A laposhalak (rendje: Pleuronectiformes) lapított testű halak csoportját foglalják magukba, amelyek alkalmazkodtak a tengerfenéken vagy annak közelében való életmódhoz. Sok fajukat kereskedelmi és gasztronómiai célból halásszák vagy tenyésztik, például a lepényhalat, a nyelvhalat, a nagy rombuszhalat, a sima lepényhalat és a laposhalat. A laposhalak között találunk mindennapi fogásokhoz használt fajokat, mind pedig ritkább, különleges élőhelyekhez alkalmazkodott képviselőket.

Jellemzők

A laposhalak külső megjelenése és anatómiája egyértelműen tükrözi a fenéklakó életmódhoz való alkalmazkodást. Főbb jellemzők:

  • Oldalról lapított test: testük erősen lapított, így könnyen simulnak a talajhoz.
  • Szemek egy oldalon: a kifejlett egyedek mindkét szeme a fej egyik oldalán (általában a felső oldalon) található. A szemek oldalának iránya fajonként eltérő lehet (jobb- vagy baloldali szemelhelyezkedés).
  • Szemmozgás és látás: ki tudják emelni a szemüket kissé, hogy jobban körbe lássanak, ennek köszönhetően sokszor kevés mozgással észreveszik a közeledő zsákmányt vagy veszélyt.
  • Színezés és álcázás: bőrszínük és mintázatuk gyakran alkalmazkodik az élőhelyhez; egyes fajok képesek gyors, idegrendszeri irányítású álcázásra, ami "valós időben" változhat.
  • Pikkelyek és úszók: többnyire kéthrúdféle pikkely és jól fejlett dorsal- és analúszó jellemzi őket, amelyek gyakran a test hosszanti részét felölelik.

Életmód és viselkedés

A laposhalak többsége fenéklakó (bentosz), de előfordulnak köztük vegyes életmódú és néhány pelagikusabb jellegű fajok is. Sok faj a óceán fenekén rejtőzködik, várva a zsákmányra. Általában rejtőzködő, várakozó ragadozók, táplálékuk főként kisebb halakból, rákokból, csigákból és egyéb gerinctelenekből áll.

Mozgásuk legtöbbször oldalirányú úszás, de a fenéken maradva ritkán mozognak nagy távolságokat. Ülő életmódjukhoz illően testük alacsony energiaigényű mozgásra optimalizált.

Fejlődés és szemvándorlás

A laposhalak fejlődése általában olyan átalakulást tartalmaz, amely a lárva állapotban még szimmetrikus testet a felnőttkori, szemeltolódással járó aszimmetriává alakítja. A lárva szakaszban az egyik szem fokozatosan elvándorol a fej másik oldalára — ez a jellegzetes metamorfózis teszi lehetővé, hogy mindkét szem egy oldalon helyezkedjen el a fenéklakó életmódhoz.

Elterjedés és élőhely

A laposhalak világviszonylatban elterjedtek: legtöbbjük tengeri, különösen a part menti, sekély vízi övezetekben és a kontinentális talapzatokon gyakoriak, de vannak mélyvízi fajok is. Néhány faj édesvízi környezetben vagy folyótorkolatokban található. Élőhelyükre jellemző a homokos, iszapos vagy kavicsos aljzat, ahol könnyen elrejtőzhetnek.

Szaporodás

A legtöbb laposhal külső megtermékenyítéssel szaporodik: a nőstények petéket raknak (némely fajnál lebegő, másoknál demersalis, azaz aljzaton maradó peték), majd a hímek megtermékenyítik azokat. A lárvák gyakran pelagikusak, a vízoszlopban sodródnak, ezalatt történik a szemvándorlás és a fenéklakó életmódra való átállás.

Gazdasági jelentőség és védelem

Sok laposhal fontos gazdasági faj: halászatuk és akvakultúrájuk jelentős a világ számos részén, mivel ízletes és keresett fogyasztási cikkek. Ugyanakkor helytelen halászati gyakorlatok, túlhalászás és élőhelypusztulás veszélyeztetheti néhány faj populációját. Fenntartható halászat, kvóta rendszer és védett területek segítik a fajok megőrzését.

Példafajok

  • Lepényhal — gyakori kereskedelmi célú fajok egyike.
  • Nyelvhal — jellegzetes hosszúkás nyelvszerű testformával.
  • Nagy rombuszhal — jellegzetes rombusz alakú testtel.
  • Sima lepényhal — másik fontos halászati faj.
  • A laposhal — gyűjtőnévként is használatos különböző fajtákra.

A Pleuronectiformes rend a Teleostei alosztályba tartozik, de sokszor célszerűbb őket egyszerűen azoknak a halaknak tekinteni, amelyek hasonló élőhelyi igények és életmód szerint alkalmazkodtak a fenéklakó létformához. Összességében a laposhalak jó példaét adják arra, hogyan formálja az élőhely a testalkatot és viselkedést az evolúció során.