L'Atalante-medence — a Földközi-tenger mélyén rejlő sóstava
L'Atalante-medence: a Földközi-tenger mélyén rejlő titokzatos sóstava — elkülönült, extrém sótartalmú ökoszisztéma és tengeri rejtélyek felfedezésre várnak.
A L'Atalante-medence egy nagyon sós "tó" a Földközi-tenger alján. Bár a felszínről nem látható, a medence vize élesen elkülönül a felette lévő tengervíztől: a rendkívül magas sótartalom és a nagy sűrűség megakadályozza a keveredést, ezért a geológusok és óceanográfusok gyakran sóstavaknak (vagy angolul "brine pools") nevezik az ilyen képződményeket.
35°11′N 21°25′E / 35.18°N 21.41°E / 35.18; 21.41
Kréta szigetétől mintegy 190 km-re (~120 mérföldre) nyugatra fekszik. Azért nevezik "tónak", mert bár több mint két mérföldnyi víz alatt van, szinte teljesen elkülönül a felette lévő tengertől. Hatalmas sótartalma megakadályozza a vizek keveredését. Néha ezeket a tavakat sóstavaknak is nevezik. Számos óceánban megtalálhatóak; a Mexikói-öbölben is van egy.
Kialakulás és okok
A L'Atalante- és más hasonló medencék kialakulásában több tényező játszhat szerepet:
- Evaporitok és geológiai örökség: az ősi, magas sótartalmú lerakódások (evaporitok) oldódása vagy mozgása sóban gazdag folyadékokat juttathat a mélyedésekbe.
- Lokális süllyedés és zárt medencék: a medence geometriája elősegíti, hogy a nehezebb, sósabb víz összegyűljön és ott maradjon.
- Csökkent keveredés: a nagy sótartalmú, sűrű brine nem keveredik fel könnyen a kevésbé sós tengervízzel, így stabil, elkülönült réteg alakul ki.
- Kapcsolódás kémiai forrásokhoz: gyakran kénhidrogén, metán és fémionok is megtalálhatók a brine-ben, amelyek részben a medence üledékéből vagy mélyebb folyamatokból származnak.
Jellemzők
- Hypersósság: a medence vize sokszor jóval sósabb, mint a felszíni tengervíz, ezért "sótóként" viselkedik.
- Éles haloklín (rétegződés): a tetején lévő tengervíz és a brine határán nagyon meredek só- és sűrűségváltozás figyelhető meg, ami vizuálisan és kémiailag is elkülöníti a két réteget.
- Anoxikus környezet: a brine alatti üledékek és maguk a brine-tó rétegei gyakran oxigénmentesek, ami speciális kémiai folyamatokhoz (például kénképződéshez) vezet.
- Speciális kémia: magas koncentrációban lehet jelen sók (NaCl mellett egyéb ionok), kénhidrogén és egyéb oldott anyagok, amelyek toxikusak a normál tengeri élőlények számára.
Élet a sóstavak környezetében
Bár a brine-tókon a legtöbb makroszkopikus élőlény nem képes túlélni, a L'Atalante környékén is kimutattak olyan mikroszkopikus szervezeteket, amelyek extrém körülményekhez alkalmazkodtak. Ezek a mikroorganizmusok speciális anyagcseréket folytatnak (például szulfát-redukció, metanotrófia, chemoszintézis), és fontos szerepük van a kémiai elemek áramlásában a mélytengeri ökoszisztémában.
Kutatás és tudományos jelentőség
- Modell az extrém környezetekhez: a L'Atalante és hasonló medencék kutatása segít megérteni, hogyan képesek az életformák túlélni oxigénhiányos, magas sótartalmú környezetben — ez fontos összehasonlítási alap lehet asztrobiológiai vizsgálatokhoz is.
- Biogeokémiai folyamatok: a medencék laboratóriumszerű "természetes kísérőhelyek", ahol a kén-, szén- és nitrogénkörforgás különleges útvonalai tanulmányozhatók.
- Technológiai eszközök használata: a vizsgálatokhoz távvezérelt járműveket (ROV), merülőhajókat és mintavételi berendezéseket alkalmaznak, mivel a tavat több ezer méter víz fedi.
Hol találkozhatunk hasonló képződményekkel?
A L'Atalante nem az egyetlen ilyen jelenség: a világ óceánjaiban több hasonló, részben vagy teljesen elkülönült sóstó található. Különösen ismert példák a kelet-mediterrán medencék és egyes hideg seep területek; említést érdemel, hogy a Mexikói-öbölben is találtak brine-foltokat és sóstavakat.
A L'Atalante-medence vizsgálata továbbra is élénk kutatási terület: minden expedíció új adatokkal gazdagítja ismereteinket az extrém ökoszisztémákról, a mélytengeri kémiai folyamatokról és azokról az élőlényekről, amelyek képesek alkalmazkodni a Föld legszokatlanabb élőhelyeihez.
Hogyan alakult ki
A L'Atalante csak egy a Földközi-tenger normál vizei alatt található számos ilyen tó közül. Amikor a Gibraltári-szoros lezárult, körülbelül hatmillió évvel ezelőtt, a Földközi-tenger kiszáradt, és hatalmas sós tóvá vált, hasonlóan a Holt-tengerhez és a Nagy Sós-tóhoz. Aztán teljesen kiszáradt, hatalmas mennyiségű sót hagyva maga után. Amikor a gibraltári szoros körülbelül ötmillió évvel ezelőtt újra megnyílt, az Atlanti-óceánból víz áramlott be, és kialakította a ma látható Földközi-tenger térségét. Még ma is az Atlanti-óceán táplálja vízzel a Földközi-tengert, mivel a "Med" párolgása nagyobb, mint amennyit a folyói szolgáltatnak. Az alatta lévő hatalmas sókészlet és az állandó párolgás miatt a Földközi-tenger az Atlanti-óceánhoz képest magas sótartalmú tenger.
A L'Atalanta-tó és szomszédos tavai, az Urania- és a Discovery-tó körülbelül 35 000 évesek. A Földközi-tenger gerincéből kioldódó és a Földközi-tenger fenekén lévő mélyedésekben összegyűlő sólerakódásokból keletkeztek. A L'Atalante a legkisebb a három közül. Felszíne körülbelül 3500 méterrel a tengerszint alatt kezdődik.
Sótartalom
A L'Atalante sótartalma (sótartalom) közel telített, 36,5%, ami körülbelül nyolcszorosa a tengervíznek. Ez megakadályozza, hogy a sósvíz-medencében lévő víz keveredjen a fenti "normál" tengervízzel. Keveredés nélkül a felülről érkező oxigén nem tud bejutni a sóoldat medencéjébe. A medence vize teljesen anoxikus: nincs benne oxigén.
A normál víz és a sóoldat között egy rövid (1,5 méteres) határzóna, az úgynevezett halokline helyezkedik el. A sótartalom itt meredeken emelkedik, és az oxigéntartalom a nulla felé csökken. A fenti tengervíz és a sós víz közötti halokline-ban sok baktérium és archea sejt található: ezek kemoautotrófok, amelyek a sós vízből származó ammóniával táplálkoznak, de oxigén nélkül nem tudnak működni. Bizonyos metánoxidálók és haloarchaea csak a haloklinában találhatóak meg.
Élet oxigén nélkül
Alul, a sós vízben a sejtek száma sokkal alacsonyabb, mint a haloklinban. Leggyakoribbak az extremofilok, köztük a mélytengeri hidrotermális ventillátorok néhány archaea és baktérium. Eukarióták is találhatók a l'Atalantéban, főként ciliáták (45%), dinoflagellák (21%) és choanoflagellák (10%). p360–381
A L'Atalante-tó alján lévő sötétszürke, anoxikus üledéket 1 cm-es laza fekete réteg borítja. Az üledékben található mikrobák szinte mind (90%) a Bacillus különböző fajai. 2010-ben három, a Loricifera törzsbe tartozó metazoafajt fedeztek fel az üledékben, amelyek az első olyan többsejtű életformák, amelyekről ismert, hogy teljesen oxigén nélkül élnek.
Kérdések és válaszok
K: Hol található a L'Atalante-medence?
V: A L'Atalante-medence a Földközi-tenger alján, Kréta szigetétől mintegy 190 km-re nyugatra található.
K: Miért nevezik a L'Atalante-medencét "tónak"?
V: A L'Atalante-medencét azért nevezik "tónak", mert szinte teljesen elkülönül a felette lévő tengertől, annak ellenére, hogy több mint két mérföldnyi víz alatt van.
K: Mekkora a L'Atalante-medence sótartalma?
V: A L'Atalante-medencének hatalmas a sótartalma, ami megakadályozza, hogy a víz keveredjen a felette lévő tengerrel.
K: Csak a L'Atalante-medencében találhatók sósvizes medencék?
V: Nem, a sósvizes medencék számos óceánban megtalálhatók, beleértve a Mexikói-öblöt is.
K: Mik azok a sósvizes medencék?
V: A sósvizes medencék olyan víztestek, amelyek rendkívül magas sótartalommal rendelkeznek, ami megakadályozza, hogy keveredjenek a környező tengervízzel.
K: Milyen messze van a L'Atalante-medence Kréta szigetétől?
V: A L'Atalante-medence Kréta szigetétől mintegy 190 km-re (~120 mérföldre) nyugatra található.
K: A L'Atalante-medence kapcsolatban áll a felette lévő tengerrel?
V: A L'Atalante-medence szinte teljesen elkülönül a felette lévő tengertől, annak ellenére, hogy több mint két mérföldnyi víz alatt van.
Keres