A Szász-Coburg-Saalfeldi Hercegség az Ernesztin hercegségek közé tartozott, amelyek az 1464-ben Szászország választófejedelmévé lett Ernst (Erneszt) leszármazottai között kialakult területi felosztásokból jöttek létre. A Wettin-ház ernestini ágának örökösödési szokásai — a földbirtokok több fiú leszármazott közötti felosztása — az évszázadok során számos kisebb hercegség kialakulásához vezettek.
Szász-Coburg-Saalfeldet hivatalosan 1735. július 29-én szervezték át és ismerték el önálló hercegségként; valójában Coburg és Saalfeld uralma már 1699 óta személyi unióban állt. A hercegség a Német-római Birodalom része volt, majd a napóleoni korszak és a birodalom felbomlása után a német államrendszer átalakulásai közepette fennmaradt mint önálló kisebb államalakulat.
A hercegség belső politikája és sorsa erősen függött a dinasztikus örökösödéstől. Az Ernestini ágaknál hagyományos öröklési elv szerint elsődlegesen a férfiági leszármazás volt mérvadó; emiatt, amikor 1825-ben a Szász-Gotha-Altenburg hercegi ág férfiágának utolsó képviselője elhunyt, jelentős területi átrendeződés következett be. A különböző szász hercegek ekkor újraosztották egymás között a területeket: Saalfeld a szász-meiningeni hercegekhez került, Altenburg a szász-hildburgauseni herceghez, aki cserébe Hildburghausent átadta a szász-meiningeni részére. Végül Gotha és Coburg egyesült az új Szász-Coburg és Gotha hercegségben (a tényleges rendezés jogilag 1826-ban vált véglegessé).
A Szász-Coburg-Saalfeldi Hercegség öröksége túlmutatott kis méretén: a coburgi ágból származó hercegek és hercegnők később jelentős európai dinasztikus házasságokat kötöttek. Ezek a kapcsolatok a 19. században — különösen a Szász-Coburg és Gotha név alatt — fontos befolyást eredményeztek több európai uralkodóházban (például Belgiumban, az Egyesült Királyságban és más országokban).
Röviden: a Szász-Coburg-Saalfeldi Hercegség 1735 és 1825 között létezett mint önálló Ernestini hercegség, létrejötte az ernestini örökösödési gyakorlatok és területfelosztások következménye volt; fennállása a 19. század eleji európai politikai átalakulásokon és a férfiági öröklésen múlt, megszűnését követően területeit a környező szász hercegségek között osztották fel, és része lett a későbbi Szász-Coburg és Gotha hercegségnek.
