V. Fülöp spanyol király (1683. december 19. – 1746. július 9.) Lajos nagyherceg és Mária Anna Viktória bajor hercegnő második fia volt, nagyapja pedig XIV. Lajos, anyai ágon pedig Mária Terézia osztrák király volt. 1700-ban lépett a spanyol trónra, és – rövid megszakítással (1724) – egészen 1746-os haláláig uralkodott, összesen 45 év és 21 napot töltve királyként. Ő váltotta a trónon az utolsó Habsburgot, II. Károly, akinek gyermek- és örökösnélkülisége vetette fel a Bourbonok spanyol örökösödését és indította el az európai nagyhatalmak közötti konfliktust.

Még Franciaországban, a franciaországi Versailles-i kastélyban született, de uralkodása idején Spanyolországban telepedett meg. A trónra lépését követően kitört a spanyol örökösödési háború, amelynek végén (Treaty of Utrecht 1713 és a rastatti egyezmények) V. Fülöp megtarthatta a spanyol koronát, ám jelentős területeket (például a spanyol Habsburg-örökség egy részét) elveszítette: a Nápolyi Királyság, Milánó és más itáliai birtokok, valamint a spanyol Flandria sorsa a háború lezárásakor Habsburgokéhoz és más európai uralkodókhoz került. A háború és a békék következtében a spanyol trón és a francia trón egyesülésének lehetőségét is elhárították, és V. Fülöp családja a továbbiakban a spanyol Bourbon vonalat alapozta meg (Bourbon).

1724-ben V. Fülöp önként lemondott a trónról fiáért, Lajosért, aki azonban mindössze néhány hónap uralkodás után meghalt; ezután V. Fülöp visszatért a trónra és folytatta uralkodását egészen haláláig. Uralkodása fontos állami intézkedésekkel és centralizációval telt: a háború utáni időszakban erősítette a központi hatalmat, bevezette a francia mintájú közigazgatási reformokat, és hozzájárult a hadsereg és a közigazgatás modernizálásához. Politikáját nagyrészt az jellemezte, hogy a spanyol állam nemzetközi presztízsét és gyarmati pozícióit igyekezett visszaállítani és stabilizálni.

Fülöp két házasságból több gyermekkel rendelkezett: ezek közül három is lett később spanyol király – Lajos (Lajos I, 1724), Ferdinánd (Ferdinánd VI) és a későbbi Károly (Károly III), aki előbb Nápoly–Szicília királya volt, majd Spanyolország trónjára lépett. Feleségei közül kiemelkedett a második feleség, Elisabeth Farnese, akinek dinasztikus törekvései és diplomáciai befolyása jelentősen alakította a ház 18. századi politikáját.

A háborúk és belpolitikai átalakulások következtében Spanyolország elveszítette bizonyos itáliai és európai területeket: a nápolyi (Nápolyi) és más itáliai trónok átkerültek a Habsburgokhoz, így például VI. Károly szent római császár befolyása erősödött a térségben. (A történeti kimenetek, cserék és békerendelések több egyezmény – Utrecht, Rastatt, La Haye – eredményei voltak.) A szicíliai sorsa is átalakult az európai diplomácia során; erről említésre utal a korábbi dinasztikus váltásokra vonatkozó forrás is (II).

V. Fülöp Spanyolországban, a madridi királyi palotában hunyt el, és halála után uralkodói öröksége vitatott: egyrészt a Bourbon-dinasztia megszilárdulása és a közigazgatási modernizáció, másrészt a háborúk miatt elszenvedett területi veszteségek és nagyhatalmi kompromisszumok jellemzik. Fülöp uralkodása a modern spanyol történelem egyik meghatározó korszaka volt; uralma alatt a spanyol állam szerkezete átalakult, központosítása megerősödött, és a királyi hatalom új, francia mintájú irányvonalat vett.

V. Fülöp volt Spanyolország első Bourbon királya, aki Madridban telepedett le és akinek uralkodása 45 év és 21 napig tartott, így a modern spanyol történelem egyik leghosszabb uralma jegyződik róla. Három spanyol király apja is volt, és utódai révén a Bourbon-ház további jelentős szerepet játszott Európa politikájában.