Viktor Emánuel II. (1820–1878) – Szardínia és egyesült Olaszország királya

Viktor Emánuel II. életrajza: Szardínia királya, az egyesített Olaszország első uralkodója, a nemzeti egység és "Padre della Patria" története.

II. Viktor Emánuel (Vittorio Emanuele Maria Alberto Eugenio Ferdinando Tommaso; 1820. március 14. - 1878. január 9.) Szardínia királya volt 1849-től 1861. március 17-ig. Ezen a napon vette fel az olasz királyi címet, hogy a 6. század óta ő legyen az egyesült Itália első királya. Ezt a címet 1878-ban bekövetkezett haláláig viselte. Az olaszok "a haza atyjának" (olaszul: Padre della Patria) nevezték.

Viktor Emánuel a torinói Palazzo Carignanóban született. A Carignano hercege cím örököseként született, amely a szardíniai királyi udvar egyik legmagasabbrendű tagja volt maga az uralkodó mögött. Ő lett a Szárd Királyság uralkodója, amikor apja lemondott.

Korai évek és trónra lépés

Charles Albert (Carlo Alberto) abdiakciójára 1849-ben került sor az 1848–49-es itáliai forradalmi események és az osztrákok elleni háborúk sikertelensége után; így Viktor Emánuel vette át a trónt. Korai uralma alatt a Savoyai-ház hagyományait és a Statuto Albertino alkotmányt tartotta fenn, amely a királyság alkotmányos alapját jelentette.

Politika és a Risorgimento

Viktor Emánuel uralkodása alatt a Szárd–Piemonti Királyság vált az olasz egyesítés vezető államává. Fontos szereplője volt a modernizációs törekvéseknek: fejlesztették a hadsereget, a közigazgatást és a közlekedést, ami alkalmassá tette az államot a nagyobb politikai vállalásokra. Diplomáciai és katonai együttműködés révén – különösen Camillo Benso di Cavour miniszterelnök vezetésével – Piemont sikeresen tudta előmozdítani az egyesítést.

A Szárd Királyság részt vett a krími háborúban (1855 körül), amellyel Cavour lehetőséget teremtett a nemzetközi diplomáciában való aktív szereplésre és az olasz ügy napirendre tűzésére a párizsi béketárgyalásokon. 1858-ban Cavour és Napóleon III. között létrejött megegyezés (Plombières) vezetett a második olasz függetlenségi háborúhoz (1859), amelyben Piemont–Franciaország szövetségben lépett fel az Osztrák Birodalom ellen; ennek eredményeként Lombardia Piemonthoz csatlakozott, míg Venetia továbbra is osztrák uralom alatt maradt.

Garibaldi, Nápoly és az egyesítés befejezése

1860-ban Giuseppe Garibaldi és a "Vezekénytelenek" (Camicie Rosse) híres ezerfős expedíciója leverte a Nápolyi Királyságot (a Dél-Itáliában uralkodó Bourbonokat). Bár Garibaldi kezdetben királlyá akarta tenni a forradalmi szervezetek vezérének, Viktor Emánuel végül elfogadta és beolvasztotta a déli területeket is a királyságba, és ezzel megszilárdította az egyesítést. Az új országgyűlés 1861. március 17-én kikiáltotta az Olasz Királyságot, és Viktor Emánuelt megválasztotta királynak.

A teljes egyesítés azonban csak 1870–1871 körül zárult le: Róma és a Pápai Állam ekkor került az olasz királyság fennhatósága alá, miután a francia csapatok (amelyek addig védték a pápai államot) visszavonultak a francia–porosz háború következményeként. Róma 1871-től az új királyság fővárosa lett.

Belföldi szerep, uralom stílusa és halála

Viktor Emánuel közjogi szerepe vegyes volt: formálisan alkotmányos királyként működött, de politikai érzéke és alkalmankénti beavatkozásai fontosak voltak a belső politikai egyensúly fenntartásában. Kapcsolata Garibaldival és a forradalmi erőkkel egyaránt összetett: támogatta az egyesítést, de a királyi és a forradalmi elképzelések összehangolása gyakran kompromisszumokat igényelt.

II. Viktor Emánuel 1878. január 9-én halt meg. Utódja fia, Umberto I. lett. Halála után a személye köré épült kultusz és emlékítélet része lett az olasz nemzeti identitásnak.

Örökség

Viktor Emánuel neve máig erősen kapcsolódik az olasz egység eszméjéhez: a nép körében "a haza atyjaként" tisztelték, és a későbbi nemzeti emlékezetben központi szerepet kapott. A Savoyai-ház uralma 1946-ig, a köztársaság kikiáltásáig tartott; a király személye pedig történeti viták tárgya is maradt, hiszen egyszerre tekintik egyesítőnek és az egység királyi jelképes garanciájának.

Keresés betűvel