Az ormányosmajom (Nasalis larvatus) csak a délkelet-ázsiai Borneó szigetén él, elsősorban a tengerparti mangroveerdőkben és az alacsonyabban fekvő esőerdőkben.

Fizikai jellemzők

Az ormányosmajom egyik legismertebb jellegzetessége a hímek nagy, lógó orra, amely a hangok erősítésében és a párválasztásban játszik szerepet. A hímek mérete jóval nagyobb a nőstényekénél: a hímek általában 16–26 kg közöttiek, míg a nőstények 7–12 kg körüliek. A szőrzet vöröses-barnás, a has világosabb, az orr pedig jellegzetesen nagy és lógó. Kitűnően alkalmazkodtak a fán való élethez: hosszú karjaik és erős lábaik segítik a mászást, és jó úszók is — a sziget vizével való közelség fontos számukra.

Élőhely és viselkedés

Az ormányosmajmok főként a folyópartok és a mangroveerdők közelében élnek. Pihenés és alvás szempontjából különösen a folyó menti fákra támaszkodnak: a csoportok gyakran szomszédos fák lombjai között alszanak. Kerülik az erdőirtott területeket és az emberi települések közvetlen közelét, emiatt érzékenyek az élőhelypusztulásra. Napközben aktívak, a napot általában gyűjtögetéssel kezdik, majd hosszabb pihenőket tartanak a szárazföld belsejében; napi tevékenységük pihenésből, utazásból, táplálkozásból és éberségi (őrszolgálati) tevékenységekből áll.

Táplálkozás

Az ormányosmajom főként növényevő: gyümölcsöket és leveleket fogyaszt, kisebb arányban virágokat, magvakat és rovarokat is. Dokumentáltan legalább 55 különböző növényfajt esznek. Általában a fiatal leveleket és az éretlen gyümölcsöket részesítik előnyben, mert ezek könnyebben emészthetők és tápanyagban gazdagabbak. Szezonális táplálkozást folytatnak: januártól májusig gyakrabban gyümölcsön, míg júniustól decemberig inkább leveleken élnek.

Emésztés: az ormányosmajmok emésztőrendszere részben specializált: többkamrás gyomruk segíti a rostok lebontását, ami lehetővé teszi, hogy nagyobb arányban fogyasszanak keményebb leveleket.

Társas szerkezet és szaporodás

A csoportok általában többféle felépítésűek lehetnek: gyakori a egyhím–többnőstény típusú csoport (10–20 egyed körül), de előfordulnak csak hímekből álló „fiatal hím” csoportok is. A párzás és a kölykök védelme szempontjából a társas kapcsolatok fontosak; az anya gondozza az utódot, a fiatalok hosszabb ideig maradnak a családcsoportban, mielőtt önállósodnának. A vemhesség időtartama körülbelül 5–6 hónap, általában egyetlen kölyök születik, és a nőstények gyakran több évenként hoznak világra egy utódot.

Veszélyeztetettség és védelem

Az ormányosmajom veszélyeztetett faj: a legnagyobb fenyegetést az élőhelyük pusztulása jelenti, különösen a mangroveerdők és az alacsonyabban fekvő esőerdők kitermelése, valamint a pálmaolaj-ültetvények terjeszkedése miatt. Emellett vadászat és az élőhely-fragmentáció is komoly problémát okoz. Az IUCN szerint a faj veszélyeztetett státuszú, és helyi védelem alatt áll több természetvédelmi területen Borneón.

Védelmi intézkedések közé tartozik az élőhelyek megőrzése, a folyosók fenntartása azon területek között, ahol a majmok élnek, a helyi közösségek oktatása és fenntartható gazdálkodási gyakorlatok ösztönzése. Az ökoturizmus felelősségteljes szervezése is segíthet a faj megőrzésében, ha a látogatások nem zavarják a majmokat és bevételt hoznak a helyi közösségeknek.

Érdekességek

  • A hímek orra nemcsak jellegzetes megjelenésű, hanem a párzási szezonban a hangok felerősítésében is szerepet játszik: az orr rezonátorként működik.
  • Jól úsznak és gyakran kelnek át folyókon — egyedi alkalmazkodás a vízzel tagolt élőhelyhez.
  • A csoportok éjszakai alvóhelyválasztása és a napi helyváltoztatások erősen kötődnek a folyókhoz és a mangroveövezethez, ezért az ilyen területek védelme különösen fontos számukra.

Összefoglalva: az ormányosmajom Borneó ikonikus, különleges alkalmazkodású faja, amelynek fennmaradása nagymértékben függ a mangrove- és folyóparti erdők megőrzésétől és a helyi természetvédelmi erőfeszítésektől.