Lysozim
A lizozimek a veleszületett immunrendszer részét képezik. Ezek olyan enzimek, amelyek a nyálkaváladékban, például a nyálban vannak. Védekeznek a fertőzések ellen azáltal, hogy feldarabolják az állatokat megfertőző baktériumokat, vírusokat és gombákat.
A "lizozim" elnevezést 1922-ben Alexander Fleming (1881-1955), a penicillin felfedezője alkotta meg. Fleming figyelte meg először a lizozim antibakteriális hatását, amikor egy náthás beteg orrváladékával kezelte a baktériumtenyészeteket.
A lizozim számos váladékban, például a könnyben, a nyálban, a tejben és a nyálkában található. A makrofágok és a granulocita neutrofilek citoplazmatikus granuláiban is jelen van.
Az enzim a baktériumok, különösen a Gram-pozitív baktériumok, mint a Bacillus és a Streptococcus, sejtfalának polimerjeit támadja meg.
A lizozim volt a második fehérjeszerkezet és az első enzimszerkezet, amelyet röntgendiffrakciós módszerekkel oldottak meg. Ez volt az első olyan enzim, amelyet teljes mértékben szekvenáltak, és amely mind a húsz gyakori aminosavat tartalmazza. Ez volt az első enzim, amelynek részletes, specifikus hatásmechanizmusát javasolták. Ez a munka vezetett annak magyarázatához, hogy az enzimek fizikai szerkezetükkel hogyan gyorsítják fel a kémiai reakciót.
Kapcsolódó oldalak
Kérdések és válaszok
K: Mi az a lizozim?
V: A lizozim a veleszületett immunrendszer részét képező enzim. A nyálkaváladékban, például a nyálban található, és a baktériumok, vírusok és gombák lebontásával segít a fertőzések elleni védelemben.
K: Ki alkotta meg a "lizozim" kifejezést?
V: A "lizozim" kifejezést 1922-ben Alexander Fleming (1881-1955), a penicillin feltalálója alkotta meg.
K: Hol található lizozim?
V: A lizozim számos váladékban megtalálható, többek között a könnyben, nyálban, tejben és nyálkában. A makrofágok és a granulocita neutrofilek citoplazmatikus granulumaiban is megtalálható.
K: Hogyan működik a lizozim?
V: A lizozim a baktériumok sejtfalának polimerjeit támadja meg, különösen a Gram-pozitív baktériumok, például a Bacillus és a Streptococcus sejtfalában.
K: Mi volt az első fehérjeszerkezet, amelyet röntgendiffrakcióval oldottak meg?
V: A lizozim volt az első fehérjeszerkezet, amelyet röntgendiffrakcióval oldottak meg.
K: Ez volt az első enzim, amelyet szekvenáltak?
V: Igen, ez volt az első olyan enzim, amelynek szekvenálását sikerült elvégezni, és amely mind a húsz közös aminosavat tartalmazta.
Q: Hová vezetett ez a munka?
V: Ez a munka magyarázatot adott arra, hogy az enzimek fizikai szerkezetük révén hogyan gyorsítják fel a kémiai reakciókat.
