A Pelagornis a hatalmas fosszilis madarak nemzetségébe tartozik. Az egyik faj, a P. sandersi az egyik legnagyobb valaha talált madár. Szárnyfesztávolsága kétszer akkora volt, mint a legnagyobb albatroszé. Szárnyfesztávolságát körülbelül 6,4-7,4 méterre becsülik. Ennek a fajnak a fosszíliája az oligocén korszakból származik, körülbelül 25 millió évvel ezelőttről (mya).

A pelagornithidák egy kihalt madárcsoport, amely csontos, fogszerű csőrnyúlványairól, nagy méretéről és erősen módosított szárnycsontjairól ismert. Ökológiájukkal kapcsolatban számos kérdés merült fel. A madár igen hatékony siklásra volt képes. Ez arra utal, hogy az élő albatroszokhoz hasonló, nagy hatótávolságú tengeri szárnyaló életmódot folytatott.

Több későbbi fajt is találtak, és ezek nem egészen ilyen nagyok. Az egész csoport körülbelül hárommillió évvel ezelőtt halt ki.

Mérete és repülési mód

Pelagornis egyes fajaiban a szárnyfesztávolság rekordnagyságú volt: a becslések alapján a legnagyobb egyedeknél meghaladhatta a 6 métert, egyes becslések szerint 6,4–7,4 méter is lehetett. Ez messze meghaladja a mai legnagyobb tengeri szárnyalók, az albatroszok méretét. Testfelépítésük könnyű, a csontok üregesek voltak, a szárnycsontok pedig olyan módon módosultak, hogy kiválóan alkalmas legyen a hosszú távú siklásra, különösen dinamikus szárnyalásra (dynamic soaring) és hullám- vagy peremszárnyalásra (slope soaring).

„Fogak” — mi is volt valójában?

A pelagornithidák jellegzetességei a csőr oldalán található csontos, fogszerű kiemelkedések voltak. Ezeket gyakran „pszeudofogaknak” (pseudotooth) nevezik: nem valódi, fogakból kialakult elemek, hanem a felső és alsó állkapocs csontjain kialakult csontos nyúlványok, melyeket a csőr borító keratinréteg borhatott. Ezek a képletek jól segíthették a halak és más csúszómányok megragadását.

Táplálkozás és életmód

Táplálékuk főként halakból és tengeri gerinctelenekből állhatott; a csontos „fogak” és a nagy szárnyak együtt lehetővé tették, hogy a felszín közelében zsákmányoljanak, de valószínűleg éltek olyan viselkedésekkel is, mint a lopakodás vagy más tengeri madarak zaklatása (kleptoparazitizmus), akárcsak egyes mai sirályok vagy albatroszok. Az óriási fajoknál a startolás és leszállás környezeti feltételektől függött: erősebb szélt vagy kiemelkedő helyeket (sziklák, partok) igényelhettek a könnyebb felemelkedéshez.

Elterjedés és fosszíliák

A pelagornithidák fosszíliáit szerte a világon megtalálták: Észak- és Dél-Amerikában, Európában, Afrikában, valamint az Óceániában és Új-Zéland környékén előkerült maradványok is ismertek. A legismertebb leletek közé tartozik az P. sandersi példánya, amelyet az Egyesült Államok délkeleti részén fedeztek fel, és amely alapján az óriási szárnyfesztávolságra következtettek.

Rendszertan és kihalás

A pelagornithidák a Pelagornithidae családba (vagy szélesebb értelemben az Odontopterygiformes csoportba) tartoznak, magyarul gyakran „csontosfogú madaraknak” nevezik őket. A pontos filogenetikai helyzetük vitatott: a kutatók különböző rokonsági kapcsolatokat javasoltak, és a részletes családfa kialakítása folyamatosan változik a leletek és elemzések fényében.

A pelagornithidák kihalásának ideje bizonytalan, de a legtöbb bizonyíték azt sugallja, hogy a csoport a pliocén során, nagyjából 3 millió évvel ezelőtt tűnt el. A kihalás okai összetettek lehetnek: éghajlati változások, a tengeri ökoszisztémák átalakulása, zsákmányállatok számának csökkenése és versengés más tengeri madarakkal egyaránt szerepet játszhattak.

Összefoglalás

  • Pelagornis: nagytestű, kihalt tengeri madarak nemzetsége, jellegzetes csontos „fogakkal”.
  • Legnagyobb fajok szárnyfesztávolsága 6–7+ méter között lehetett, például P. sandersi.
  • Életmódjuk valószínűleg a mai albatroszokéhoz hasonló, hosszútávú tengeri szárnyalásra specializálódva.
  • Világszerte találtak fosszíliákat; a csoport a pliocénre eltűnt, körülbelül 3 millió évvel ezelőtt.

Az újabb leletek és kutatások tovább finomítják ismereteinket a pelagornithidákról: méretükről, repülési képességükről és ökológiájukról még mindig folynak a viták és vizsgálatok, ezért a részletek idővel pontosodni fognak.