Könnyűzene (light music): történet, jellemzők és híres szerzők

Fedezd fel a könnyűzene történetét, jellemzőit és híres szerzőit — Coates-től Gershwinig; rádiós sikerek, ikonikus dallamok és stílusbeli érdekességek egy cikkben.

A könnyűzene a 19. századtól kialakuló, könnyen befogadható, dallamos és gyakran könnyed hangulatú zeneművek gyűjtőfogalma. Sokszor egyszerűbb formákra, rövidebb műrészekre és közérthető dallamokra épít, célja a széles közönség megszólítása és a kellemes, szórakoztató hangulat teremtése.

Történet

A műfaj gyökerei részben Egyesült Királyságban találhatók: a 19. századtól kezdve egyre több olyan könnyed, szalon- és szórakoztató jellegű darab született, amely a burzsoázia és a tengerparti üdülőhelyek közönségét szolgálta. A tengerparti üdülőhelyeken gyakran játszottak könnyűzenét, és ezek a művek sokszor népszerű dalok zenekari feldolgozásaiból, operett- vagy musical-részletekből, valamint könnyed, eredeti instrumentális tételből álltak.

Az 1930-as években, amikor a BBC elkezdett zenét sugározni a rádióban (amit akkoriban "wireless"-nek neveztek), a könnyűzene még szélesebb közönséghez jutott el. 1945-ben indult el a BBC könnyűzenei programja. Az egyik nagyon népszerű műsor a Friday Night is Music Night volt, amelyben a BBC Concert Orchestra játszott zenét, és a Music While You Work is nagy népszerűségre tett szert. A rádiós sugárzás, lemezkiadás és később a televízió mind hozzájárultak a műfaj elterjedéséhez.

Jellemzők és hangszerelés

A könnyűzene általában a következő jellegzetességeket viseli:

• könnyen megjegyezhető, fülbemászó dallamok;
• tisztán kivehető harmóniai megoldások, kevésbé bonyolult zenei szerkezet;
• rövidebb, önálló tételek, sorozatos dallamok (parádék, nyitányok, szvit-részletek);
• változatos hangszerelés: kisebb és közepes méretű zenekarok (strings, woodwind, brass), gyakran hárfa, zongora és lágy ütőhangszerek;
• könnyed stílusok: tangó, foxtrot, szalon- és tengerparti dallamok, valamint jazz- és szvinghatások keveredése;
• alkalmi és funkcionális szerep: rádióműsorok, táncestek, színházi produkciók, filmek, televíziós műsorok kísérőzenéje.

Helyszínek és közönség

A könnyűzene hagyományosan szórakoztató jellegű helyszíneken szerepelt: tengerparti üdülők, nagyvárosi pavilonok, táncterem, varieté- és kabaréestek, rádió- és tévéműsorok. A középkorú és idősebb hallgatóság számára gyakran a kikapcsolódás, háttérzene vagy nosztalgia forrása volt.

Híres szerzők és jellegzetes darabok

Példák ismert könnyűzenei komponistákra és műveikre:

• Eric Coates – jó példa a könnyűzenei szerzőre; a By the Sleepy Lagoon című darabja a Desert Island Discs című rádióműsor jellegzetes dallama lett.
• Arthur Wood – a Barwick Green főtémája a The Archers című sorozat főcímzenéje lett.
• Leroy Anderson (USA) – könnyed, humoros hangvételű kamarazenekari darabokkal vált ismertté (pl. Sleigh Ride), amelyek a könnyűzenére jellemző rövid, ötletes formákat képviselik.
• George Gershwin (USA) – bár művei áthidalják a klasszikus és a populáris stílusokat, sok zongora- és zenekari darabja (például a Rhapsody in Blue) befolyásolta a könnyűzenei estetikai irányzatokat.
• emellett ismert szerzők: Robert Farnon, Ronald Binge, Mantovani, Percy Faith, Henry Hall, Jack Hylton és mások, akik sokat tettek a könnyűzenei repertoár bővítéséért.

Kapcsolódó műfajok és a mai helyzet

A könnyűzene nagyon közel áll ahhoz, amit sok helyen szalonzenének (németül: Salonmusik) neveznek: mindkettő a könnyen élvezhető, szalon- vagy szórakoztató célú zene tradícióját folytatja. A 20. század második felében a könnyűzene népszerűsége részben csökkent a könnyű (pop, rock), a filmzene és a musicalek előretörése miatt; manapság ezek a műfajok gyakran foglalják el azt a piaci és médiateret, amelyet korábban a könnyűzene töltött be.

Ugyanakkor a könnyűzene nem tűnt el: retro rádióadások, lemezkiadások, tematikus koncertsorozatok és filmek használják fel a műfaj darabjait. A műfaj iránt érdeklődő hallgatók és gyűjtők, valamint a klasszikus könnyed repertoárt játszó zenekarok révén tovább él a könnyűzenei hagyomány.

Összefoglalás

A könnyűzene a 19. századi gyökerektől a 20. század rádiós aranykoráig meghatározó szórakoztató zenei irányzat volt. Jellemzi a könnyen megjegyezhető dallam, a közérthető hangszerelés és a széles közönségnek szánt célzás. Bár az idők során háttérbe szorult a pop- és filmzenék mellett, ma is megtalálható a médiafelületeken és koncerteken, illetve fontos részét képezi a zenei örökségnek.

Kérdések és válaszok

K: Mi az a fényzene?

K: Honnan származik a könnyűzene?

K: Miért vált népszerűvé a könnyűzene az 1930-as években?

K: Melyek voltak a BBC népszerű rádióműsorai, amelyekben könnyűzenét játszottak?

K: Ma is népszerű a könnyűzene?

K: Kik a könnyűzene néhány zeneszerzője?

K: Mi az a szalonzene?

Keresés betűvel