Isztambuli pogrom (1955): az isztambuli görög kisebbség elleni erőszakhullám

Isztambuli pogrom (1955): részletes beszámoló az isztambuli görög kisebbség elleni erőszakhullámról, pusztításról, áldozatokról és demográfiai következményekről.

Az isztambuli pogrom elsősorban az isztambuli görög kisebbség ellen irányult 1955. szeptember 6-án és 7-én. A városban élő zsidók és örmények, valamint üzleteik is célpontjai voltak a pogromnak, amelyet egyes körök szerint a török kormány rendezett meg.

A török tömeg, amelynek nagy részét előre a városba szállították, kilenc órán keresztül támadta Isztambul görög közösségét. Bár a pogrom vezetői nem szólítottak fel kifejezetten a görögök megölésére, 13-16 görög (köztük két ortodox pap) és legalább egy örmény halt meg a pogrom alatt vagy után a verések és gyújtogatások következtében.

Harminckét görög súlyosan megsebesült. Ezenkívül több tucat görög nőt megerőszakoltak, és több férfit erőszakkal körülmetélt a tömeg. 4348 görög tulajdonú üzlet, 110 szálloda, 27 gyógyszertár, 23 iskola, 21 gyár, 73 templom és több mint ezer görög tulajdonú ház súlyosan megrongálódott vagy megsemmisült.

A károk gazdasági költségeire vonatkozó becslések a török kormány 24,8 millió USD-re, a brit diplomácia 100 millió GBP-re (kb. 200 millió USD), az Egyházak Világtanácsa 150 millió USD-re, a görög kormány pedig 500 millió USD-re becsüli a károkat.

A pogrom nagymértékben felgyorsította a görögök kivándorlását az isztambuli régióból, és az 1924-es 200 000 fős görög kisebbség létszáma 2006-ra mindössze 2500 főre csökkent.

Előzmények és okok

A pogrom politikai és etnikai feszültségek közepette tört ki. A 1950-es években Törökországban és a görög-török viszonyban feszültséget okozott a ciprusi kérdés és a nemzeti retorika erősödése. A közvetlen kiváltó oka egy, vagy annak híre volt, amely szerint megrongálták vagy felgyújtották Atatürk szülőházát Thesszalonikiben; ez a hír gyorsan felhergelte a közvéleményt. Később sokan vitatták, hogy a provokáció spontán vagy szervezett volt-e: több történész és kutatás arra mutat rá, hogy az eseményeket a kormányhoz közel álló elemek, hírszerző szervek vagy szélsőjobboldali csoportok szervezhették, hogy politikai hasznot húzzanak, de a felelősség mértéke és az egyes szereplők pontos tevékenysége továbbra is vita tárgya.

A pogrom lefolyása

1955. szeptember 6-án estétől több tízezer ember vett részt a támadássorozatban, amely egész éjjel és másnap reggelig tartott. A tömeget állítólag előre a városba szállították; a támadók üzleteket és lakásokat fosztottak ki, gyújtogattak, mecénásokat, templomokat és iskolákat rongáltak meg. A leginkább érintett városrészek közé tartoztak a hagyományosan görög lakosságú negyedek, ahol üzleteket, ortodox templomokat, iskolákat és otthonokat pusztítottak el.

Károk, emberveszteség és becslések

• Halálos áldozatok: 13–16 görög és legalább egy örmény (a források némileg eltérnek a pontos számokat illetően).
• Sérültek: 32 súlyosan megsebesült görög, emellett sok könnyebb sérülés és pszichés trauma.
• Nemi erőszak és testi mutiláció: több tucat nő megerőszakolása és több férfi erőszakos körülmetélése – a pontos számok nehezen ellenőrizhetők.
• Anyagi károk: több ezer üzlet és ház, több mint egy száz templom, iskolák és gyárak rongálása. A kárbecslések széles sávban mozognak: a török kormány jelentése 24,8 millió USD-re tette, a brit diplomácia 100 millió GBP-re (kb. 200 millió USD), az Egyházak Világtanácsa 150 millió USD-re, a görög kormány pedig 500 millió USD-re becsüli a károkat.

Nemzetközi reakció és jogi következmények

A nemzetközi közvélemény és a görög kormány éles kritikával illette a török hatóságokat a kialakuló rendőri túlkapások, a megfékezés hiánya és a feltételezett állami részvétel miatt. Az Egyházak Világtanácsa és több nemzetközi szervezet is felhívta a figyelmet a kisebbségek jogainak megsértésére. Jogilag és politikailag azonban kevesen kerültek felelősségre; a pogrom után indult vizsgálatok és perek nem vezettek átfogó elszámoltatáshoz, és sok áldozat anyagi jóvátétele sem történt meg teljes körűen.

Hatás a közösségekre és hosszú távú következmények

A pogromot követően jelentősen felgyorsult az isztambuli görög közösség elvándorlása. A demográfiai változás drámai volt: az 1924-ben mintegy 200 000 fős isztambuli görög közösség létszáma az évtizedek során folyamatosan csökkent, és 2006-ra már mindössze körülbelül 2500 főre apadt. A közösség kulturális és gazdasági jelenléte jelentősen lecsökkent; az események emléke és a bizalomhiány pedig hosszú távon is meghatározta a török–görög kapcsolatok dinamikáját, különösen a ciprusi kérdés fényében.

Historiográfia és vita

A pogrom felelőssége és jellege máig vitatott téma a történészek és politikai elemzők körében. Egyes kutatások és tanúk szerint a zavargások részben szervezett provokáció volt, amelyben állami szervek és hírszerzői elemek is szerepet játszhattak; mások spontán népharagként értelmezik az eseményeket, amelyet a hamis hírek és a propaganda fokoztak fel. A konszenzus hiánya részben az eseményeket kísérő dokumentáció hiányosságaival és a politikai érdekekkel magyarázható.

Összegzés

Az 1955-ös isztambuli pogrom súlyos emberi és anyagi károkat okozott, és fontos fordulópont volt Törökország etnikai és nemzetközi politikai történetében. A pogrom hosszú távú következményei – a közösség elvándorlása, a kulturális veszteség és a kétoldalú kapcsolatok megromlása – máig érezhetők. A történészek és a politikai elemzők számára az esemény tanulsága a felelősség pontos feltárása, a kisebbségek védelmének erősítése és a történelmi emlékezet kezelése terén fontos kérdéseket vet fel.

Kérdések és válaszok

K: Mi volt az isztambuli pogrom?

K: Ki szervezte a pogromot?

K: Meddig tartott a pogrom?

K: Hányan haltak meg a pogrom során vagy utána a verések és gyújtogatások következtében?

K: Milyen egyéb atrocitások történtek az esemény során?

K: Milyen károk keletkeztek az isztambuli épületekben?

K: Becslések szerint mekkora gazdasági költséggel járt ez a kár?

Keresés betűvel