Le Corbusier (1887–1965) svájci építész és modernista elméletalkotó
Charles-Edouard Jeanneret‑Gris (születési neve) (1887. október 6. – 1965. augusztus 27.), közismert nevén Le Corbusier, Svájcban született építész és író. Az 1930-as években francia állampolgár lett. Az építészeti modernizmusról szóló elméleteiről és gyakorlati megvalósításairól vált világhírűvé. Tervei között fontos helyet foglalt el a nagyvárosokban élő emberek lakhatásának javítása: az iparosított, funkcionális és higiénikus lakóépítést tekintette a korszerű városi élet alapjának, részben azért, mert korának nagy társadalmi problémái között sokan éltek szegénységben. Számos tervét megépítették szerte a világon, és művei ma is alapvető hatásúak a kortárs építészetre. Nevéhez több elméleti munkafolyamat és gyakorlati találmány is kötődik, például a „Le Modulor” arányrendszer.
Fiatalkorát Svájcban töltötte La Chaux‑de‑Fonds városában, ahol iparművészeti és építészeti tanulmányokat folytatott. Korai munkái és utazásai során megismerkedett a klasszikus modernista mesterekkel; rövid ideig dolgozott több ismert műhelyben, majd Párizsba költözött, ahol építészeti irodáját és írói tevékenységét egyaránt kiterjesztette. Pseudonimját, a „Le Corbusier” nevet a 20. század első felében kezdte használni.
Főbb elvei és elméletei
- Le Corbusier az építészetet és várostervezést tudatos, mérnöki és társadalmi feladattá tette: olyan szabványosítható, funkcionális megoldásokat keresett, amelyek a tömeglakhatást javítják.
- Ismert publikációi közé tartozik a Vers une architecture (1923), amelyben az iparosítás eszközeit és a gépesített építés esztétikáját népszerűsítette.
- Megalkotta a „Le Modulor” nevű arányrendszert, amely az emberi test méreteire alapozott mérőrendszerként szolgált tervezési segédeszközként.
- Urbanisztikai elképzeléseiben – például a Cité Radieuse („Ragyogó város”) és a Radiant City ideájában – a zónázott funkciókat, a zöldfelületeket és a nagyobb lakóblokkokat hangsúlyozta, ami később erős kritikákat is kiváltott.
Le Corbusier „öt pontja” az építészetben
- pilotis (oszlopokra emelt födémszerkezet),
- szabad alaprajz (erős tartószerkezet nélküli belső elrendezés lehetősége),
- szabad homlokzat (a homlokzat független a szerkezettől),
- horizontális, hosszú ablakok (a természetes világítás maximalizálására),
- tetőkert (a beépített felület viszonylagos kompenzálására szolgáló zöld felület).
Jelentős épületek és projektek
- Villa Savoye (Poissy, 1929–1931) – a „öt pont” korai és ikonikus megfogalmazása.
- Unité d'Habitation (Marseille, 1947–1952) – kísérlet kollektív, iparosított lakhatásra, belső galériákkal és közösségi funkciókkal.
- Notre‑Dame du Haut (Ronchamp, 1950–1955) – érzékeny, szoborszerű szakrális épület, amely a modernista formavilágon belül új irányt mutatott.
- La Tourette kolostor (Eveux közelében, 1953–1960) – szerzetesi építészeti megoldások modern interpretációja.
- Chandigarh (India, 1951–1965) – a város mestertervének és több közigazgatási épületének tervezése; fontos nemzetközi projekt, amelyben városépítészeti és közigazgatási funkciókat egyaránt kidolgozott.
Hatás, kritikák és örökség
Le Corbusier munkássága alapvetően meghatározta a 20. századi építészetet és városépítést: számos épületét világszerte tanulmányozzák, elméleteit és tervezési módszereit építészek sok generációja vitte tovább. Ugyanakkor elméletei és gyakorlati javaslatai – különösen a nagy méretű tömbök és a funkcionális szétválasztásra épülő városok – erős kritikákat váltottak ki, mivel egyesek szerint ezek a megoldások társadalmi izolációhoz és funkcionális merevséghez vezettek. Néhány vitás momentum politikai vonatkozása is viták tárgya volt a pályája során.
Az 2016‑ban a UNESCO felvette több Le Corbusier‑művet a világörökségi listára (The Architectural Work of Le Corbusier, an Outstanding Contribution to the Modern Movement), elismerve munkásságának nemzetközi jelentőségét.
Le Corbusier emellett képzőművészettel is foglalkozott, festett, és fontos szerepe volt a bútortervezéshez kapcsolódó megoldásokban; több ikonikus bútordarab (például a LC‑szériák) tervezésében működött együtt kollégáival, köztük Pierre Jeanneret‑tel és Charlotte Perriand‑dal. Szeretett festeni is, és munkássága e területen is jelentős volt.
Halálát 1965. augusztus 27‑én szenvedte el a Francia Riviérán: a Roquebrune‑Cap‑Martin közelében történt nyíltvízi fürdőzés közben hunyt el, valószínűleg szívprobléma következtében. Halála után munkásságát továbbra is élénk vita és nagy elismerés kíséri, építészeti öröksége pedig világszerte tanulmányozott és vitatott alapanyag a modern építészet történetében.
Le Corbusier
Korai életút
Le Corbusier egy észak-svájci kisvárosban, La Chaux-de-Fondsban nőtt fel. 1907-ben, 19 éves korában a franciaországi Párizsba költözött. Beutazta egész Európát, és rengeteg új ötletet tanult. Megtanult németül beszélni, és olyan híres építészekkel dolgozott együtt, mint Peter Behrens.
La Chaux-de-Fonds
A világháború
Az első világháború alatt Le Corbusier visszatért Svájcba, és tanár lett. Hamarosan saját építészeti vállalkozást nyitott unokatestvérével, és 1940-ig együtt dolgoztak. 1918-ban találkozott egy festővel, Amédée Ozenfant-val, aki nagy barátja lett. Ötleteiket egyesítve egy újfajta művészetet hoztak létre, amelyet purizmusnak neveztek el.
Világháború utáni
A háború után Le Corbusier 1922-ig a művészetére koncentrált. Ezt követően kezdett el egymásra rakható lakásokat tervezni, hogy embereket szállásoljon el és kielégítse az igényeiket. Ez a fajta alacsony sűrűségű lakásépítés a párizsi túlzsúfoltság problémáját volt hivatott kezelni. Szerinte erre az átalakításra szükség volt, különben forradalom törhet ki a boldogtalan alsóbb osztályok részéről. Megalkotta az ideális város tervét (Ville Contemporaine), amely soha nem épült meg. Ez egy sok felhőkarcoló köré kidolgozott terv volt. Ezt a tervet bemutatta a francia kormánynak, amely elutasította. Ez azonban felhívta a figyelmüket a város túlzsúfoltságára.
1930s
Le Corbusier kezdte megvetni a kapitalizmust, és azt mondta, hogy az emberek házának méretét a családjuk méretétől kellene függővé tenni, nem pedig attól, hogy mennyire gazdagok.
Későbbi életút
Le Corbusier 1942-től kezdve nem volt aktív politikus. Ehelyett kisebb lakótömböket épített Franciaország-szerte.
A neve
A név, Le Corbusier, francia. Ez nagyanyja vezetéknevének, a Lecorbésier-nek egy másik változata. A név angolra fordítva annyit tesz: "a varjúszerű". Ezt a nevet 1920-ban választotta.
Híres ötletek
- Le Corbusier azt mondta, hogy az épületeket a közlekedés, különösen az autó figyelembevételével kell építeni. Ő volt az egyik első építész, aki ezt javasolta, és ma már szinte minden várostervező figyelembe veszi ezt az épületek tervezésekor.
Az építészetben a sebességet úgy értékelte, hogy a ház egy gép, amelyben élni kell. Ennek a gépnek az a célja, hogy felgyorsítsa a benne élők tevékenységét. Bemutatta azt az elképzelést, hogy egy lakóépületet csak néhány födém, oszlop és lépcső segítségével lehet felépíteni. Ez a három dolog bármilyen lakóhelyet létrehozhat, bármilyen emberosztály számára.
| Hatósági ellenőrzés |
|
Kérdések és válaszok
K: Mi volt Le Corbusier születési neve?
V: Charles-Edouard Jeanneret-Gris.
K: Mikor született Le Corbusier?
V: 1887. október 6-án.
K: Mikor lett francia állampolgár?
V: Az 1930-as években.
K: Miről híres Le Corbusier?
V: Az építészeti modernizmusról szóló elméleteiről híres.
K: Mire terjedtek ki a tervei?
V: Tervei között szerepelt a nagyvárosokban élő emberek lakhatásának javítása, mivel akkoriban sokan éltek szegénységben.
K: Hol épült meg sok tervei közül? V: Számos tervét a világ minden táján megépítették.
K: Le Corbusier az építészet mellett szeretett festeni és bútorokat is tervezni? V: Igen, festeni is szeretett, és a bútorok tervezésében is jártas volt.
