Mahábádi Köztársaság (1946–1947) — az iráni kurdok rövid függetlensége
Mahábádi Köztársaság (1946–1947): az iráni kurdok rövid, tragikus függetlensége, politikai konfliktusok és hősök története — részletes kronológia és háttérelemzés.
Az Iráni Kurdisztánban létrehozott Mahábádi Köztársaság (más néven Kurdisztáni Köztársaság) az törökországi Ararát Köztársaság után a 20. század második független kurd állama volt. Fővárosa az északnyugat-iráni Mahábád városa volt. A köztársaság létrejötte és bukása beágyazódott az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti iráni válság nemzetközi konfliktusába, és fontos epizódja volt a második világháborút követő geopolitikai versengésnek.
Háttér
A II. világháborút követően az észak-iráni területeken – köztük Kurdisztán és Azerbajdzsán területén – megőrződtek a szovjet csapatok jelenlétének-politikai hatásának következményei. A Szovjetunió által támogatott regionális mozgalmak, elsősorban az azerbajdzsáni autonóm kormány és a mahábádi kurd törekvések, lehetőséget adtak a helyi vezetőknek önálló intézmények kiépítésére. A kurd vezetés egy része a központi iráni hatalom gyengeségét kihasználva szerette volna megvalósítani a szélesebb autonómiát vagy önállóságot.
Kikiáltás, intézmények és vezetés
A köztársaságot Muhammad Qazi (más átírásokban Kázi Muhammad) elnök, Mustafa Barzani védelmi miniszter és a miniszterelnök Hadschi Baba Scheich vezette. A köztársaságot hivatalosan 1946. január 22-én kiáltották ki. A mahábádi vezetés igyekezett parlamenti (népköztársasági) intézményeket, helyi adminisztrációt és kulturális programokat létrehozni: iskolákat, kurd nyelvű sajtót és alapvető közigazgatási szerveket indítottak el, továbbá helyi rendfenntartó alakulatokat szerveztek.
Külföldi kapcsolatok és a Szovjetunió szerepe
A köztársaság túlélése nagymértékben függött a Szovjetunió politikai és katonai támogatásától. A helyzetet nemzetközi dimenzióba emelte, hogy a Szovjetunió az északi iráni régiókban stratégiai befolyást gyakorolt, míg az Egyesült Államok és a londoni–teheráni kormányzat a központi hatalom fennmaradását támogatta. A nemzetközi nyomás, köztük diplomáciai lépések és a ENSZ-hez fordulás, hozzájárultak ahhoz, hogy a Szovjetunió végül csökkentse közvetlen támogatását és csapatait kivonja a térségből.
Archibald Roosevelt, az egykori amerikai elnök, Theodore Roosevelt fia által írt munkában (A mahábádi kurd köztársaság) azt emelte ki, hogy a köztársaság legnagyobb problémája a külső függés volt: a mahábádi vezetés számára a Szovjetunió hatalma tűnt a legfontosabb támasznak, és csak a Vörös Hadsereggel látták reálisnak a függetlenség tartós megőrzését. Ugyanakkor a Szovjetunióhoz, illetve Sztálinhoz fűződő szoros kapcsolat sok kurd törzs és helyi vezető távolmaradását vagy ellenséges viszonyát eredményezte, ami belső támogatottságukat is gyengítette.
Összecsapás és bukás
Bár a köztársaság politikai deklarációja 1946. január 22-én történt, katonailag rövid életűnek bizonyult. A Szovjetunió kivonulása után a központi iráni hatalom megerősítette katonai jelenlétét, és 1946 végére–1947 elejére helyreállította az ellenőrzést a térség egyes részein. A fegyveres ellenállás eredményei elmaradtak a várttól: a mahábádi erők nem tudták hosszú távon fenntartani a harci képességüket és az egységes belső támogatottságot.
Bár a katonai visszafoglalás 1946 decemberére tehető, a köztársaság jogi és politikai elszámoltatása 1947-ben folytatódott. A köztársaság 1947-es összeomlása után Mohamed Kázi Muhammadot nyilvánosan felakasztották a Mahábád központjában lévő Csuwarchira téren. Sok más vezető és harcos elmenekült vagy börtönbe került; jelentős menekülthullám indult a környező régiókba, különösen Irak felé.
Utóélet és jelentőség
A mahábádi köztársaság bukása ellenére a rövid kísérlet tartós hatást gyakorolt a kurd nemzeti mozgalomra. A Mahábádban megfogalmazott politikai elvek, a nyelvi-kulturális kezdeményezések és a harci tapasztalatok jelentős inspirációt adtak a későbbi kurd vezetőknek és szervezeteknek. A történet emlékezete ma is fontos része a kurd történelemszemléletnek: Mahábád szimbólummá vált az autonómia és az önrendelkezés iránti törekvésekben.
Massoud Barzani, az iraki Kurdisztán későbbi (és jelenlegi) vezetője Mahábádban született, amikor édesapja, a néhai Mustafa (Musztafa) Barzani tábornok a térségben tevékenykedett; a Barzani család szerepe a mahábádi eseményekben meghatározó volt, és további generációkra is hatással volt.
A Mahábádi Köztársaság képe és története a mai napig vita tárgya: jelentése attól függ, hogy valaki a nemzeti önrendelkezés szempontjából vagy a nemzetközi nagyhatalmi játszmák kontextusában értékeli-e. A kutatás továbbra is foglalkozik a köztársaság belső dinamikájával, társadalmi programjaival és a Szovjetunió szerepével annak rövid fennállása alatt.[1][2]
A Kurdisztáni Köztársaság zászlaja
Kapcsolódó oldalak
- Ararát Köztársaság
- Kurd Autonóm Régió
- Etnikai kisebbségek Iránban
Kérdések és válaszok
K: Mi volt a 20. század második független kurd államának neve?
V: A Mahábádi Köztársaság (más néven Kurdisztáni Köztársaság).
K: Hol helyezkedett el?
V: Iráni Kurdisztánban helyezkedett el.
K: Ki vezette a köztársaságot?
V: A Köztársaságot Qazi Muhammad elnök és Musztafa Barzani védelmi miniszter vezette, a miniszterelnök Hadschi Baba Scheich volt.
K: Mikor nyilvánította ki függetlenségét?
V: A Köztársaság 1946. január 22-én kiáltotta ki függetlenségét.
K: Mennyi ideig tartott az összeomlás előtt?
V: A mozgalom egy évig tartott, mielőtt az iráni központi kormány hadserege legyőzte.
K: Mi történt Qazi Muhammaddal az összeomlás után?
V: Az összeomlás után Qazi Muhammadot nyilvánosan felakasztották a Mahábád központjában lévő Chuwarchira téren.
K: Ki az a Massoud Barzani, és milyen kapcsolatban áll ezzel a köztársasággal?
V: Massoud Barzani az iraki Kurdisztán jelenlegi elnöke, és Mahábádban született, amikor apja, Mustafa Barzani tábornok az iráni Kurdisztánban kikiáltott köztársaság katonai főnöke volt.
Keres