Baffin-öböl (Saknirutiak Imanga) – Északi peremtenger, földrajz és történelem

Fedezze fel a Baffin-öblöt (Saknirutiak Imanga): az Északi peremtenger földrajza, jégvilága, ősi népei és történelmi felfedezései.

Baffin-öböl (inuktitut: Saknirutiak Imanga) az Észak-Atlanti-óceán egyik peremtengere, amely Észak-Amerika és Grönland között fekszik. A térség a Baffin-sziget és Grönland délnyugati partjai között húzódik; az Atlanti-óceánhoz a Davis-szoros és a Labrador-tenger köti, míg a Jeges-tengerrel a viszonylag szűk Nares-szoros áll kapcsolatban. A Baffin-öböl nagy kiterjedésű, partmenti öblökkel és fjordokkal tűzdelt, mélyebb tengermedencékkel, valamint számos szigettel.

Földrajz és geológia

A terület jellegzetességei közé tartoznak a hosszú, meredek partvonalak, a fjordok és a kontinentális talapzat változó mélységei. A tengerfenék geológiája a jégkorok és a tengeráramlások hatására alakult ki; a környék földrengései ritkábban fordulnak elő, de a 20. században is regisztráltak nagyobb eseményeket (lásd alább).

Éghajlat és tengerjég

A Baffin-öböl éghajlata sarkköri és szubarktikus jellegű: hosszú, hideg telek és rövid, hűvös nyarak jellemzik. Az év nagy részében a nyílt vizeket jégtakaró borítja; a part mentén és a nyílt tengeren gyakoriak az úszó jég és a jéghegyek. A területen előfordulnak állandó vagy szezonális polynyákok (nyílt vízfoltok), közülük az északnyugati részben található nagy jelentőségű North Water / Pikialasorsuaq polynya különösen fontos a tengeri élővilág és a helyi közösségek számára.

Élővilág

A Baffin-öböl gazdag tengeri és part menti élővilágnak ad otthont. A térségben gyakoriak a fókafajok, a walrusz, a jegesmedve, továbbá fontos táplálkozó- és vonulóterület a különféle bálnafajok — többek között a narvál és a beluga — számára. A partokon és szikláknál nagyszámú tengeri madár költ, például lompos- és mésztyúkféle fajok, valamint tengeri sirályok és alkonyatmadarak. Az ökoszisztéma érzékeny, és a tengeri jégtől, valamint a polynyáktól függő fajok különösen kiszolgáltatottak az éghajlatváltozás hatásainak.

Történelem és emberi jelenlét

A Baffin-öböl partvidékén az emberi jelenlét több ezer éves: régészeti leletek szerint a térségben i. e. körülbelül 500 körül már éltek emberek. Elsőként a dorseti kultúrához tartozó népcsoportok éltek itt, majd később a thulei népek jelentek meg, akikből a mai inuit közösségek fejlődtek ki. Európai felfedezők a 16. századtól kezdve jártak a térségben; például Martin Frobisher 1576-ban, John Davis 1585-ben tett utak kapcsán vált ismertté a környék, majd William Baffin 1616-ban részletesebben is leírta az öblöt — róla kapta nevét az öböl és a sziget is.

A helyi népesség hagyományos megélhetése vadászathoz és halászathoz kötődött (fókavadászat, bálnavadászat, halászat). A 19–20. században a területet európai és amerikai bálnavadászok is felkeresték. A 20. század második felétől a modern közösségek (például a Baffin-szigeten található települések: Iqaluit, Pond Inlet, Clyde River, Pangnirtung stb.) vegyes gazdasággal rendelkeznek, amely magában foglalja a helyi hagyományos tevékenységeket és az intézményes szolgáltatásokat, valamint a bányászati és halászati iparágak bizonyos formáit.

Gazdaság, kutatás és környezeti kihívások

A Baffin-öböl környékén régóta folynak geológiai és ökológiai kutatások. Az utóbbi évtizedekben az éghajlat melegedése miatt csökken a tengeri jégborítás, ami megnyithatja a térséget hajózási útvonalak és kitermelési tevékenységek számára, de ugyanakkor súlyos környezeti és társadalmi kockázatokkal jár: a tundra olvadása, a fajok eltolódása, a hagyományos gazdálkodás feltételeinek megváltozása, valamint az illegális halászat és olaj–gáz- vagy bányászati fejlesztések lehetséges hatásai. Több védett terület és nemzeti park (például a Sirmilik Nemzeti Park Baffin-sziget északi részén) is található, amelyek célja a természetvédelmi értékek megóvása.

Földrengések

A térség földtani viszonyai miatt nem kiemelkedően szeizmikus, mégis előfordulnak jelentősebb rengések. A Baffin-öbölben 1933-ban egy 7,3-as erősségű földrengés volt, amelynek epicentruma volt. Ez a — a nyilvántartások szerint — legnagyobb ismert földrengés az Északi-sarkkörtől északra; az esemény rámutatott arra, hogy még a sarki területeken is létrejöhetnek nagyobb energiájú rengések, amelyek okai a tektonikus mozgások mellett részben a jégterhelés és annak eloszlásváltozásaihoz (glaciális izosztatikus kiemelkedés) köthetők.

Összefoglalva, a Baffin-öböl természeti adottságai, vadvilága és emberi használata szorosan összefonódik: a térség kulcsszereplője az északi ökoszisztémáknak és az inuit közösségeknek, miközben az éghajlatváltozás és a növekvő emberi aktivitás komoly kihívásokat jelent a jövőre nézve.

Wildlife

Az északi víz levegőt biztosít a jégalga és a zooplankton számára. Sok állat van. A Baffin-öbölben élő mintegy 20 000 beluga bálna közül körülbelül 15 000 él az Északi víz környékén. A régió egyéb állatai közé tartozik a rozmár, a narvál, a hárpiafóka, a szakállas fóka, a gyűrűsfóka és a jegesmedve.

Az öböl partján mintegy 400 növény- és fafaj található, köztük nyír, fűz, éger és a sós talajhoz alkalmazkodott növények, valamint a ligetszépe, mohák és zuzmók. Ezek táplálékul szolgálnak a rénszarvasok és a rágcsálók, például a lemmingek számára. A rezidens halfajok közé tartozik a sarki tőkehal, a sarki lepényhal (Pleuronectidae, Liopsetta), a négyszarvú süllő és a kapelán. Az öböl madarai közé tartozik a kis kócsag, a hóbagoly, a fűzfajd, a sziklai túzok, a szirtihéja, a sarkvidéki vörösbegy és a gyurgyalag. Többségük télen délre vonul.

Köd a Baffin-öböl felett

Kérdések és válaszok

Q: Mi az a Baffin-öböl?

K: Hogyan kapcsolódik a Baffin-öböl az Atlanti-óceánhoz?

K: Mi köti össze a Baffin-öblöt a Jeges-tengerrel?

K: Kik voltak az első emberek, akik a Baffin-öböl területén éltek?

K: Mikor jutottak el az európaiak először a Baffin-öbölbe?

K: Kinek a nevét viseli a Baffin-öböl?

K: Miért nehéz a Baffin-öbölben az év nagy részében utazni?

Keresés betűvel