) közé tartoztak az erdői ítélőszékek (forest eyres), a swainmote-ok és különféle helyi testületek. Az erdészeti tisztségviselők közé számítottak a warden (erdőispán), a verdererek (erdészetért felelős bírák), a foresterek (erdészek), az agisterek (pannage- és legeltetési díjak kezelői) és mások. Hatáskörükbe tartoztak a jogsértések felderítése, bírságok és büntetések kiszabása, valamint a határok időszakos felülvizsgálata (perambulation vagy határjárás).
A büntetések gyakran súlyosak voltak: pénzbírság, vagyonelkobzás, testileg súlyos büntetések és bizonyos esetekben fogvatartás vagy végrehajtás is előfordulhatott. Mindez jelentős konfliktusforrás volt a helyi lakossággal.
Jogok és korlátozások a helyi lakosság szemszögéből
Bár a királyi erdők korlátozásokat vezettek be, számos helyi közhasználati jog (common rights) fennmaradt vagy részben korlátozott formában létezett. Ezek közé tartoztak például:
- az estovers joga – tűzifa és építőanyag gyűjtésének joga;
- pannage – sertések erdei legeltetésének joga (makkra és egyéb eleségre való engedély);
- agistment – állatok ideiglenes legeltetése, tartása;
- turbary – tőzeg vagy más tüzelőanyag kivágásának joga.
A 1217-ben kiadott Charter of the Forest fontos mérföldkő volt: ez a dokumentum enyhítette a köznép erdőkkel kapcsolatos terheit, helyreállította bizonyos közhasználati jogokat és korlátozta az erdőtörvény legszigorúbb rendelkezéseit (a 1215-ös Magna Carta megszületését követő intézkedések része volt).
Társadalmi és gazdasági hatások
A királyi erdők kijelölése gyakran jelentett földvesztést és korlátozásokat a parasztság számára: egyes falvakból kitelepítések, földek elvétele vagy a megművelés tilalma is előfordult. Ez hozzájárult a népi ellenérzésekhez és a "normann járom" képéhez, amely a későbbi történetírásban és néphagyományban erősen jelen van. Ugyanakkor az erdők védelme hosszabb távon a vadállomány és az erdőállomány megőrzéséhez is hozzájárult.
A rendszer visszaszorulása és öröksége
A 17. század közepére az erdőtörvény gyakorlati érvényesülése sok helyen megszűnt, és a későbbi évszázadok folyamán az erdők jogi státusza, bekerítése és használata többször átalakult (disafforestation, enclosure, privatizáció). Ennek ellenére számos terület ma is hordozza a Royal Forest nevet, és több történelmi királyi erdő — például a New Forest vagy a Forest of Dean — ma is ismert mint kulturális és természeti örökség.
Összefoglalva: a királyi erdők jogilag létrehozott vadászterületek voltak, amelyek fontos szerepet játszottak a középkori angol királyi hatalom gyakorlásában, ugyanakkor jelentős hatással voltak a helyi közösségek életére, földhasználatára és gazdaságára. A jogi és társadalmi változások eredményeként a rendszer lassan vesztett befolyásából, de öröksége ma is nyomot hagy a brit tájon és jogi hagyományokban.
A New Forestben
Kérdések és válaszok
K: Mi az a királyi erdő?
V: A királyi erdő egy olyan földterület, amely egykor az uralkodók tulajdonában volt, és vadászatra használták. Általában nagy kiterjedésű pusztákat, füves és vizes élőhelyeket foglal magában, amelyeken szarvasok és más vadak élnek.
K: Mikor jelent meg először a királyi erdők fogalma?
V: A királyi erdők fogalmát a 11. században a normannok vezették be Angliában.
K: Az angolszász királyok hoztak létre erdőket?
V: A történészek nem találnak bizonyítékot arra, hogy az angolszász királyok (500 körül és 1066 között) erdőket hoztak volna létre.
K: Milyen állatokat védett a királyi jog?
V: A királyi törvények értelmében a királyi földeken csak a király felhatalmazása alapján volt szabad vadászni, és az olyan állatok, mint a gímszarvas, a dámszarvas, az őz és a vaddisznó, védelem alatt álltak.
K: Dél-Angliában mekkora területet jelöltek ki királyi erdőnek a 12. században?
V: A 12. század végén és a 13. század elején Dél-Anglia területének egyharmadát jelölték ki királyi erdőnek.
K: Büntettek-e valakit, aki ezekben az erdőkben bűncselekményt követett el?
V: Igen, bárki, aki ezeken az erdőkön belül bármilyen bűncselekményt elkövetett, az erdészeti törvények szerint szigorú büntetést kapott - még a vad megölése is főbenjáró bűn lehetett.
K: Megszűntek a közjogok, amikor egy területet erdővé nyilvánítottak?
V: Nem, bár a helyi lakosokat korlátozták a korábban megélhetésükhöz használt földterület használatában, a közös jogok nem szűntek meg, csupán korlátozták őket.
Keres