Bizonyítási teher
A bizonyítási teher (latinul: onus probandi) a bizonyításnak az a szintje, amelyet egy tényt bizonyítani kívánó félnek el kell érnie, mielőtt azt a bíróság elfogadja. A latin mondás szerint "semper necessitas probandi incumbit ei qui agit". Ez azt jelenti, hogy: "A bizonyításhoz szükséges, hogy a bizonyítékot bizonyítani kell: "a bizonyítás szükségessége mindig azt terheli, aki vádat emel".
Büntetőügyben a bizonyítási teher a vádat terheli. A vádlottnak nem kell bizonyítania ártatlanságát. A vádnak a tények saját verziójának kétséget kizáró bizonyítása a mérce, amelyet el kell érnie. Polgári perben a bizonyítási teher azt terheli, aki az ügyet bíróság elé viszi, az úgynevezett felperest. A polgári perben a bizonyítási teher a felperest terheli. Az a mérce, amelynek meg kell felelnie, hogy a "bizonyítékok túlnyomó része" (a bizonyítékok súlya) elegendő legyen az ügyük bizonyításához.
Megerősítő védelem
Ha egy polgári vagy büntetőügyben az alperes a vád vagy a felperes által felhozott tényekkel szemben alternatív tényeket kíván felhozni, ezt "megerősítő védekezésnek" nevezik. Ez a bizonyítási terhet az alperesre hárítja, hogy bizonyítsa a tények saját verzióját. Az alperes igyekezne felmenteni vagy igazolni a pert kiváltó cselekedeteit. A gyakori megerősítő védekezések közé tartozik a csapda, az önvédelem, a tisztátalan kezek, az elmebaj és az elévülés.
A bizonyítékok túlsúlya
A bizonyítékok túlsúlya, más néven a "valószínűségek mérlege" a legtöbb polgári ügyben megkövetelt szabvány. A családjogi bíróságokon is ezt alkalmazzák a kizárólag pénzzel kapcsolatos döntéseknél, például a gyermektartásdíj esetében a gyermektartási normákról szóló törvény értelmében.
A szabvány akkor teljesül, ha a tétel valószínűbb, hogy igaz, mint hogy nem igaz. A szabvány akkor teljesül, ha a tétel igaz voltának valószínűsége meghaladja az ötven százalékot. Lord Denning a Miller kontra nyugdíjminiszter ügyben ezt egyszerűen úgy írta le, hogy "valószínűbb, mint nem". 1970-ig ez volt az Egyesült Államokban a fiatalkorúak bíróságán is alkalmazott standard. Ez jóval alacsonyabb teher, mint a "minden kétséget kizáróan", amelynek az ügyésznek a büntetőeljárásokban meg kell felelnie.
Minden kétséget kizáróan
A commonlaw országokban ez a legmagasabb szintű bizonyítási teher. Általában csak büntetőeljárásokban alkalmazzák. Ha egy ügyben az összes bizonyíték (vagy a bizonyítékok hiánya) gondos és pártatlan mérlegelése után az észérveken és a józan észen alapuló valódi kétség merül fel, akkor a bizonyítási szint nem teljesült. Ha az esküdtszéknek, illetve a bírónak a tárgyaláson nincs kétsége a vádlott bűnösségét illetően, vagy ha az esküdtszéknek csak ésszerűtlen kételyei vannak, akkor az ügyész bizonyította a vádlott bűnösségét.
Kérdések és válaszok
K: Mi a bizonyítási teher?
V: A bizonyítási teher a bizonyítás azon szintje, amelyet egy tényt bizonyítani kívánó félnek el kell érnie, mielőtt azt a bíróság elfogadja.
K: Mi a bizonyítási teher egy büntetőügyben?
V: Büntetőügyben a bizonyítási teher a vádat terheli.
K: Köteles-e a vádlott büntetőügyben bizonyítani ártatlanságát?
V: Nem, a vádlottnak nem kell bizonyítania ártatlanságát büntetőügyben.
K: Milyen bizonyítási szintet kell elérnie az ügyészségnek egy büntetőügyben?
V: A vádnak büntetőügyben a tények saját verziójának bizonyítása során "minden kétséget kizáróan" el kell érnie a bizonyítási szintet.
K: Mi a bizonyítási teher egy polgári perben?
V: Polgári perben a bizonyítási teher azt terheli, aki az ügyet bíróság elé viszi, az úgynevezett felperest.
K: Milyen követelménynek kell megfelelnie a felperesnek a polgári perben?
V: A polgári peres eljárásban a "bizonyítékok túlnyomó részének" (a bizonyítékok súlyának) kell megfelelniük ahhoz, hogy bizonyítsák az ügyüket.
K: Változik-e a bizonyítási teher az ügy típusától függően?
V: Igen, a bizonyítási teher más a büntetőügyben, mint a polgári perben. Büntetőügyben a vádat terheli, míg polgári perben a felperest.
