Atomellenes mozgalom

Sok atomellenes ember ellenzi az atomenergia villamosenergia-termelésre való felhasználását, mivel úgy gondolják, hogy az atomenergia veszélyes. Elfogadhatatlannak tartják a nukleáris balesetek kockázatát, és általában úgy vélik, hogy a radioaktív hulladékot nem lehet biztonságosan elhelyezni. Sokan az uránbányászatot és a nukleáris újrafeldolgozást is rossznak tartják, mivel ezek a tevékenységek környezeti kockázatokat rejtenek magukban. A 2011-es japán nukleáris balesetek "világszerte felélesztették az atomenergia-ellenes indulatokat, védekezésre kényszerítették a kormányokat, és aláásták az atomenergia-ipar közelmúltbeli reneszánszát".

Atomerőmű-ellenes tüntetés az északkelet-franciaországi Colmarban 2009. október 3-án.

Atomerőmű-ellenes gyűlés 2011. szeptember 19-én a tokiói Meidzsi-szentélynél.

Issues

Atomellenes aggodalmak

Az atomenergia-ellenes csoportok úgy vélik, hogy az atomenergia kockázatot jelent az emberekre és a környezetre. Ezek közé tartoznak az uránbányászat, -feldolgozás és -szállítás egészségügyi kockázatai és környezeti kárai, a nukleáris fegyverek elterjedésének kockázata, a nukleáris hulladék megoldatlan problémája, valamint további súlyos balesetek lehetősége. Az atomerőművek ellenzői úgy tekintenek az atomenergiára, mint egy veszélyes és drága módszerre, amellyel vizet forralnak fel áramtermelés céljából.

Az atomenergia ellenzői összefüggést hoznak létre az atomenergia-technológiák nemzetközi exportja és fejlesztése, valamint a nukleáris fegyverek elterjedése között. Az atomenergia előállításához szükséges létesítményeket és szakértelmet könnyen át lehet alakítani nukleáris fegyverek előállítására. A Greenpeace szerint az atomenergia és a nukleáris fegyverek úgy nőttek fel, mint sziámi ikrek.

Az atomerőművek nagyon drágák. Megbízható költségbecsléseket készíteni nehéz, és az USA-ban az új reaktorok becsült költségei egységenként 5 és 10 milliárd dollár között mozognak. Több neves hitelminősítő intézet és befektetési elemző szerint az atomerőművek építése "kockázatos üzlet".

A nukleáris balesetekre gyakran hivatkoznak az atomenergia-ellenes csoportok az atomenergia veszélyességének bizonyítékaként. A legismertebb nukleáris baleset, az 1986-ban az ukrajnai Kijevben található csernobili atomerőműben rosszul végrehajtott biztonsági teszt, "legalább 4056 ember halálát okozta, és közel 7 milliárd dollár értékű anyagi kárt okozott". A balesetből származó radioaktív szennyeződés Fehéroroszország, Ukrajna és Oroszország közelében koncentrálódott, és legalább 350 000 embert kellett erőszakkal kitelepíteni ezekről a területekről. A balesetet követően "az északi félteke szinte minden országában megtalálták a csak Csernobilban előforduló radioaktív lerakódások nyomait". További súlyos nukleáris balesetek közé tartozik a Majak-katasztrófa, a K-431-es szovjet tengeralattjáró balesete, a K-19-es szovjet tengeralattjáró balesete, a Chalk River balesetek, a Windscale-tűz, a Church Rock urángyár balesete és az SL-1 baleset.

Különösen a szeptember 11-i támadások óta az emberek aggódnak amiatt, hogy terroristák vagy bűnözők felrobbanthatnak egy atomerőművet, és radioaktív anyagot szabadíthatnak fel. Több erőmű építése több védendő célpontot jelentene.

Nemzetközi konszenzus van abban, hogy a kiégett nukleáris fűtőelemeket mélységi geológiai tárolóhelyeken kell tárolni. Egyetlen ország sem nyitott azonban még ilyen telephelyet. Mivel a Nevadában tervezett Yucca Mountain nukleáris hulladéktároló megszűnt, az USA-nak nincs terve a kiégett nukleáris fűtőelemek hosszú távú tárolására.

Atomerőmű-mentes alternatívák

Az atomenergia-ellenes csoportok általában azt állítják, hogy az atomenergiára való támaszkodás csökkenthető energiatakarékossági és energiahatékonysági intézkedések elfogadásával. Az energiahatékonyság csökkentheti az energiafogyasztást, miközben ugyanolyan szintű energetikai "szolgáltatásokat" nyújt.

Az atomenergia-ellenes csoportok a megújuló energiaforrások, például a szél- és napenergia, a geotermikus energia és a bioüzemanyag használatát is támogatják. A Nemzetközi Energiaügynökség szerint a megújuló energiát hasznosító technológiák az energiaellátási portfólió lényeges elemei, mivel hozzájárulnak a világ energiabiztonságához és lehetőséget nyújtanak az üvegházhatású gázok mérséklésére.

Jimmy Carter elnök távozik a Three Mile Island-i baleset helyszínéről a pennsylvaniai Middletownba, 1979. április 1.

Az ukrajnai Prypiat elhagyatott városa a csernobili katasztrófa után. A háttérben a csernobili atomerőmű.

Három megújuló energiaforrás: napenergia, szélenergia és biomassza.

Tevékenységek országonként

Ausztrália

Ausztráliának nincsenek atomerőművei, és a jelenlegi Gillard munkáspárti kormány ellenzi az atomenergiát Ausztráliában, akárcsak a Zöldek, a felsőházban jelenleg hatalmi egyensúlyban lévő párt. Ausztráliának azonban van egy kis kutatóreaktora (OPAL) Sydneyben, és uránt exportál. Ausztrália rendelkezik a világ ismert uránlelőhelyeinek 40%-ával, valamint a hasadási reaktorok másik potenciális fűtőanyagának, a tóriumnak hasonló lelőhelyeivel, és uránt ad el a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződés tagjainak.

Az uránbányászat és -export, valamint a nukleáris kérdések gyakran képezték nyilvános viták tárgyát, és az ausztráliai nukleárellenes mozgalom hosszú múltra tekint vissza. Az egész az 1972-73-as, a csendes-óceáni francia atomkísérletekről szóló vitával kezdődött, amelyben több csoport is részt vett, valamint az 1976-77-es, az ausztráliai uránbányászatról szóló vitával.

Franciaország

Az 1970-es években Franciaországban polgári csoportokból és politikai akcióbizottságokból álló atomellenes mozgalom alakult ki. Számos nagy atomellenes tüntetés és demonstráció zajlott. A közelmúltban célzott kampányokat folytattak, elsősorban a Greenpeace által, és a Sortir du nucléaire (Franciaország) az Areva létesítményeinek hivatalos biztonsági ellenőrzését követelte.

Németország

A németországi atomenergia-ellenes mozgalom hosszú múltra tekint vissza, amely egészen az 1970-es évek elejére nyúlik vissza, amikor nagy tüntetésekkel akadályozták meg egy wyhli atomerőmű megépítését. A wyhli atomerőmű-ellenes siker egész Németországban, Európa más részein és Észak-Amerikában is nukleáris ellenállásra ösztönzött.

Egyesült Királyság

2008 januárjában az Egyesült Királyság kormánya bejelentette, hogy új atomerőművek építését tervezi, és az Egyesült Királyságban az atomerőmű-ellenes mozgalom aggodalmának adott hangot. A közvélemény aggódik a nukleáris fegyverek elterjedése miatt is. Az évek során számos különböző csoport és egyén vett részt tüntetéseken és tiltakozásokban.

Egyesült Államok

Az Egyesült Államokban az atomerőmű-ellenes mozgalomnak sok éven át sikerült késleltetnie vagy leállítania néhány új atomerőmű építésére vonatkozó kötelezettségvállalást. Az 1970-es években az országos közvélemény figyelmét felkeltő nukleárisellenes kampányok a Calvert Cliffs atomerőmű, a Seabrook Station atomerőmű, a Diablo Canyon erőmű, a Shoreham atomerőmű és a Three Mile Island-i baleset kapcsán zajlottak. Az újabb célzott kampányok az Indian Point Energia Központ, az Oyster Creek Atomerőmű, a Pilgrim Atomerőmű, a Salem Atomerőmű, a Vermont Yankee Atomerőmű, az Idaho Nemzeti Laboratórium, a Yucca Mountain hulladéktároló tervezett tárolója, a Hanford Site, a Nevada Test Site, a Lawrence Livermore Nemzeti Laboratórium és a Los Alamos Nemzeti Laboratóriumból származó nukleáris hulladék szállítása kapcsán folytak. Az évek során számos különböző csoport vett részt különböző tiltakozásokban és tüntetésekben.

Az Egyesült Államokban több mint ötven atomellenes csoport működik vagy működött. Ezek közé tartoznak a következők: A következő szervezetek: Abalone Alliance, Clamshell Alliance, Greenpeace USA, Institute for Energy and Environmental Research, Musicians United for Safe Energy, Nevada Desert Experience, Nuclear Control Institute, Nuclear Information and Resource Service, Public Citizen Energy Program, Shad Alliance és a Sierra Club.

Számos ismert tudós és mérnök fejezte ki fenntartásait az atomenergiával kapcsolatban. Ezek közé tartoznak többek között: David Freeman, John Gofman, Amory Lovins, Arjun Makhijani, Gregory Minor és Joseph Romm.

Hatás a populáris kultúrára

Az 1960-as évektől kezdve az atomellenes eszmék a népszerű médiában olyan regényekkel, mint a Fail-Safe, és olyan játékfilmekkel, mint a Dr. Strangelove vagy a: (1964), A Kína-szindróma (1979), Silkwood (1983) és A szivárványos harcos (1992).

Újabb fejlemények

2010. április 21-én egy tucatnyi környezetvédelmi csoport felszólította az Egyesült Államok nukleáris szabályozó hatóságát, hogy vizsgálja ki az AP1000 reaktor tervezésével kapcsolatos lehetséges problémákat.

2010. április 24-én mintegy 120 000 ember alkotott emberi láncot (KETTENreAKTION!) a krümmeli és a brunsbütteli atomerőművek között. Ezzel tiltakoztak a német kormány azon tervei ellen, hogy meghosszabbítsák az atomenergia termelésének időtartamát.

2010 májusában mintegy 25 000 ember, köztük békeszervezetek tagjai és 1945 atombomba-túlélői vonultak mintegy két kilométeren át New York belvárosából az ENSZ székháza előtti térre, az atomfegyverek felszámolását követelve.

2010 szeptemberében a német kormány politikája ismét az atomenergia felé fordult, ami Berlinben és azon túl is új, nukleáris energiát ellenző hangulatot keltett. 2010. szeptember 18-án németek tízezrei vették körül Angela Merkel kancellár hivatalát egy atomerőmű-ellenes tüntetésen, amely a szervezők szerint a legnagyobb ilyen jellegű demonstráció volt az 1986-os csernobili katasztrófa óta.

2010 októberében több tízezren tüntettek Münchenben Angela Merkel kancellár kormánykoalíciójának atomenergia-politikája ellen. Az akció több mint két évtizede a legnagyobb atomenergia-ellenes rendezvény volt Bajorországban.

2010 novemberében Németországban erőszakos tüntetések voltak egy újrafeldolgozott nukleáris hulladékot szállító vonat ellen. Tiltakozók tízezrei gyűltek össze Dannenbergben, hogy jelezzék, hogy ellenzik a szállítmányt. Mintegy 16 000 rendőrt mozgósítottak a tüntetések kezelésére.

2010 decemberében mintegy 10 000 ember (főként halászok, gazdálkodók és családtagjaik) vonult ki az indiai Maharashtra állam nyugati részén található Jaitapur atomerőmű-projekt ellen, erős rendőri jelenlét közepette.

2010 decemberében öt atomfegyver-ellenes aktivistát - köztük nyolcvanéveseket és jezsuita papokat - ítéltek el összeesküvés és birtokháborítás miatt az egyesült államokbeli Tacomában. A tengeralattjárók nukleáris fegyverei ellen tiltakozva 2009-ben átvágták a Kitsap-Bangor haditengerészeti támaszpont kerítését, és eljutottak egy olyan terület közelébe, ahol a Trident nukleáris robbanófejeket bunkerekben tárolják. A csoport tagjai akár 10 év börtönbüntetésre is számíthatnak, amikor elítélik őket.

2011 januárjában öt japán fiatal több mint egy héten át éhségsztrájkolt a prefektúra kormányának yamaguchi irodái előtt, hogy tiltakozzon a tervezett Kaminoseki atomerőmű építésének előkészítése ellen a környezeti szempontból érzékeny Szeto beltenger közelében.

A Fukusima Daiicsi atomerőmű balesete után Németországban felerősödött az atomerőmű-ellenes ellenállás. 2011. március 12-én 60 000 német alkotott 45 km hosszú emberi láncot Stuttgartból a neckarwestheimi erőműhöz. Március 14-én további 450 német városban 110 000 ember tiltakozott, és a közvélemény-kutatások szerint a németek 80%-a ellenezte a kormány által az atomenergia meghosszabbítását. 2011. március 15-én Angela Merkel kijelentette, hogy hét, 1980 előtt üzembe helyezett atomerőművet ideiglenesen bezárnak, és az időt a megújuló energiaforrások gyorsabb kereskedelmi hasznosításának tanulmányozására használják fel.

2011 márciusában mintegy 2000 atomerőmű-ellenes tüntető demonstrált Tajvanon a sziget negyedik atomerőművének azonnali leállításáért. A tüntetők ellenezték a három meglévő atomerőmű élettartamának meghosszabbítására irányuló terveket is.

2011 márciusában négy német nagyvárosban több mint 200 000 ember vett részt atomerőmű-ellenes tüntetéseken az államfőválasztás előestéjén. A szervezők az ország eddigi legnagyobb atomerőmű-ellenes tüntetésének nevezték. 2011. április 2-án országos tüntetéseken több ezer német követelte az atomenergia használatának megszüntetését.

A Fukusima I. nukleáris balesetek után a 2011 áprilisában tartott ENSZ-ülésen környezetvédelmi aktivisták "merészebb lépéseket sürgettek a megújuló energiaforrások kiaknázása érdekében, hogy a világnak ne kelljen választania az atomenergia veszélyei és az éghajlatváltozás pusztítása között".

Április közepén 17 000 ember tiltakozott két tokiói tüntetésen az atomenergia ellen.

Indiában a környezetvédők, a helyi gazdálkodók és halászok hónapok óta tiltakoznak a tervezett Jaitapur atomerőművi projekt hat reaktoros komplexuma ellen, amely Mumbaitól 420 km-re délre található. Ha megépül, ez lenne a világ egyik legnagyobb atomerőmű-komplexuma. A tiltakozások a japán fukusimai nukleáris katasztrófa nyomán eszkalálódtak, és a 2011 áprilisában tartott kétnapos erőszakos tüntetések során egy helyi férfi meghalt, több tucatnyian pedig megsérültek.

KETTENreAKTION! in Uetersen, Németország

A tizenhét németországi működő reaktor közül hét 2011. március 14. óta ideiglenesen leállt a 2011. évi Fukusima I. nukleáris baleset miatt.

Kapcsolódó oldalak

Kérdések és válaszok

K: Mi a fő oka annak, hogy az emberek atomerőmű-ellenesek?

V: Az atomerőmű-ellenes emberek általában azért ellenzik az atomenergia villamosenergia-termelésre való felhasználását, mert úgy gondolják, hogy az veszélyes, és a nukleáris balesetek kockázata elfogadhatatlan.

K: Mit tartanak sokan rossznak az uránbányászat és a nukleáris újrafeldolgozás kapcsán?

V: Sokan az uránbányászatot és a nukleáris újrafeldolgozást az e tevékenységekkel járó környezeti kockázatok miatt tartják rossznak.

K: Hogyan hatottak a 2011-es japán nukleáris balesetek a közvéleményre?

V: A 2011-es japán nukleáris balesetek világszerte felélesztették az atomellenes indulatokat, védekező helyzetbe hozva a kormányokat és aláásva az atomenergia-ipar közelmúltbeli reneszánszát.

K: Vannak-e egyéb, az atomenergiával kapcsolatos kockázatok, amelyek miatt az emberek ellenzik annak használatát?

V: Igen, a nukleáris balesetek kockázatán kívül sokan úgy vélik, hogy a radioaktív hulladékot nem lehet biztonságosan elhelyezni, ami tovább növeli az atomenergia használatával szembeni ellenérzésüket.

K: Van-e mód arra, hogy a radioaktív hulladékot biztonságosan lehessen ártalmatlanítani?

V: A radioaktív hulladék biztonságos elhelyezésének biztosítása érdekében a kormányoknak be kell fektetniük a biztonságos elhelyezés vagy tárolás új technológiáinak kutatásába és fejlesztésébe. Emellett olyan szabályozásokat kell bevezetni, amelyek biztosítják, hogy az ártalmatlanítási folyamatok során a megfelelő biztonsági előírásokat kövessék.

K: Vannak-e előnyei az atomenergia használatának?

V: Igen, a kockázatok ellenére az atomenergia számos előnnyel jár a hagyományos energiaforrásokkal, például a szénnel vagy a kőolajjal szemben. Kevesebb üvegházhatású gázt termel, mint a hagyományos energiaforrások, miközben megbízható alapterhelésű villamos energiát biztosít alacsony költséggel. Ezenkívül nem igényel nagy mennyiségű földterületet, mint a nap- vagy szélenergia, ami alkalmassá teszi a sűrűn lakott területek számára, ahol kevés a földterület.