A preszocialitás az állatok viselkedésére vonatkozó kifejezés, amely olyan társas életmódot jelöl, amikor egyedek szorosabb kapcsolatokban élnek egymással és együttműködnek, különösen a kicsinyek nevelésében. A preszociális fajok nem korlátozódnak csupán szaporodási kapcsolatokra ugyanazon faj tagjai között, ugyanakkor nem alkotnak olyan komplex, több generációt átívelő társulásokat, mint az euszociális rovarok (például a hangyák).

Miért különbözik az euszocialitástól?

A preszocialitás és az euszocialitás közti különbség az együttélés szerveződésének mértékében és a reprodukció megoszlásában rejlik. Az euszociális társulások három, jól meghatározott jellemzővel rendelkeznek:

  1. Több generáció egyidejű jelenléte a fészekben vagy kolóniában.
  2. Fejlett munkamegosztás, ahol egyes egyedek speciális feladatokat végeznek, és gyakran előfordul, hogy bizonyos egyedek sterilek, míg mások szaporodnak. (munkamegosztás, sterilek lehetnek)
  3. Közös gondoskodás a fiatalokról: az idősebb egyedek aktívan részt vesznek a minél nagyobb arányú utódlás biztosításában.

A preszociális fajok esetén ezek közül a jellemzők csak részben vagy korlátozottan jelennek meg: lehet együttműködés a gondozásban és bizonyos munkamegosztás, de nincs teljesen kialakult, fix szereposztás és több generációra kiterjedő struktúra.

Preszocialitás típusai

A preszocialitást hagyományosan két nagyobb csoportra bontjuk: szubszociális és paraszociális formákra. Ezeket tovább lehet részletezni:

  • Szubszociális: a szülők aktív kapcsolatot tartanak a kicsinyeikkel. Ez a viselkedés általános minden emlősre (emlős), szinte minden madárra, sok hüllőre és halra, valamint számos rovarra is igaz.
  • Paraszociális: az azonos nemzedékhez tartozó egyedek együtt, kooperatívan élnek egy fészekben vagy lakóhelyen. A paraszociális formákon belül további altípusokat különböztetünk meg:
    • Közösségi (communal): minden egyed elsősorban a saját utódairól gondoskodik, de közösen használják a fészket.
    • Kváziszociális (quasisocial): az egyedek közösen gondozzák az összes tojást vagy költést; a kolónia minden tagja szaporodóképes.
    • Félszociális (semisocial): néhány egyed szaporodik, mások nem; a viszonyok nem érik el az euszociális társulások szervezettségét—például előfordulhat, hogy a generációk nem fedik egymást és a szaporodási dominancia átmeneti.

Példák az állatvilágban

A preszocialitás sokkal gyakoribb jelenség, mint a teljes euszociális szerveződés. Tipikus példák közé tartoznak:

  • Falkában élő kutyafélék (például farkasok), ahol a közösség tagjai segítik a kölykök felnevelését.
  • Számos rovar, különösen a társas életet élő darazsak és méhek különböző fokozatai.
  • Nyesteket és más kisebb emlősök esetében is látunk családi együttélést és közös területvédelmet.
  • Az ember társas nevelési formái – a közösségi gondoskodás és alloparentalitás (nem szülői egyedek részvétele a nevelésben).
  • Számos madár, amelyeknél a költést és a kicsik etetését a pár vagy a kolónia több tagja végzi.
  • Csimpánzok és más társas főemlősök: kooperatív vadászat, területvédelem és kölcsönös gondoskodás a fiatalokról.

Ökológiai és evolúciós okok

A preszocialitás kialakulását több tényező segítheti:

  • Védettség a ragadozók és paraziták ellen: a több egyed által őrzött fészek vagy rejtekhely kevésbé lesz sebezhető a ragadozók és a paraziták támadásaival szemben.
  • Hatékonyabb táplálékszerzés: a közös munka és a feladatok megosztása növelheti az egyedek táplálékszerzésének hatékonyságát.
  • Utódok túlélése: a közös gondoskodás növeli a kölyök túlélési esélyét, ez pedig természetes szelekciós előnyt jelenthet.
  • Szociális tanulás és információátadás: a fiatalok több tapasztalathoz és viselkedési mintához jutnak a csoporton belül.

Például a Vespid darazsak körében a ragadozók és a paraziták elleni nyomás elősegítette a szubszociális viselkedés kialakulását. Ha a tojások és lárvák őrzésére az anya marad, az csökkenti a veszteséget; még hatékonyabb védelem jön létre, ha más felnőtt egyedek is a fészek közelében maradnak, és megosztják a táplálékszerző és őrzési feladatokat. Ennek következtében kisebb az esélye, hogy az élősködők vagy ragadozók sikeresen hozzáférnek a fészekhez.

Következtetések

A preszocialitás átmeneti, rugalmas stratégia a magányos és az euszociális életmód között. Lehetővé teszi a társas előnyök kiaknázását (jobb védelem, hatékonyabb gondozás, közös forráshasználat) anélkül, hogy a társulás az euszociális kolóniák szintjére fejlődne. A különböző ökológiai körülmények és szelekciós nyomások alakítják, hogy egy faj melyik szintet éri el, és sok esetben a preszocialitás fontos lépcsőfok az összetettebb társas rendszerek felé.