Nakhicseván Autonóm Köztársaság — Azerbajdzsán exklávéja, rövid ismertető

Nakhicseván Autonóm Köztársaság — Azerbajdzsán exklávéja: rövid, szemléletes ismertető történelmével, földrajzi helyzetével, határaival és kulturális örökségével.

Nakhchivan (Nakhicseván) Autonóm Köztársaság Azerbajdzsán Azerbajdzsán tengerparttal nem rendelkező exklávéja, amely a szárazföldi területétől elszakítva, a Főország területétől elkülönülve helyezkedik el. A régió területe mintegy 5500 km², lakossága körülbelül 400–450 ezer fő (becslések szerint). Keleten és északon Örményországgal, délen és nyugaton Iránnal, északnyugaton pedig Törökországgal határos.

Földrajz és éghajlat

A terület változatos domborzatú: az északi és keleti részeken hegyvidékek emelkednek, míg a déli és nyugati területek alacsonyabb fennsíkokból és völgyekből állnak. A klimatikus viszonyok kontinentalitást mutatnak: forró, száraz nyarak és hideg, néha havas telek jellemzők. A régióban találhatók termálforrások és szikes területek is, amelyek befolyásolják a mezőgazdasági lehetőségeket.

Történet röviden

Nakhchivan hosszú történelme egészen a neolitikumig nyúlik vissza. A terület több kultúra és birodalom érdeklődésének középpontjában állt az évszázadok során. A mai etnikai és politikai viszonyokat befolyásolta, hogy különböző korszakokban különböző hatalmak uralták a vidéket: volt az örmény befolyás, a perzsa uralom, valamint időszakos oszmán jelenlét.

Örményország történelmi kapcsolatára utal, hogy hosszabb időn át örmény lakosság élt a térségben; a terület a történelem folyamán többször is gazdát cserélt. A tizenhatodik századtól a régió a perzsa Szafavida-dinasztia fennhatósága alá került. Az 1828-as orosz–perzsa háborút követően a Nakhchivan kánság az Orosz Birodalom részévé vált (az ekkor megkötött békeszerződések hatására).

1918 júniusában a terület röviden az oszmánok kezére került, majd a mudrosi fegyverszünet értelmében az oszmán csapatok kivonultak. Ezt követően rövidebb ideig brit megszállás is volt a térségben. 1920 júliusában a szovjetek átvették az irányítást, és létrejött az autonóm közigazgatási státusz, amely a Szovjetunió összeomlásáig eltartott. 1990–1991 körül a Szovjetunió felbomlása után a régió státusza rendeződött: 1990 januárjában Nakhchivan függetlenné vált a Szovjetuniótól, majd 1991 után csatlakozott az újonnan függetlenné vált Azerbajdzsáni Köztársasághoz.

A 20. század folyamán és az azt követő évtizedekben etnikai feszültségek és fegyveres konfliktusok is alakították a régió történetét; a terület körüli viták és igények mind örmény, mind azeri részről jelen voltak.

Közigazgatás és demográfia

A Nakhchivan Autonóm Köztársaságnak saját alkotmánya és közigazgatási rendszere van az Azerbajdzsáni Köztársaság keretein belül: saját törvényhozó testülete (Legfelsőbb Gyűlés) és végrehajtó szervei működnek. A régió közigazgatásilag több járásra (rajons) oszlik; a főbb közigazgatási egységek közé tartozik a városi státusszal rendelkező központ és több környező járás.

• A régió fővárosa: Nakhchivan városa.
• Közigazgatási egységek: több járás (például Sharur, Julfa, Ordubad, Babek, Shahbuz, Sadarak és Kangarli) és a városi terület.

A lakosság többségét az azeri (török nyelvű) népesség alkotja; kisebb etnikai csoportok korábban előfordultak, de a 20. századi események hatására a nemzetiségi összetétel jelentősen megváltozott.

Gazdaság

A gazdaságban fontos szerepet játszik a mezőgazdaság (szőlőtermesztés, gyümölcstermesztés, gabona és állattenyésztés), valamint a kisipar és a feldolgozóipar. Helyi jelentőségűek a kerámiakészítés, szőnyegszövés és élelmiszer-feldolgozás. A határmenti elhelyezkedés miatt a külkereskedelem és tranzitforgalom is meghatározó szerepet tölt be, különösen az Iránnal és Törökországgal fenntartott kapcsolatok révén.

Kultúra és látnivalók

Nakhchivan gazdag történelmi és kulturális örökséggel rendelkezik. Számos középkori emlékhely, mecset és mauzóleum található a régióban, a legismertebbek közé tartozik a 12. századi Momine Khatun mauzóleuma Nakhchivan városában. További nevezetességek: az Alinja erőd, az Ordubad történelmi belvárosa, valamint természetes látnivalók, barlangok és termálforrások, amelyek turisztikai célpontok lehetnek.

A helyi kultúra az azeri hagyományokra épül: zene, tánc, népművészet, kézművesség (különösen szőnyeg- és textilművészet) fontos szerepet kapnak a közösségi életben.

Közlekedés

A régió elszigeteltsége miatt a közlekedés különleges jelentőségű: a szárazföldi kapcsolat azerbajdzsáni központi területekkel történelmileg Örményország területén át haladna, ezért a gyakorlatban a közlekedés gyakran légi úton vagy Iránon keresztül történik. Nakhchivan nemzetközi repülőtérrel rendelkezik, amely elsősorban Bakuval és néhány külföldi célállomással köti össze a régiót. A határátkelők Irán felé fontosak az áruszállítás és személyforgalom számára. A belső közlekedés jellemzően úthálózaton alapul, hegyi szakaszokkal és szerpentinekkel.

Összefoglalás

Nakhchivan Autonóm Köztársaság kis, de stratégiai elhelyezkedésű exklávé, amely gazdag történelmi múltjával, változatos természeti adottságaival és sajátos politikai státuszával különleges szerepet tölt be a dél-kaukázusi térségben. A régió helyzete és fejlődési lehetőségei nagymértékben függenek a szomszédos államokkal fenntartott kapcsolatoktól, a határok átjárhatóságától és a regionális politikai dinamikától.

Kérdések és válaszok

K: Mi az a Nakhchivan Autonóm Köztársaság?

K: Mekkora a régió?

K: Hány ember él a régióban?

K: Milyen országokkal határos?

K: Milyen hosszú a határa Örményországgal?

K: Milyen hosszú a határa Iránnal?

K: Milyen hosszú a határa Törökországgal?

Keresés betűvel