1798-as ír felkelés (Egyesült Írek): okok, lefolyás és következmények

1798-as ír felkelés (Egyesült Írek): részletes áttekintés az okokról, menetéről és következményeiről — politikai, társadalmi és emberi veszteségek.

Az 1798-as ír lázadás — gyakran United Irishmen Rebellion néven is említik — az írországi brit uralom elleni jelentős felkelés volt. A mozgalom gyökereit az 1790-es évekbeli politikai törekvésekben kell keresni: a titkos szervezetként működő Egyesült Írek (United Irishmen) célja kezdetben a parlamenti képviselet kiszélesítése és a katolikusok politikai jogainak kiterjesztése volt. A mozgalom egyik legismertebb vezetője Theobald Wolfe Tone volt. A felkelést részben a francia forradalom és az Amerikában lezajlott függetlenségi törekvések inspirálták, és a köztársasági Franciaország igyekezett katonai segítséget nyújtani az ír felkelőknek.

Okok

• Politikai kizárás: az írországi törvényhozás és az adminisztráció döntően protestáns (Anglikán) elit kezében volt, a katolikusok és protestáns disszidensek (főként skót presbiteriánusok) sok jogtól meg voltak fosztva.
• Társadalmi-gazdasági feszültségek: földbirtoklás, adóterhek és agrárproblémák növelték a társadalmi elégedetlenséget.
• Revolúciós példák és eszmék: a francia és amerikai forradalom eszméi — köztársaság és egyenlőség — erősen hatottak az Egyesült Íreken belüli radikális csoportokra.
• Kormányzati fellépés és titkos mozgalom: a brit hatóságok szigorú intézkedései, a titkos társaságok üldözése és az egyre radikálisabb szervezkedés végül fegyveres konfliktushoz vezettek.
• Vallási tényezőket a korabeli klíma és a francia politika is befolyásolta: a helyzetet bonyolította, hogy a katolikus egyházi vezetés többségében elhatárolódott a felkeléstől, sok katolikus pedig tartott a francia forradalom antiklerikális vonásaitól, ezért nem feltétlenül álltak egységesen a lázadás mellé.

Lefolyás

A felkelés 1798 tavaszán és nyarán bontakozott ki, de a harcok főleg május–június hónapokra koncentrálódtak. A mozgalom több területen próbált egyszerre fellépni, a legismertebb események és helyszínek:

• Újrakezdés Ulsterben és Wexford megyében: Wexfordban a felkelés gyorsan széles támogató bázist nyert, itt több jelentős csata is lezajlott (pl. Oulart Hill, Enniscorthy, New Ross).
• Vinegar Hill (1798. június 21.): a wexfordi felkelők egyik legnagyobb veresége volt, amely után a kormányerők visszaszerezték az irányítást térség felett.
• Francia expedíciók: 1798 augusztusában Jean Joseph Amable Humbert vezetésével kis francia erők partra szálltak Mayo megyében; rövid időre sikerült áttörniük a brit ellenőrzést (Castlebar „rebel victory”), és a Connaughti Köztársaság rövid ideig fennállt, de végül a francia–ír haderőt Ballinamucknál (1798. szeptember) vereség érte.
• Bosszú és megtorlás: mindkét oldalon előfordultak atrocitások. A kormányerők és a lojalista milíciák részéről súlyos megtorlások, kivégzések, és tömeges letartóztatások történtek; a lázadók részéről is voltak brutális cselekmények (pl. Scullabogue-i mészárlás).

Vezetők és fontos szereplők

• Theobald Wolfe Tone – a United Irishmen egyik vezéregyénisége, aki a francia támogatás megszervezésén dolgozott; fogságba esett, és 1798-ban meghalt a börtönben (halála vitatott: önkezűség vagy kivégzés).
• Henry Joy McCracken, Lord Edward FitzGerald, Thomas Russell és más helyi vezetők − ők irányították a helyi felkeléseket és szervezték a hadműveleteket.

Károk és áldozatok

A felkelés emberi és anyagi áldozatai jelentősek voltak, a pontos számok azonban vitatottak. Sok forrás a áldozatként számon tartottakat tekinti, és a becslések az ír oldalon nagy szórást mutatnak: egyes korabeli és későbbi források 10 000 és 50 000 közötti ír áldozatról számolnak be, míg a brit/lojalista oldali veszteségeket 500 és 2 000 közé teszik. Modern történészek óvatosabb becsléseket adnak, és gyakran alacsonyabb számokat javasolnak; a lényeg, hogy a vérontás és a megtorlások mindkét oldalon súlyos emberveszteséggel jártak.

Következmények és örökség

• Politikai: a felkelés közvetlen következménye volt az 1800-as Uniós Törvény (Act of Union), amellyel 1801-ben Írország parlamentje megszűnt, és Írországot a brit Egyesült Királysághoz csatolták. Ez hosszú távra átalakította az ír politikai viszonyokat.
• Represszió: a lázadás leverését követően széleskörű megtorlások, letartóztatások, pereket és kivégzéseket alkalmaztak; a társadalmi-politikai életet évekig a bizalmatlanság és elnyomás jellemezte.
• Nacionalizmus: a 1798-as felkelés emlékezete fontos szerepet játszott az ír nemzeti mozgalmak fejlődésében — a későbbi irányzatok (Young Ireland, Fenians, és a 19–20. századi függetlenségi törekvések) több elemet innen örökítettek át.
• Kulturális emlékezet: a lázadás eseményei, hősei és tragédiái hosszú időre beépültek az ír emlékezetbe, irodalmi és népi emlékekben élnek tovább.

Összegzésként: a 1798-as lázadás a brit-ír viszonyban mérföldkőnek számított: bár katonailag végül a brit kormány győzött, a felkelés politikai és társadalmi következményei, valamint az eszmék, amelyeket képviselt, hosszú távon hatottak Írország történetére és a későbbi függetlenségi mozgalmakra.

Kérdések és válaszok

K: Mi volt az 1798-as ír lázadás?

K: Ki vezette az 1798-as ír lázadást?

K: Mi volt az 1798-as ír lázadás fő mozgatórugója?

K: Sikeres volt az 1798-as ír lázadás?

K: Miért támogatta a legtöbb ír katolikus a koronát az 1798-as ír lázadás során?

K: Mi az 1798-as ír lázadás másik neve?

K: Hány áldozata volt az 1798-as ír lázadásnak?

Keresés betűvel