Jammu és Kasmírban mintegy 102 000 beszélő (1997). A népességhez 29 800–33 300 shamma tartozik (Voegelin & Voegelin 1977:328). Összes becsült beszélőszám minden országban: 114 000.

Elterjedés és közösségek

A ladakhi főként a Maqbuza Kasmír régióban, a Ladakh körzet területén beszélt nyelv, mintegy 250 faluban és falucskában. Vannak beszélők Kínában is. A nyelvet használó közösségek általában hegyi völgyekben élnek, 2400–5000 méteres tengerszint feletti magasságban.

Nevét és változatai

Alternatív elnevezések: Ladaphi, Ladhakhi, Ladak, Ladwags. Főbb nyelvjárások:

  • Leh (közép-ladakhi) – a standard beszélt változatként ismert és a rádióadás nyelve;
  • Shamma (Sham, Shamskat, alsó ladakhi) – az Indus völgye mentén, Leh-től nyugatra és Khaltse-től délre található;
  • Nubra – Leh-től északra, a Nubra tahsil területén.

A dialektusok lexikai hasonlósága az 5 fő nyelvjárás között: 84%–94%. A purik dialektussal való lexikai hasonlóság 71%–83%, a tibeti nyelvvel pedig körülbelül 53%–60%. A tibetivel való kölcsönös érthetőség becslése: körülbelül 30%–40%.

Nyelvhasználat és társadalmi helyzet

A ladakhi minden korosztályban használatos, különösen vidéki területeken, ahol sok beszélő monolingvális. Városi központokban azonban sokan használják a urdu vagy az angol nyelvet, így a városi lakosság körében erősebb a kétnyelvűség. A második nyelven való írástudás (1991): férfiak 36%, nők 12% — ezek az arányok urdu, tibeti vagy angol írástudást jelentenek.

Az írott ladakhi különbözik a beszélt formáktól; a lehi dialektust ismerik el a standard beszélt ladakhi nyelvként. A lehi változat szolgál közvetítő közösségi nyelvként a különböző ladakhi dialektusok (például a csangthang és a zangskar) között, és médiuma a helyi rádióadásoknak (Paldan 2002).

Osztályozás

A ladakhi a Sino-tibeti nyelvcsaládba tartozik, részletesebben: tibeti–burmai → himalájai → tibeti–kanauri → tibeti → nyugati tibeti csoport → ladakhi.

Írás és nyelvi fejlesztés

A ladakhi írásrendszere a tibeti írás. Bibliafordítás készült ladakhi nyelvre 1948-ban. Az írott norma jellemzően a tibeti alapokra épül, ezért az írott forma és a beszélt változatok között különbségek lehetnek.

Nyelvtani jellemzők

Főbb morfoszintaktikai jegyek:

  • Alapvető szórend: SOV (alany–tárgy–ige); a nyelv posztpozíciós szerkezetű.
  • Főnévi szerkezet: birtokos (genitív) és egyéb rokonviszonyok a főnév előtt jelennek meg; névelők, melléknevek és számnevek a főnév után állnak.
  • Ragok és esetek: utótagok jelzik a főnévi eseteket; a nyelv ergatív szerkezetet mutat bizonyos szerkezetekben.
  • Szóképzés: kauzatív szerkezetek és komparatív formák is jelen vannak.
  • Hangrendszer: max. CCVCC vagy CCCVV szerkezetek előfordulnak; a ladakhi nem tónusos nyelv.

A fenti grammatikai fogalmak rövid magyarázata: az ergativus azt jelenti, hogy a cselekvő jelölése eltérő lehet a tárgyas és intransitív mondatokban; a posztpozíció pedig azt, hogy a viszonyszavak (pl. „-nál”, „-ban” megfelelők) a főnév után állnak.

Gazdaság, életmód, vallás

A lakosság elsősorban mezőgazdaságból és állattenyésztésből él: termesztik a búzát és az árpát; pásztorkodnak (jakok, kecskék, juhok — pl. kasmírgyapjú). Jelentős hagyományos háziipar: szövés, ékszerkészítés, vallási tárgyak előállítása. A vallási összetétel vegyes: többségében buddhista, de vannak muszlim és keresztény közösségek is.

Megjegyzések

A ladakhi beszélt változatai közötti kölcsönös érthetőség nem minden esetben teljesen ismert; bár a lehi beszélők magas százalékban megértik a zangskari és a changthang nyelvváltozatokat rögzített szöveges teszteken (több mint 90%), nem ismert, hogy minden dialektus beszélője ugyanolyan mértékben érti-e a leh-et. A nyelv élő, közösségi funkciói erősek a vidéki területeken; ugyanakkor a városi és oktatási környezetben növekvő mértékben terjed az urdu és az angol használata.