Elmebetegséggel való védekezés az az
A büntetőeljárásokban az elmebetegséggel való védekezés az az állítás, hogy a vádlott mentális betegség miatt nem felelős tetteiért. Az elmebetegnek minősített személyek Hammurabi törvénykönyve óta mentesülnek a teljes büntetőjogi büntetés alól. A jogi értelemben vett beszámíthatatlanságnak a különböző jogrendszerekben különböző fogalommeghatározásai vannak. Az elmebetegség megállapítása általában azt eredményezi, hogy a vádlottat börtön helyett elmegyógyintézetbe zárják. Az első, aki ezt a védekezést alkalmazta, Daniel Sickles volt, amikor 1859-ben megölte felesége szeretőjét, Francis Barton Key-t (Francis Scott Key fiát).
Alkalmazás
Az Egyesült Királyságban, Írországban és az Egyesült Államokban az elmebajra való hivatkozás ritkán fordul elő. Az Egyesült Királyságban azonban folyamatosan nőtt az elmebetegségre való hivatkozás száma. Enyhítő tényezők, beleértve az olyan dolgokat is, amelyek az elmebaj elleni védekezésben nem vehetők figyelembe, mint például a részegség (vagy gyakrabban a csökkent cselekvőképesség), a vádak vagy a büntetés csökkentéséhez vezethetnek.
Az Egyesült Államokban kérdéses, hogy kit terhel a bizonyítási teher. Az ifjabb John Hinckley pere előtt a legtöbb államban a bizonyítási teher a kormányt terhelte. Ezt követően számos ilyen államban a védelemnek kellett bizonyítania, hogy a vádlott jogilag beszámíthatatlan volt. Ahol továbbra is az államot terheli a bizonyítási teher, ott a vád számára a mérce az, hogy minden kétséget kizáróan. Ahol a védelem viseli a terhet, ott a bizonyíték túlsúlya a mérce (alacsonyabb mérce).
Szakértői vallomás
Az elmebetegség elleni védekezés az igazságügyi mentálhigiénés szakemberek értékelésén alapul, a joghatóságtól függően megfelelő vizsgálatot végezve. Az esküdtszék (vagy a bíró egy tárgyaláson) az ő vallomásuk alapján dönthet. De nem tanúskodhatnak a vádlott büntetőjogi felelősségéről. Ezt az esküdtszéknek vagy a bírónak kell eldöntenie. A mentálhigiénés szakértők tanúskodhatnak arról, hogy a bűncselekmény elkövetésekor a vádlott megértette-e, hogy amit tett, az helytelen volt. Ha a vádlott a cselekmény idején téveszmék hatása alatt cselekedett, és még mindig képes volt eldönteni, hogy mi a jó és mi a rossz, akkor nem beszámíthatatlan, és büntethető.
Kérdések és válaszok
K: Mi az elmebetegség elleni védelem a büntetőeljárásokban?
V: Az elmebaj elleni védelem azt állítja, hogy a vádlott mentális betegség miatt nem felelős tetteiért.
K: Történelmileg mentesültek-e a teljes büntetőjogi büntetés alól azok az emberek, akikről megállapították, hogy elmebetegek?
V: Igen, az elmebetegnek minősített emberek Hammurabi törvénykönyve óta mentesülnek a teljes büntetőjogi büntetés alól.
K: A jogi értelemben vett beszámíthatatlanság fogalma joghatóságonként eltérő?
V: Igen, a jogi beszámíthatatlanság fogalmát a különböző joghatóságok eltérően határozzák meg.
K: Általában mi történik azokkal a vádlottakkal, akikről megállapítják, hogy beszámíthatatlanok?
V: Az elmebetegnek talált vádlottakat általában börtön helyett elmegyógyintézetben helyezik el.
K: Ki volt az első, aki az elmebaj elleni védekezést alkalmazta?
V: Daniel Sickles volt az első, aki 1859-ben az elmebajra hivatkozott, amikor megölte felesége szeretőjét, Francis Barton Key-t.
K: A büntetőeljárásokban ma is gyakran alkalmazzák az elmebetegség elleni védekezést?
V: Az elmezavar elleni védelem sikeres alkalmazásának gyakorisága az 1980-as évek óta folyamatosan csökken, de néhány büntetőperben még ma is alkalmazzák.
K: Mi a célja az elmebetegség elleni védelemnek?
V: Az elmebetegség elleni védelem célja annak elismerése, hogy egyes mentális betegségben szenvedő személyek nem képesek megérteni tetteik következményeit, és ezért nem teljes mértékben felelősek azokért.
