A Labrador-tenger (franciául: mer du Labrador) az Atlanti-óceán északi része a Labrador-félsziget és Grönland között. A tengert délnyugaton, északnyugaton és északkeleten kontinentális talapzat veszi körül. Északon a Davis-szoroson keresztül kapcsolódik a Baffin-öböllel. Az Atlanti-óceán peremtengereként jellemezték.
Földrajz és mélység
A Labrador-tenger közepes mélysége és tengerfenéki reliefje változatos: a mélyebb medencék középső része eléri a körülbelül 3400 métert, míg a tengert nyugat felé az Atlanti-óceán felé kivezető szakaszon mintegy 1000 km széles. Észak felé, a Baffin-öböl irányába haladva a meder fokozatosan sekélyebbé válik, kevesebb mint 700 méterre (383 öl), és a 300 km széles Davis-szorosba torkollik.
Klíma, hőmérséklet és sóság
A tenger vizének hőmérséklete jelentősen hidegebb, mint az Atlanti-óceán délebbi részein. Télen a felszín hőmérséklete gyakran eléri a -1 °C-ot (30 °F), nyáron pedig általában 5–6 °C (41–43 °F) körül alakul. A sótartalom viszonylag alacsony, jellemzően 31–34,9 ezrelék között mozog. Télen a Labrador-tenger közel kétharmadát jég boríthatja, különösen a partközeli zónákban és a Davis-szoros közelében.
Áramlások és oceanográfiai jelentőség
A térség egyik meghatározó áramlása a hideg, alacsony sótartalmú Labrador-áramlás, amely az északnyugati területekről dél felé viszi a hideg vizet és jégtömböket egészen Newfoundland partjaihoz. A Labrador-áramlat találkozása melegebb atlanti vizekkel erős keveredést, ködfelhőt és változékony időjárást eredményez a part menti vizeken. A Labrador-tenger különösen fontos az észak-atlanti óceáni keringés szempontjából: a kemény teleken a felszíni víz mélyen lehűl és leszáll (konvekció), ami a Labrador-tengerből eredő, hideg, sűrű víztömeget (Labrador Sea Water) hozza létre — ez a jelenség hatással van a globális hő- és sószállításra (az ún. meridionális áramlásra).
Élővilág és gazdasági tevékenységek
A Labrador-tenger gazdag tengerbiológiai termékenységet biztosít: planktonok és kisebb gerinctelenek nagy biomasszát alkotnak, ami vonzza a halakat, tengeri emlősöket és tengeri madarakat. A térség hagyományosan fontos halászati terület volt — különösen tőkehalra, rákfélékre és garnélára épülő halászat jellemző —, de a halállományok a túlhalászás és az éghajlatváltozás hatására érzékenyen változhatnak. A környéken élnek különböző bálnafajok, fókák és orkáfélék, továbbá nagy kolóniákat alkotó tengeri madarak.
Változások, veszélyek és kutatás
A Labrador-tengert is érinti az éghajlatváltozás: a melegedés csökkentheti a jégborítást, módosíthatja az áramlásokat és gyengítheti a téli konvekciót, ami hosszabb távon befolyásolhatja a mélyvíz-képződést és ezáltal a tenger áramlási rendszerét. Emellett a jégtömbök (jéghegyszerű ún. iceberge-ek) leszakadása és lesüllyedése a hajózás számára veszélyforrást jelent — a Labrador-áramlás délebbre szállíthatja ezeket a vízeket.
A területet intenzíven kutatják oceanográfusok: mérőhálózatok, kutatóhajók és műszerek (pl. bóják, merülőműszerek) segítségével vizsgálják a hőmérséklet-, sótartalom- és áramlásváltozásokat, valamint azok kapcsolatát a globális óceáni rendszerekkel és az éghajlatváltozással.
Összefoglalva: a Labrador-tenger hideg, dinamikus és ökológiailag jelentős régió az északi Atlanti-óceánban; fontos szerepet játszik a helyi halászatban, a tengeri élővilág fenntartásában és a globális óceáni keringés alakításában, miközben érzékenyen reagál az éghajlati változásokra.
