Szardíniai Királyság (Regno di Sardegna) – Savoyai-ház, 1324–1861
Fedezze fel a Szardíniai Királyság történetét: Savoyai-ház uralma, Piemont–Torino politikája, 1324–1861 és az olasz egyesülés kulcseseményei.
A Szardíniai Királyság (olaszul Regno di Sardegna) egy több évszázadon át létező európai monarchia volt, amelynek székhelye és uralkodóházai történetileg változtak, de a Savoyai-ház uralma alatt vált a modern olasz egyesítés (Risorgimento) egyik központi államává. A királyság történetének gyökerei a középkori Földközi-tengeri hatalmi játszmákig nyúlnak vissza: 1324 körül az Aragóniai koronához kapcsolódó hadjáratok és hódítások után jött létre mint külön területi egység, majd hosszabb ideig spanyol (Habsburg) befolyás alatt állt, végül a 18. század elején a Savoyai-ház vette át a koronát.
Történeti áttekintés
A királyság eredetileg Korzika és Szardínia szigeteiből állt; mindkét sziget fölött a középkor óta igényt tartottak a pápák, illetve a térség nagyhatalmai (például az Aragóniai korona és a Pisai Köztársaság). A 14. században Aragónia fokozatosan kiterjesztette uralmát Szardínia felett, és a királyság intézménye így alakult ki. Hosszabb időn keresztül spanyol, illetve spanyol Habsburg irányítás alatt állt az állam, ilyenkor gyakran helytartók (vikáriusok) kormányoztak a szigeten.
A 18. század eleji dinasztikus és területi átrendeződések során a Szardíniai Királyság sorsa megváltozott: a Savoyai-ház a 1720-as években szerezte meg a királyi címet, amikor Európa nagyhatalmai a spanyol örökösödési háború és annak békerendezései során átrendezték a mediterrán birtokokat. Innentől kezdve a Savoyai uralkodók – akiknek már megvoltak a szárazföldi birtokaik Piemontban – szerepeltették magukat a Szardíniai Királyság királyaiként, ezért a birodalmat gyakran emlegették Szardínia–Piemont vagy Piemont–Szardínia néven.
Területek és közigazgatás
A Savoyai ház alatt a királyság területe jóval túlmutatott magán a Szardínia szigetén: a dinasztia a Piemont tartományt is uralta, székhelye pedig a Torino város lett. A Napóleoni háborúk utáni rendezés, különösen az 1815-ös bécsi kongresszus hatására, a királyság kiterjesztette befolyását: a királyság területéhez a korszakban tartozott Genova és környéke is, valamint a piemonti területek, Savoia és Nizza kérdései is folyamatosan politikai tárgyalások tárgyát képezték (Nizza és Savoia végül 1860-ban Franciaországhoz kerültek).
Az államot kezdetben helytartói rendszerrel irányították (különösen a spanyol korszakban), a Savoyai uralom alatt viszont fokozatosan központosították a közigazgatást, modernizálták a hadsereget és a bürokráciát, ami előkészítette a későbbi politikai szerepvállalást az olasz egyesítésben.
Politika, jog és társadalom
A 19. század közepén a Szardíniai Királyság vált a legfontosabb politikai játszótérré az olasz egység megteremtésében. A királyság alkotmányos fordulatot vett: 1848-ban III. (Carlo Alberto) király adta ki a Statuto Albertino alkotmányt, amely alkotmányos alapot biztosított, és később a Királyság Olaszország uralkodóházának alapját adó jogi keretté vált.
Gazdaságilag a királyság modernizációs törekvéseket folytatott — fejlesztették az infrastruktúrát (út- és vasúthálózat), támogatták az iparosodást és a katonai reformokat. Nyelvi és kulturális értelemben — különösen a szárazföldi területeken — domináns volt az olasz (illetve a helyi nyelvjárások), míg Szardínián még erősebbek voltak a helyi szokások és a szardíniai nyelvjárások.
A királyság szerepe az olasz egyesítésben
A Savoyai királyok és kormányosaik — elsősorban Camillo Benso, Cavour grófja vezetésével — diplomáciai és katonai lépésekkel vezették elő az Olasz Királyság létrejöttét. Szövetségeket kötöttek (például Franciaországgal a lombardiai területek kiharcolásához), és háborúztak az osztrák befolyás ellen Észak-Itáliában. 1861-ben, a Risorgimento eseményei után, a piemont–szardíniai uralkodó, II. Viktor Emánuel a királyság élén az olasz egység uralkodójává vált, és ezzel a Szardíniai Királyság állami jogfolytonossága megszűnt — helyébe a modern Olasz Királyság lépett.
Örökség
- A Statuto Albertino (1848) alkotmányos öröksége az Olasz Királyság alkotmányának is alapját képezte.
- A Savoyai-ház politikai és katonai struktúrái – valamint diplomáciai döntései – meghatározó szerepet játszottak az egységes Olaszország megteremtésében.
- Kulturálisan és közigazgatásilag a korszak reformjai hozzájárultak az észak-olasz régiók modernizációjához.
A királyság története összetett: egyszerre keverednek benne a mediterrán szigeti és a piemonti szárazföldi érdekek, valamint a nagyhatalmi diplomácia fordulatai. A Savoyai-ház 1720 és 1861 közötti uralma alatt a Szardíniai Királyság a későbbi egységes Olaszország előfutárává vált.
Térkép Szardíniáról, amikor még az Aragóniai Birodalom része volt.
A királyság címere, amíg a Savoyák uralkodtak.
A királyság elhelyezkedése Piemontéval egyesülve, a modern Olaszországhoz való viszonyát tekintve.
Nevezetes uralkodók
- V. Fülöp spanyol király uralkodott a hatalmas spanyol birodalom felett, beleértve Szardíniát is.
- II. szardíniai Victor Amadeus a Savoyai-házból elsőként uralkodott a területen.
- II. Viktor Emánuel olasz király később az egyesült Olaszország első királya.
Kérdések és válaszok
K: Mi volt a Szardíniai Királyság?
V: A Szardíniai Királyság egy monarchia volt, amely az olaszországi Szardínia szigetén uralkodott.
K: Mikor jött létre a Szárdíniai Királyság?
V: A Szardíniai Királyságot 1324-ben alapították.
K: Kinek adták a Szardíniai Királyságot?
V: A Szardíniai Királyságot a Habsburg-háznak adták.
K: Ki uralkodott a Szárd Királyságban a Habsburg-ház után?
V: A Szardíniai Királyságot a Habsburg-ház után a Savoyai-ház uralta.
K: Hogyan nevezték néha a Szárd Királyságot?
V: A Szardíniai Királyságot néha Szardínia-Piemont néven emlegették.
K: Ki uralkodott a Szárd Királyságban 1720 és 1861 között?
V: A Szardíniai Királyságot 1720 és 1861 között a Savoyai család uralta.
K: Mi volt a Szárd Királyság fővárosa a Savoyai család alatt?
V: A Szárdíniai Királyság fővárosa a Savoyai család alatt Torino volt.
Keres