Offenbach: Hoffmann meséi (Les contes d'Hoffmann) — opera áttekintése

Offenbach: Hoffmann meséi — részletes operaáttekintés: történet, zene, librettó, 1881-es párizsi bemutató, kulcsjelenetek és mű történelmi jelentősége egy helyen.

A Les contes d'Hoffmann (Hoffmann meséi) egy francia opera, amely egy prológusból, három felvonásból és egy epilógusból áll. A zenét Jacques Offenbach írta, a librettót pedig Jules Barbier és Michel Carré készítette. Alapjául elsősorban E. T. A. Hoffmann novellái szolgáltak, amelyekben a valóság és a képzelet, a humor és a tragikum különös elegye jelenik meg. Az opera ősbemutatóját 1881. február 10-én mutatták be Párizsban.

Keletkezés és kiadás

Az opera Offenbach utolsó és sokak szerint legnagyobb műve: a szerző halálakor (1880) még nem volt teljesen befejezve. A befejezést és a hiányzó részek összekapcsolását Ernest Guiraud vállalta, aki a végleges partitúrát összeállította és megírta a ma gyakran előadott recitativókat. Eredetileg opéra-comique formában, szóbeli párbeszédekkel tervezték, de a különböző előadási hagyományokban és kiadásokban léteznek recitativós és párbeszédes változatok egyaránt.

Történet és dramaturgia

Az opera vázát az adja, hogy Hoffmann elmeséli három tragikus szerelmi kalandját: az automata Olympia történetét, a tehetséges, de halálos szenvedéllyel küzdő Antonia drámáját, és a csábító Giulietta velencei kalandját. Minden történetben feltűnik egy gonosz figura különböző álcákban (Lindorf, Coppélius, Dr. Miracle, Dapertutto), aki rontást hoz Hoffmann kapcsolataira. A prológus és az epilógus a jelenbe tér vissza, ahol Hoffmann és múzsája, Nicklausse viszonyára is fény derül.

Szerepek és hangok

• Hoffmann – tenor (a főszereplő, a költő és álmodozó)
• Nicklausse – mezzoszoprán (Hoffmann fedező, gyakran a múzsa alakjában)
• Olympia – koloratúrszoprán (a mechanikus baba)
• Antonia – lírai szoprán (a betegségben szenvedő énekesnő)
• Giulietta – szoprán vagy mezzoszoprán (a velencei kurtizán)
• Lindorf / Coppélius / Dr. Miracle / Dapertutto – bariton (a gonosz figurák egyéneként vagy ugyanazt a szereplőt alakítva)
• További szerepek: Spalanzani, Crespel, Stella stb.

Zenei jellemzők és híres részletek

Az opera gazdag dallamvilággal, virtuóz áriákkal és emlékezetes zenekari pillanatokkal rendelkezik. A mű egyik legismertebb betétje a „Barcarolle” (Belle nuit, ô nuit d'amour), de népszerűek az Olympia „bab-dala” (a koloratúrák és mechanikus elemek bemutatása) és Hoffmann lírai áriái is. A darab műfajilag ötvözi az opéra comique elemeit a lírai és drámai operai technikákkal, valamint erőteljesen alkalmazza a fény–árnyék, valóság–álom ellentétét.

Előadások és változatok

A bemutató óta a mű sokféle változatban létezik: különböző szerkesztések, recitativók vagy párbeszédek alkalmazása, valamint különböző szólam- és szereposztási megoldások alakították ki az előadásokat. A darab sikere töretlen: rendszeresen szerepel a világ operaszínpadain, és a szerepek különösen vonzóak a szólisták számára, hiszen lehetőség nyílik technikai és kifejező erőpróbákra egyaránt.

Jelentőség

Les contes d'Hoffmann kitörő sikerét részben annak köszönheti, hogy Offenbach – aki elsősorban az operett műfajában szerzett hírnevet – ezzel a művével a komolyabb, lírai-operai kifejezésmód felé fordult. Az opera fantasztikus elemei, zenei gazdagsága és drámai mélysége miatt a repertoár egyik állandó kedvence lett, és sok száz előadáson keresztül hatott a 19–20. századi zeneszerzői gondolkodásra.

Keresés betűvel