Római befolyás a kaukázusi Albániában
A kaukázusi Albánia a mai Azerbajdzsán területe volt. Krisztus kora körül négy évszázadon át a Római Birodalom kliensállama volt. A térség feletti befolyása a Krisztus előtti első században kezdődött és körülbelül Kr. u. 250-ig tartott. Kr. u. 299 körül Albánia még néhány évig ismét Diocletianus császár "névleges" vazallusállama volt.
Róma a kaukázusi Albániát csak mint kliens- vagy vazallusállamot irányította. Soha nem tudta teljesen a Római Birodalom részévé, mintegy "provinciává" tenni (ahogyan ez szomszédjával, Örményországgal történt).
Ezekben az évszázadokban Róma hozta el a kereszténységet a kaukázusi albánoknak, és ezzel együtt a nyugati kulturális hatást, amely egészen a mai Azerbajdzsánig tartott. Még ha ma kevés azerbajdzsáni keresztény is, az általuk használt írásrendszer a római ábécé.
A második és egyben utolsó hatás a Kelet-római Birodalomból érkezett, amikor Hérakleiosz császár Kr. u. 627-ben a harmadik perzsa-török háborúban a nyugati türk kaganátus gokturkjainak segítségével át tudta venni a kaukázusi Albánia feletti ellenőrzést.
A "(kaukázusi) Albánia" (mai nevén Azerbajdzsán) Traján római császár hódításai idején, Örményország közelében.
Történelem
A kaukázusi Albánia és az ókori Róma között tartós kapcsolat állt fenn. Kr. e. 65-ben Pompeius római hadvezér, aki éppen leigázta Örményországot és Ibériát, valamint meghódította Kolkhiszt, serege élén bevonult Albániába. Átkelve Cambysenē (Kambičan) száraz tartományán - amelyet az albánok nemrég foglaltak el az örményektől - a Kaszpi-tenger felé vette az irányt.
Az Alazan folyón átkelve összecsapott Oroezes, Albánia királyának seregeivel, és végül legyőzte őket. Pompeius biztosította az albánok ellenőrzését, majdnem a Kaszpi-tengerig jutva, mielőtt visszatért volna Anatóliába.
A Pártus Birodalom által befolyásolt albánok azonban nem késlekedtek Róma ellen lázadni: i. e. 36-ban Marcus Antonius kénytelen volt egyik hadnagyát elküldeni, hogy vessen véget a lázadásuknak. Zober, aki akkoriban Albánia királya volt, kapitulált, és Albánia így - legalábbis névleg - "római protektorátus" lett, ami egy közel három évszázadon át tartó vazallusi állapotot indított el.
Albánia királya szerepel azon dinasztiák listáján, amelyek követeit Augustus fogadta.
Kr. u. 35-ben Pharasmanes ibériai király és testvére, Mithridatész Róma támogatásával Örményországban szembeszállt a parthusokkal: az albánok hatékony szövetségesnek bizonyultak, és hozzájárultak a parthusok vereségéhez és ideiglenes kiűzéséhez.
Néró császár Kr. u. 67-ben katonai expedíciót készített elő a Kaukázusban: le akarta győzni a barbár alánokat, és Róma számára meghódítani a Fekete-tenger északi partvidékét a mai Grúziától-Azerbajdzsántól a mai Románia-Moldáviáig, de halála megakadályozta ezt.
Vespasianus egymás után elhatározta, hogy helyreállítja és megerősíti Róma teljes hatalmát a Kaukázusban egészen a Kaszpi-tengerig.
A Legio XII Fulminata egy különítményének jelenlétét a tenger partjaitól néhány kilométerre (Bakutól 69 km-re délre) egy Kr. u. 83 és 96 között, Domitianus uralkodása idején készült felirat bizonyítja.
Kr. u. 75-ben a XII. Fulminata a Kaukázusban tartózkodott, ahová Vespasianus császár a légiót küldte, hogy támogassa a szövetséges ibériai és albániai királyságokat.
Azerbajdzsánban találtak egy feliratot, amelyen ez áll: FVL, Domitianus császár, Augustus Germanicus, Lucius Julius Maximus, Legio XII Fulminata.
Egyes történészek azt állítják, hogy a Baku melletti Ramana tényleges települését valószínűleg Lucius Julius Maximus "Legio XII Fulminata" római csapatai alapították a Kr. u. első században, és nevét a latin Romana szóból kapta.
Ezt a hipotézist erősítik többek között az orosz közigazgatás által 1903-ban kiadott katonai-topográfiai Kaukázus-térkép, amelyen a város neve "Romana", az abszheroni régióban talált különböző római kori leletek, valamint a régi lakosok által a városra Romani néven hivatkozó adatok.
Ráadásul Ramana egy olyan területen helyezkedik el, amely tökéletesen alkalmas egy római "castrum" számára, hogy ellenőrizze a közeli Baku kikötőjét, a Kaukázus és a közép-ázsiai síkságok közötti kereskedelmi tengeri útvonalon (a Kaszpi-tengeren keresztül).
A római befolyás növekedése ellenére Albánia soha nem szűnt meg kereskedelmi és valószínűleg kulturális kapcsolatban maradni Perzsiával, de Traianus Kr. u. 114-ben a római ellenőrzés a kaukázusi Albánia felett majdnem teljes volt, a legfelső társadalmi szintek teljesen romanizálódtak.
A kaukázusi törzsek, az albánok, az ibériaiak...., sőt a transzkaukázusi szarmaták fejedelmei is (római) hűbéri viszonyban álltak, vagy már alávetették magukat (Traianus által).
Hadrianus római császár (117-138) uralkodása alatt Albániát az alánok, egy iráni nomád népcsoport szállta meg.
Ez az invázió elősegítette a Róma és az albánok közötti szövetséget, amelyet Antoninus Pius alatt Kr. u. 140-ben megerősítettek. A szasszánok Kr. u. 240 körül elfoglalták a területet, de néhány év múlva a Római Birodalom visszaszerezte az ellenőrzést a kaukázusi Albánia felett.
Kr. u. 297-ben a nisibisi szerződés a római protektorátus visszaállítását írta elő a kaukázusi Ibéria és a kaukázusi Albánia felett. Ötven évvel később azonban Róma elvesztette a területet, amely azóta több mint két évszázadon át a Szasszanida Birodalom szerves része maradt.
A hatodik század végén Albánia területe ismét a szasszanida Perzsia és a bizánci/kelet-római birodalom közötti háborúk színterévé vált. A harmadik perzsa-török háború során a kazárok (goktürkök) megszállták Albániát, és vezetőjük, Ziebel Kr. u. 627-ben a római Hérakleiosz uralma alatt Albánia urává nyilvánította magát, és a Kura és Araxész folyók kereskedőire és halászaira adót vetett ki, amely "a perzsa királyság földmérésének megfelelően" volt. Az albán királyok úgy tartották fenn uralmukat, hogy adót fizettek a regionális hatalmaknak.
A kaukázusi Albániát később az arabok hódították meg Kr. u. 643-ban, Perzsia iszlám hódítása során.
A kaukázusi Albánia (a mai Azerbajdzsán) Kr.u. 300 körül a Római Birodalom vazallusa volt (a piros vonalon belül a "Róma vazallus államai": Albánia, Ibéria és Örményország).
Római örökség
Róma hatalmas kulturális örökséget hagyott a mai Azerbajdzsánra: nemcsak a latin ábécét és a mai azerbajdzsániak nyugati orientációjú társadalmát, hanem még - Örményországhoz és Grúziához hasonlóan - a keresztény hitet is (még ha valójában kevés hívője is van).
Movses Kaghankatvatsi szerint a kereszténység már az 1. században elkezdett bejutni a kaukázusi Albániába, pontosan akkor, amikor a rómaiak kezdeti ellenőrzésük alá vonták Albániát. Az első keresztény templomot a régióban Szent Eliseus, az edesszai Thaddeus tanítványa építette egy Gis nevű helyen, és úgy gondolják, hogy ez a mai "Kish templom".
Miután a római befolyás alatt álló Örményország elfogadta a kereszténységet államvallásként (Kr. u. 301), a kaukázusi albán király, Urnayr elment az örmény apostoli egyház székhelyére, hogy megkeresztelkedjen Szent Gergelytől, az első "örmény pátriárkától".
A kereszténység az ötödik század végén érte el fénykorát Jámbor Vachagan (uralkodott Kr. u. 487-510) alatt, aki - bizánci papok hatására - hadjáratot indított a kaukázusi Albániában a bálványimádás ellen, és visszaszorította a perzsa zoroasztrizmust. A 7. századi muszlim inváziók után az eredeti keresztények szinte teljesen eltűntek a tényleges Azerbajdzsánból. Az egyetlen megmaradt kaukázusi albánok az udik, akik római befolyás alatt álló őseik keresztény hitét őrzik. Az utolsó 7000 udi főként a Kabala és Oguz (az egykori Vartaszen) régió Nij nevű falujában él, de néhányan a fővárosban, Bakuban is megtalálhatók.
A "Kish-i templom" Észak-Azerbajdzsánban
Kérdések és válaszok
K: Hol helyezkedett el a kaukázusi Albánia?
V: Kaukázusi Albánia a mai Azerbajdzsán területén feküdt.
K: Meddig volt Kaukázusi Albánia a Római Birodalom kliensállama?
V: Kaukázusi Albánia négy évszázadon át volt a Római Birodalom kliensállama Krisztus kora körül.
K: Albániát Róma tartományként irányította, mint Örményországot?
V: Nem, Róma a kaukázusi Albániát csak mint kliens- vagy vazallusállamot irányította. Soha nem tudta teljes mértékben a Római Birodalom részévé tenni, mint egy provinciát (ahogyan ez szomszédjával, Örményországgal történt).
K: Milyen kulturális hatást gyakorolt Róma a kaukázusi albánokra?
V: Róma hozta el a kereszténységet a kaukázusi albánoknak, nyugati kulturális befolyással, amely egészen a mai Azerbajdzsánig tartott.
K: Sok keresztény él ma Azerbajdzsánban?
V: Még ha ma kevés azerbajdzsáni keresztény is, az általuk használt írásrendszer a római ábécé.
K: Mi volt a második és egyben utolsó befolyás a kaukázusi Albánia felett?
V: A Kaukázusi Albánia feletti második és végső befolyást a Kelet-Római Birodalom jelentette, amikor Hérakleiosz császár Kr. u. 627-ben a nyugati türk kaganátus gokturkjainak segítségével, a harmadik perzsa-török háborúban át tudta venni a régiót.
K: Meddig tartott Róma és a Kelet-római Birodalom befolyása a kaukázusi Albánia felett?
V: Róma befolyása a kaukázusi Albánia felett négy évszázadon át tartott Krisztus kora körül, míg a Kelet-római Birodalom Kr. u. 627-ben vette át a régiót, és a befolyás ettől kezdve folytatódott.
