New Forest – Dél-Angliai erdő, puszták és nemzeti park (Hampshire)
Fedezd fel a New Forestet — Dél-Anglia híres nemzeti parkját Hampshire-ben: ősi erdők, nyílt puszták, vadvilág és bájos falvak tökéletes természeti kalandjához.
A New Forest egy dél-angliai terület. A terület az egyik legnagyobb megmaradt nyílt legelő, puszták és erdők egyikét foglalja magában a sűrűn lakott délkelet-angliai régióban. A terület Hampshire délnyugati részén terül el, és átnyúlik Wiltshire délkeleti részébe, valamint Dorset keleti része felé.
A név a New Forest Nemzeti Parkra is utal, amely hasonló határokkal rendelkezik. A New Forest helyi önkormányzati körzet Hampshire egyik alosztálya, amely az erdő nagy részét lefedi. A területen számos falu van elszórva, és számos kisváros található az erdőben és annak peremén.
Földrajz és élőhelyek
A New Forest tipikus élőhelyei közé tartozik a nyílt heath (puszta), a nedves mirek (mocsarak és lápok), változatos tű- és lomberdők, valamint hagyományos legelők és kaszálók. A táj mozaikos jellege — erdőfoltok, nyílt puszták, patakok és lápok — gazdag élőhelyet biztosít sokféle növény- és állatfaj számára.
Történelem és emberi használat
A New Forest területe hosszú ideje emberi használat alatt áll. A középkorban, a Nova Foresta kifejezés alapján, a területet királyi vadaskertként kezelték, és különleges jogok és szabályok vonatkoztak rá. Ma is fontos része a helyi hagyománynak a commoning rendszere: helyi gazdák (commoners) legeltetési jogokkal rendelkeznek, amelyek keretében pónikat, marhákat, disznókat és juhokat legeltetnek az erdőn. A közösségi jogokat és a terület használatát ma is szabályozzák, például a Verderers nevű testületek útján.
Vadvilág és jellegzetes fajok
A New Forest különösen híres a New Forest pónikról, amelyek az erdő szimbólumai: szabadon járnak-kelnek, és hagyományosan a közösségi legeltetés részei. Emellett jelentős a madárvilág (pl. erdei és nyílt pusztai fajok), számos rovar- és lepke-faj, valamint ritka növénytársulások találhatók itt. A sokféle élőhely miatt előfordulnak védett fajok is, amelyek megőrzése fontos feladat.
Védelem és jogi státusz
A terület többféle természetvédelmi oltalom alatt áll: a New Forest egyike Anglia jelentős tájainak, 2005-ben pedig nemzeti parkká nyilvánították (New Forest National Park). Emellett a táj több különleges természetmegőrzési kategóriába esik (például SSSI, Natura 2000 besorolások), ami a biodiverzitás védelmét szolgálja. A nemzeti park hatósága és más szervezetek együttműködnek a fenntartható használat, az élőhely-rehabilitáció és a közösségi jogok megőrzése érdekében.
Települések és látnivalók
A New Forestben és annak peremén számos hangulatos falu és kisváros található. Néhány ismert település és látványosság:
- Lyndhurst – gyakran a New Forest „központjaként” említik, ahol a Nemzeti Park látogatóközpontja is található;
- Brockenhurst és Lymington – fontos közlekedési csomópontok, jó kiindulópontok túrákhoz és kerékpározáshoz;
- Beaulieu – híres Beaulieu Múzeummal és a történelmi Beaulieu apátsággal;
- Exbury Gardens, Bucklers Hard és helyi múzeumok – kulturális és botanikai érdekességek.
Turizmus és szabadidő
A New Forest népszerű kiránduló- és pihenőhely: a látogatók gyalogtúrákat, kerékpárutakat, díjazzást, lovaglást és természetmegfigyelést élvezhetnek. Az utak és ösvények hálózata jól kiépített, ugyanakkor fontos a felelősségteljes viselkedés — például az állatok zavarásának kerülése és a szemét elvitele. A nyári hónapokban a terület jelentős turistaforgalmat vonz, ami nyomást jelent az élőhelyekre és a helyi közösségekre.
Kihívások és megőrzés
A New Forest védelme a fejlesztési nyomással, a növekvő turizmussal és a klímaváltozás hatásaival szemben folyamatos feladat. A fenntartható területkezelés, a hagyományos legeltetési formák támogatása és a helyi közösségek bevonása kulcsfontosságú a táj megőrzéséhez.
A New Forest tehát egyszerre természeti érték, kulturális örökség és aktív közösségi tér, ahol a természeti sokféleség, a hagyományok és a szabadidős lehetőségek szoros kölcsönhatásban állnak egymással.
Történelem
A New Forestet I. Vilmos 1079 körül királyi erdőnek hozta létre a királyi vadászat, főként a szarvasvadászat céljából. Több mint 20 kis falu és elszigetelt tanyavilág rovására jött létre; ezért az ő idejében egyetlen kompakt területként "új" volt.
Először "Nova Foresta" néven jegyezték fel a Domesday Bookban 1086-ban. Ez az egyetlen erdő, amelyet a könyv részletesen leír. "Valószínűleg a korai normann királyok egyetlen tette sem híresebb, mint a New Forest létrehozása".
Vilmos két fia az erdőben halt meg: Richárd herceg 1081-ben és II. Vilmos király (Rufus Vilmos) 1100-ban. A helyi néphagyomány azt állította, hogy ez volt a büntetés a Vilmos által elkövetett bűnökért, amikor létrehozta a New Forestet; egy 17. századi író részletesen beszámol erről:
"Hódító Vilmos (azért, hogy az említett erdőt vadállatok kikötőjévé tegye a vadászatához) 36 plébániatemplomot, a hozzájuk tartozó házakkal együtt, lebontatott, és a szegény lakosok ház és otthon nélkül maradtak. De ez a gonosz cselekedet nem sokáig maradt büntetlenül, mert fiai megérezték az okosságát; Richárdot dögvészes levegővel lőtték agyon; Rufust egy nyíllal lőtték át; és Henriket, az unokáját, akit Robert, a legidősebb fia, vadászata közben felakasztották a fák között, és így halt meg. Ez az erdő jelenleg is sokféle vadat kínál, ahová őfelsége gyakran visszavonul szórakozás céljából."
A közös jogokat 1698-ban statútummal erősítették meg. A New Forest a királyi haditengerészet faanyagforrása lett, és a 18. században e célból ültetvényeket hoztak létre. Az 1703-as nagy viharban mintegy 4000 tölgyfa pusztult el. A haditengerészeti ültetvények érintették a közrendűek jogait, de az erdő egy 1877-es parlamenti törvény értelmében új védelmet kapott.
Modern korszak
Az 1877. évi New Forest Act megerősítette a Commoners történelmi jogait, és megtiltotta, hogy bármikor 65 km-nél (2 ) nagyobb területet (25 négyzetmérföld) bekerítsenek. A törvény a Commoners (és nem a korona) képviselőjeként újra létrehozta a Court of Verderers-t. A lombos fák kivágása és tűlevelűekkel való helyettesítése az első világháború alatt kezdődött meg, hogy kielégítsék a háborús fakeresletet. A második világháború alatt további beavatkozásokra került sor. Ezt a folyamatot helyenként visszafordították, és néhány ültetvényt visszaalakítottak pusztává vagy lombos erdőterületté. A rododendron továbbra is problémát jelent.
2005-ben a New Forest nagyjából 90%-a még mindig a korona tulajdonában volt. A koronabirtokokat 1923 óta az Erdészeti Bizottság kezeli, és a koronabirtokok nagy része ma már az új Nemzeti Park területén található.
További új erdei törvények következtek 1949-ben, 1964-ben és 1970-ben. A New Forest 1971-ben SSSI lett, 1985-ben pedig New Forest Heritage Area (New Forest Örökségvédelmi Terület) lett, és 1992-ben további tervezési ellenőrzésekkel egészült ki. A New Forestet 1999 júniusában az UNESCO világörökségi helyszínnek javasolta, 2005-ben pedig nemzeti parkká nyilvánították.
Közös jogok
Az erdőtörvények célja az volt, hogy a New Forestet a királyi szarvasvadászat helyszíneként tartsák fenn, és a király szarvasai és takarmánya elleni beavatkozást büntették. A terület lakosai (a közrendűek) már korábban is rendelkeztek közös jogokkal.
Joguk volt lovakat és szarvasmarhákat (de csak ritkán juhokat) legeltetni az erdőben (közös legelő), tüzelőfát gyűjteni, tőzeget vágni tüzelőanyagként, agyagot (márgát) ásni, valamint szeptember és november között sertéseket terelni, hogy a lehullott makkot és bükköt (pannage vagy mast) megegyék.
A legeltetés és a legeltetés még mindig fontos az erdő ökológiája szempontjából. A sertések gond nélkül megeszik a makkot, míg a pónik és a szarvasmarhák számára a nagy mennyiségű makk mérgező lehet. A legeltetés mindig 60 napig tart, de a legeltetés kezdete az időjárástól - és a makkhullás időpontjától - függ. Az erdőgondnokok döntik el, hogy mikor kezdődik a tölgyfakitermelés. Máskor a sertéseket be kell vinni, és a tulajdonos földjén kell tartani, kivéve a vemhes kocákat, az úgynevezett kiváltságos kocákat, amelyek mindig kiengedhetők, feltéve, hogy nem jelentenek kellemetlenséget, és éjszaka visszatérnek a Commoner gazdaságába. A közbirtokosoknak szükség esetén rendelkezniük kell az erdőn kívüli tartalék földterületekkel, ahol ezeket a kocákat tarthatják.
A községi jogokat régebben bizonyos földterülethez (vagy bizonyos tűzhelyhez) kötötték. A közbirtokosok pónijainak és szarvasmarháinak legeltetése az erdőgazdálkodás alapvető része, amely segít a puszták, mocsarak, gyepek és fás legelők élőhelyeinek és élővilágának jó állapotban tartásában. Ezeket a jogokat ma már leválasztották. A CDA, a Verderers és a társult szervezetek erőfeszítései azt jelentik, hogy New Forestben fellendülőben van a gazdaság, és néhány közbirtokosnak lehetősége van arra, hogy jóval a minimálbér felett keressen - és további segítséget kapjon a mezőgazdasági érdekeltségeihez. Ez segít a közbirtokosoknak abban, hogy továbbra is megőrizzék az erdőt.
New Forest pónik
Téli takarmányt fogyasztó tehén, Longdown Inclosure.
Keres