Ragtime (zene)
A ragtime (vagy rag-time) egy zenei műfaj, amely 1897 és 1918 között élte népszerűségének csúcsát.
Fő jellemző vonása a szinkópás, vagy "szaggatott" ritmus. Az amerikai városok, például St. Louis és New Orleans vöröslámpás negyedeinek tánczenéjeként indult, évekkel azelőtt, hogy népszerű zongorakottaként megjelent volna.
A Ragtime a John Philip Sousa által népszerűvé tett menetelés módosítása volt, az afrikai zenére jellemző poliritmusokkal kiegészítve. Scott Joplin ragtime-zeneszerző a Maple Leaf Rag 1899-es kiadása és az azt követő ragtime-slágerek sora révén vált híressé. A Maple Leaf Rag a kiadása után legalább 12 évig nagy hatással volt a későbbi ragtime-zeneszerzőkre dallamvonalaival, harmóniai haladásaival vagy metrikus mintáival.
A Ragtime kiesett a népszerűségből, mivel 1917 után a jazz meghódította a közönség fantáziáját, de azóta számos újjáélesztés történt. Először is, az 1940-es évek elején számos jazz-zenekar kezdte felvenni a ragtime-ot a repertoárjába, és 78 rpm-es lemezeken ragtime-felvételeket adott ki. Jelentősebb újjáéledés az 1950-es években következett be, amikor a múltbeli ragtime stílusok szélesebb választéka vált elérhetővé lemezeken, és új ragtime-okat komponáltak, adtak ki és rögzítettek.
1971-ben Joshua Rifkin kiadott egy Scott Joplin-összeállítást, amelyet Grammy-díjra jelöltek. 1973-ban a The Sting című mozifilm a ragtime-ot széles körben megismertette a közönséggel a Joplin-dallamokból összeállított filmzenével. Ezt követően a filmben Joplin 1902-es The Entertainer című rongydalának feldolgozása 1974-ben Top 5-ös sláger lett.
A ragtime-ot (Joplin munkásságával az élen) Mozart menüettjeinek, Chopin mazurkáinak vagy Brahms keringőinek amerikai megfelelőjeként emlegették. A ragtime olyan klasszikus zeneszerzőkre volt hatással, mint Erik Satie, Claude Debussy és Igor Stravinsky. A ragtime bekerült Vernon és Irene Castle táncstílusába, és hatással volt az angol társastáncokra, a foxtrottra és a quickstepre.
A "Maple Leaf Rag" második kiadásának borítója. Ez az egyik leghíresebb rongy.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a ragtime?
V: A ragtime (vagy rag-time) egy zenei műfaj, amely 1897 és 1918 között élte legnagyobb népszerűségét. Szinkópás, vagy "rongyos" ritmusú, és tánczeneként indult az amerikai városok, például St. Louis és New Orleans vöröslámpás negyedeinek tánczenéjeként, mielőtt népszerű zongorakottaként megjelentették volna.
Kérdés: Ki volt a leghíresebb ragtime-zeneszerző?
V: A leghíresebb ragtime-zeneszerző Scott Joplin volt, aki a Maple Leaf Rag című művének 1899-es kiadása és más későbbi slágerek révén vált híressé.
K: Hogyan hatott a ragtime a klasszikus zeneszerzőkre?
V: A ragtime olyan klasszikus zeneszerzőkre volt hatással, mint Erik Satie, Claude Debussy és Igor Stravinsky. Az angol társastáncokra, például a foxtrottra és a quickstepre is hatással volt.
K: Mikor esett ki a ragtime a népszerűségből?
V: A ragtime 1917 körül esett ki a népszerűségből, amikor a jazz nagyobb figyelmet kapott.
K: Mi okozta a ragtime iránti érdeklődés újbóli fellendülését 1917 után?
V: A ragtime iránti érdeklődés először az 1940-es években éledt újjá, amikor számos jazz-zenekar felvette a repertoárjába, majd az 1950-es években, amikor elérhetővé váltak a felvételek, majd Joshua Rifkin 1971-ben Grammy-díjra jelölt válogatásalbuma, végül pedig az 1973-ban megjelent The Sting filmzene, amely Joplin-dallamokat tartalmazott.
K: Hogyan járult hozzá John Philip Sousa a ragtime fejlődéséhez?
V: John Philip Sousa népszerűvé tette a meneteket, amelyeket úgy módosítottak, hogy az afrikai zenére jellemző poliritmusokkal kiegészítve létrehozták azt, amit ma ragtime-ként ismerünk.
