Lepényhalalakúak
A laposhalak egy halfajta. A laposhalaknak többféle fajtája létezik. Néhányukat kereskedelmi céllal halásznak, mint például a lepényhalat, a nyelvhalat, a nagy rombuszhalat, a sima lepényhalat és a laposhalat.
Minden laposhal meglehetősen lapos, és sugarakkal rendelkezik. Oldalirányban úsznak. Némelyikük az óceán fenekén rejtőzködik, zsákmányra várva. Képesek dinamikus álcázásra, amely idegrendszeri irányítás alatt áll, és "valós időben" változhat.
A Pleuronectiformes rend a Teleostei alosztályba tartozik. A legjobb azonban úgy tekinteni rá, mint az azonos élőhelyhez alkalmazkodott halak csoportjára. Közösek azok a tulajdonságaik, amelyek megfelelnek az életmódjuknak. Mindkét szemük a fej egyik oldalán van: a felső oldalon. Ez a fő alkalmazkodásuk a tengerfenéken (benthosz) való élethez. További megkülönböztető jegyük a kiálló szemek: a szemüket egy kicsit felfelé tudják emelni, hogy körbe tudjanak látni.
Evolúció
A laposhalak életmódja vagy "szokása" többször, egymástól függetlenül fejlődött ki, ezért a csoport polifiletikus. Fiataljaik tökéletesen szimmetrikusak, de a fej átalakul a metamorfózis során. Az egyik szem a másik oldalra, a másik szem közelébe kerül. Egyes fajoknak mindkét szemük a bal oldalon van (nagy rombuszhal), másoknak a jobb oldalon (laposhal, nyelvhal); az összes élő és az eddigi legtöbb fosszilis laposhalnak van egy "szemes" és egy "vak" oldala.
Darwin az evolúció során a szem fokozatos vándorlását jósolta meg, amely az élőlények metamorfózisát tükrözi. Az eocénből származó két fosszilis faj nemrégiben végzett vizsgálata azt mutatja, hogy "a laposhalak testfelépítésének kialakulása fokozatosan, lépésről lépésre történt". A köztes stádiumok meglehetősen hosszú ideig maradtak fenn: több mint két földtörténeti szakaszon keresztül. A lelőhelyeken a teljes koponyaaszimmetriával rendelkező laposhalakkal együtt találták meg őket. Ez azt mutatja, hogy a köztes stádiumok nem voltak különösebb hátrányban. Végül a teljesebb formák maradtak fenn. A laposhalak evolúciója pontosan beleillik az evolúciós szintézisbe.
Az Amphistium egy 50 millió éves fosszilis hal, amelyet a laposhalak korai rokonaként és átmeneti kövületként azonosítottak. Az Amphistiumban az átmenet a gerincesek tipikusan szimmetrikus fejétől nem teljes, az egyik szem a fej felső középpontja közelében helyezkedik el. A paleontológusok arra a következtetésre jutottak, hogy "a változás fokozatosan történt, a természetes szelekció általi evolúcióval összhangban álló módon.
Amphistium fosszíliája, egy szemmel a fej felső közepén
Kérdések és válaszok
K: Mik azok a laposhalak?
V: A laposhalak olyan halfajok, amelyek meglehetősen laposak és rájauszonyú halak.
K: Minden laposhal egyforma?
V: Nem, többféle laposhal létezik, amelyek közül néhányat kereskedelmi céllal halásznak, mint például a lepényhal, a nyelvhal, a nagy rombuszhal, a sima lepényhal és a laposhal.
K: Miért van a laposhalak mindkét szeme a fej egyik oldalán?
V: A laposhalak mindkét szeme a fej egyik oldalán, a felső oldalon található, ami a tengerfenéken (benthosz) való élethez való fő alkalmazkodásuk.
K: Hogyan úsznak a laposhalak?
V: A laposhalak a testük felső oldalával felfelé úsznak, és el tudnak bújni a homokban, az óceánfenéken várva a zsákmányra.
K: Mi a dinamikus álcázás a laposhalaknál?
V: A laposhalak képesek dinamikus álcázásra, amely idegrendszeri irányítás alatt áll, és "valós időben" képes a háttérhez igazodva változni.
K: Mi különbözteti meg a Pleuronectiformes rendet?
V: A Pleuronectiformes rendet leginkább az azonos élőhelyhez alkalmazkodott halak csoportjának tekinthetjük. Közösek azok a tulajdonságaik, amelyek megfelelnek az életmódjuknak.
K: A laposhalak látnak maguk körül?
V: A laposhalaknak kiálló szemük van, ami azt jelenti, hogy a szemüket egy kicsit fel tudják emelni, hogy körülnézzenek.
