Hepatitis C

Jelek és tünetek

A hepatitis C a betegségben szenvedők mindössze 15%-ánál okoz akut tüneteket (gyorsan kezdődő vagy rövid ideig tartó tünetek). A fertőzötteknél gyakrabban fordulnak elő enyhe (nem súlyos) és homályos (nem túl specifikus) tünetek, mint például csökkent étvágy (nincs kedvük enni), fáradtság (fáradtságérzet), hányinger (hányásérzet), izom- vagy ízületi fájdalom, fogyás. Időnként a fertőzött személynél sárgaság jelentkezhet (amikor a személy bőre sárgára színeződik, ami annak a jele, hogy a mája nem működik megfelelően). Ha nem kezelik, a Hepatitis C a fertőzöttek 10-50%-ánál (10-ből 1-5 embernél) magától elmúlik. Ez gyakrabban fordul elő fiatal nőknél, mint más fertőzötteknél.

Krónikus fertőzés

A hepatitis C vírusnak kitett emberek nyolcvan százaléka (vagyis 10-ből 8) krónikus fertőzést kap (amely nem gyógyul meg, és hosszú ideig tart). A legtöbben a fertőzés első évtizedeiben nagyon kevés vagy semmilyen tünetet nem tapasztalnak, bár a krónikus hepatitis C fáradtságot (fáradtságérzetet) okozhat. A hosszú évek óta fertőzött embereknél azonban a Hepatitis C súlyos problémákat, például májzsugorodást és májrákot okozhat. A hepatitis C a több mint 30 éve fertőzött emberek 10-30%-ánál (100-ból 10 és 30 között) vezet májzsugorhoz. A Hepatitis C-ben szenvedő emberek nagyobb valószínűséggel kapnak májzsugort, ha férfiak; ha alkoholisták; vagy ha hepatitis B-ben vagy HIV-ben is szenvednek. A májzsugor önmagában is súlyos problémákat okozhat, de más súlyos betegségek kialakulásának valószínűségét is növeli. Például a májzsugorban szenvedő emberek hússzor nagyobb valószínűséggel kapnak májrákot (évente körülbelül 1-3%-uk kap májrákot). A hepatitis C-ben szenvedő, alkoholista emberek még nagyobb valószínűséggel - 100-szor nagyobb valószínűséggel - kapnak májrákot. Az emberek körében általában a májzsugor 27%-át, a májrák 25%-át a Hepatitis C okozza.

A májzsugor sokféle tünetet okozhat. Néhány ilyen tünet: magas vérnyomás a májba vezető vénákban; folyadékgyülem a hasüregben, az úgynevezett aszcitesz; könnyű véraláfutások vagy vérzések; a vénák a normálisnál nagyobbak lesznek, különösen a gyomorban és a nyelőcsőben; sárgaság (a bőr sárgulása); és agykárosodás.

Hatások a májon kívül

A hepatitis C okozhat néhány ritka (nem túl gyakran előforduló) problémát is, amelyek a májon kívüli testrészeket érintik. Az egyik ritka probléma, amelyet a Hepatitis C okozhat, a Sjögren-szindróma, egy autoimmun betegség (vagy olyan betegség, amikor a szervezet védekező rendszere önmagát támadja meg). A hepatitis C a vérlemezkék (a vérnek az a része, amely a véralvadást okozza; elegendő vérlemezke nélkül a személynek vérzési problémái lehetnek, vagy vérzés kezdődhet, és nem tudja megállítani. A Hepatitis C egyéb ritka problémákat is okozhat: krónikus (hosszan tartó) bőrbetegség; non-Hodgkin limfóma (egyfajta rák); és cukorbetegség (amikor a személy szervezete nem termel vagy használ elég inzulint, egy fontos hormont, amely szabályozza a vér cukorszintjét).

Cause

A hepatitis C-t a hepatitis C vírus (HCV) okozza. A vírusokat megnevező és rendszerező tudományos rendszerben a hepatitis C-vírus a Flaviviridae családba tartozó hepacivírusok nemzetségébe tartozik. A HCV-nek hét fő típusa létezik, amelyeket "genotípusoknak" neveznek. Az Egyesült Államokban a HCV első genotípusa okozza a Hepatitis C megbetegedések 70%-át (vagyis 10-ből 7-et); a második genotípus 20%-át (vagyis 10-ből 2-t); és a többi genotípus 1%-át (vagyis 100 esetből 1-et). Az első genotípus a leggyakoribb Dél-Amerikában és Európában is.

Átvitel

A fejlett világban az emberek leggyakrabban intravénás kábítószer-fogyasztás útján kapják el a Hepatitis C-t (kábítószer vénába történő befecskendezésével, olyan tűvel, amelyet már egy Hepatitis C-ben szenvedő személy használt). A fejlődő világban a legtöbb ember a hepatitis C-t vérátömlesztéssel kapja el (olyan vért kapnak, amelyet egy hepatitis C-ben szenvedő személytől vettek), vagy olyan eszközökkel kapnak orvosi ellátást, amelyeket nem tisztítottak meg eléggé, miután egy hepatitis C-ben szenvedő személyen használták őket. A hepatitis C esetek 20%-ában (vagyis minden ötödik esetben) nem tudni, mi okozta a fertőzést, de sok ilyen esetről feltételezik, hogy intravénás kábítószer-használat okozta.

Intravénás kábítószer-használat

A világ számos részén az intravénás (intravénás) kábítószer-használat (a kábítószerek tűvel történő vénába juttatása) a hepatitis C egyik fő kockázati tényezője (ami azt jelenti, hogy az emberek nagyobb valószínűséggel kapják el a betegséget). Egy 77 országot vizsgáló tanulmány kimutatta, hogy ezen országok közül 25-ben (beleértve az Egyesült Államokat is) az intravénás droghasználók 60-80%-a (vagyis 10-ből 6-8) hepatitis C-ben szenvedett. és Kínában. A vizsgálatban szereplő tizenkét országban az összes intravénás kábítószer-használó több mint 80%-a szenvedett Hepatitis C-ben. Világszerte tízmillió intravénás kábítószer-használóról feltételezik, hogy Hepatitis C-ben szenved; a legmagasabb számok Kínában (1,6 millió), az Egyesült Államokban (1,5 millió) és Oroszországban (1,3 millió) vannak. Tanulmányok azt is kimutatták, hogy azokon a helyeken, ahol magas az intravénás droghasználók száma, az emberek nagyobb valószínűséggel kapnak Hepatitis C-t. Például az Egyesült Államokban a fogvatartottak tízszer-hússzor nagyobb valószínűséggel kapnak Hepatitis C-t, mint az általános lakosság (az emberek általában). Ez feltehetően azért van, mert a fogvatartottak nagyobb valószínűséggel tesznek olyan dolgokat, amelyek miatt nagy a Hepatitis C kockázatának vannak kitéve, mint például az intravénás droghasználat és a nem megfelelően tisztított eszközökkel történő tetoválás.

Egészségügyi expozíció

Az emberek ki vannak téve a Hepatitis C fertőzés kockázatának, ha vérátömlesztést (amikor egy személy egy másik személytől kap vért), vérkészítményeket (amelyekben vér vagy vérrészek vannak) vagy szervátültetést (amikor egy új szervre szoruló személy egy másik személytől kap szervet) kap, ha ezeket a dolgokat nem vizsgálták (vagy tesztelték) a Hepatitis C vírusra. Az Egyesült Államokban 1992 óta általános szűrés van érvényben - ami azt jelenti, hogy minden vért és szervet megvizsgálnak, mielőtt más személynek adnák. Azelőtt minden 200 egység vérből körülbelül egy hordozta a Hepatitis C vírust; 1992 óta már csak minden 10 000-10 000 000 egység vérből egy hordozza a vírust. Az ok, amiért még mindig alacsony a kockázat, ahelyett, hogy egyáltalán nem lenne kockázat, az az, hogy az ember vérében a hepatitis C-vírus tesztje csak a betegség elkapása után 11-70 nappal lesz pozitív. Így előfordulhat, hogy a szűrővizsgálatok nem mutatják ki egy személy fertőzését, ha a személy a véradás előtt kevesebb mint 11-70 nappal kapta meg a Hepatitis C vírust. Bár a hepatitis C szűrés nagyon jól működik, egyes országok a költségek miatt még mindig nem vizsgálják a vér- és szervadományozásokat a betegségre.

Néha előfordul, hogy egy egészségügyi dolgozó véletlenül olyan tűvel szúrják meg, amelyet egy Hepatitis C-vel fertőzött személyen használtak. Ha ez megtörténik, az egészségügyi dolgozó kis eséllyel - körülbelül 1,8%-os eséllyel - megfertőződik. A dolgozó nagyobb eséllyel fertőződik meg, ha a tű, amellyel megszúrták, üreges volt, vagy ha a tű mélyen a bőrébe fúródott A hepatitis C vírus akkor is terjedhet, ha egy fertőzött személy nyálkahártyája egy másik személy vérével érintkezik; ennek kockázata azonban alacsony. A vírus nem terjedhet, ha a fertőzött személy nyálkája egy másik személy ép bőréhez ér (ép és sértetlen, sebek nélküli bőr).

A hepatitis C fertőzött személyen való használat után nem eléggé megtisztított kórházi felszereléssel is terjedhet. A hepatitis C terjedhet az újrahasznált tűk, fecskendők és gyógyszeres fiolák (vagy tartályok) révén; az infúziós zacskókon keresztül (amelyekkel gyógyszereket pumpálnak egy személy testébe); valamint a nem steril (vagy nem tiszta és baktériummentes) sebészeti eszközökön keresztül. Egyiptomban, ahol a világon a legmagasabb a fertőzési arány, a nem megfelelő ellátási és tisztasági színvonalú orvosi és fogorvosi létesítmények a leggyakoribb okai a hepatitis C terjedésének.

Szexuális közösülés

A tudósok nem tudják, hogy a hepatitis C átvihető-e (vagy terjedhet-e) szexuális úton. A hepatitis C nagyobb valószínűséggel fordul elő azoknál az embereknél, akik nagy kockázatú szexuális tevékenységet folytatnak (olyan szexuális cselekmények, amelyek miatt sokkal nagyobb a hepatitis C elkapásának valószínűsége). Nem tudni azonban, hogy ez az ilyen emberek szexuális viselkedése miatt van-e így, vagy azért, mert ezek az emberek intravénás drogokat is használtak. Úgy tűnik, nem áll fenn annak a kockázata, hogy a Hepatitis C terjedhet heteroszexuális párok (egy férfi és egy nő; általában "hetero" párnak nevezik) közötti szexuális érintkezés útján, ha egyikük sem él szexuális kapcsolatot mással. Úgy tűnik, fennáll a Hepatitis C terjedésének kockázata, ha az egyik személynek már van szexuális úton terjedő fertőzése, például HIV-fertőzése vagy nemi szervi fekélye; vagy ha két ember olyan módon él nemi életet, amely sebeket okoz a végbélnyálkahártya bélésén (például anális behatolás - az egyik személy a péniszét a másik végbélnyílásába dugja). Az Egyesült Államok kormánya szerint a legtöbb embernek csak akkor kell óvszert használnia, hogy megvédje magát a hepatitis C fertőzéstől, ha egynél több szexuális partnere van.

Testpiercingek

Azok, akik tetováltatnak, körülbelül két-háromszor nagyobb valószínűséggel kapnak Hepatitis C-t. Ennek oka lehet a nem steril (nem tiszta vagy baktériummentes) eszközök, vagy a tetováláshoz használt festékek szennyezettsége (a Hepatitis C vírus beléjük került).

Az 1980-as évek közepe előtt készült tetoválások vagy testpiercingek, illetve azok, akik nem szakemberek (nem szakértők), különösen nagy valószínűséggel terjeszthetik a hepatitis C-t, mivel nagyobb valószínűséggel használtak nem steril eszközöket. Úgy tűnik, hogy a nagyobb tetoválások is nagyobb kockázatot jelentenek a Hepatitis C elkapására. A Hepatitis C elkapásának kockázata nagyon magas a börtönökben; az Egyesült Államokban a börtönlakók közel fele osztozik a nem steril tetoválóeszközökön. Ha azonban a tetoválást engedélyezett helyen végzik (ahol be kell tartani az eszközök tisztítására és a betegségek terjedésének megakadályozására vonatkozó szabályokat), akkor szinte kizárt, hogy a tetoválásból Hepatitis C-t kapjanak.

Vérrel való érintkezés

Mivel a hepatitis C vérrel való érintkezés útján terjed, a vérrel érintkező testápolási eszközök - például borotvák, fogkefék, manikűr- vagy pedikűrkészülékek, illetve a vérrel való érintkezés bármely más formája - is terjeszthetik a betegséget, ha közösen használják őket. A hepatitis C terjedésének megelőzése érdekében az embereknek óvatosnak kell lenniük a vágásokkal, sebekkel vagy bármi mással, ami vérzést okoz. A hepatitis C nem terjed alkalmi érintkezéssel, például öleléssel, csókolózással vagy étkezési vagy főzési eszközök megosztásával.

Anyáról gyermekre történő átvitel

Bár ez nem túl gyakran fordul elő, egy terhes nő, aki Hepatitis C-ben szenved, átadhatja a betegséget a gyermekének, amikor az megszületik, vagy a magzatának, amíg ő terhes. Ez a terhességek kevesebb mint 10%-ában fordul elő (10 terhességből kevesebb mint 1 esetben). Ha egy terhes nő hepatitis C-ben szenved, semmit sem lehet tenni annak érdekében, hogy kisebb valószínűséggel adja át a betegséget a gyermekének. Ha a nő hosszú ideig vajúdik (a baba megszületésének folyamata), nagyobb az esélye annak, hogy a baba a szülés során fertőződik meg. Úgy tűnik, hogy a szoptatás nem terjeszti a betegséget. Az orvosok szerint azonban a fertőzött anyának nem szabad szoptatnia, ha a mellbimbója repedezett és vérzik, vagy ha a vírusterhelése (a hepatitis C vírus mennyisége a vérében) magas.

Hepatitis C fertőzés az Egyesült Államokban forrás szerint

Diagnózis

A hepatitis C diagnosztizálására (vagy annak biztos megállapítására, hogy az illető beteg-e) néhány különböző vizsgálat létezik. Ezeket a teszteket HCV-antitest, ELISA, Western blot és mennyiségi HCV RNS-tesztnek nevezik. A polimeráz láncreakciónak (PCR) nevezett technika egy-két héttel a fertőzés után ki tudja mutatni, hogy egy személyben Hepatitis C-vírus RNS (a vírus genetikai tervrajzának része) van. A hepatitis C antitesteket (amelyeket a szervezet a betegség elleni küzdelem érdekében termel) vizsgáló tesztek nem végezhetők el ilyen gyorsan a fertőzés után, mivel az antitestek kialakulása és kimutatása sokkal hosszabb időt vesz igénybe.

Krónikus hepatitis C-ben szenved az a személy, aki több mint hat hónapja fertőzött a hepatitis C vírussal. Mivel a krónikus hepatitis C-ben szenvedő embereknek gyakran évtizedekig nincsenek tüneteik, az orvosok gyakran májfunkciós vizsgálatokkal (amelyek azt vizsgálják, hogy a máj mennyire jól működik) vagy a nagy kockázatú emberek rutinszerű (rendszeres) szűrésével diagnosztizálják. A tesztek nem tudják megállapítani, hogy a fertőzés akut vagy krónikus.

Vérvizsgálat

A hepatitis C-vizsgálat általában olyan vérvizsgálattal kezdődik, amely a hepatitis C-vírus elleni antitesteket keresi egy enzimimmunpróba nevű technikával. Ha ez a teszt pozitív (ami azt mutatja, hogy a szervezet antitesteket termel a Hepatitis C vírus elleni küzdelemhez), a személyt másodszor is megvizsgálják, hogy megbizonyosodjanak az eredmények helyességéről, és hogy megállapítsák, mennyire súlyos a fertőzés. Az eredményeket egy rekombináns immunoblot vizsgálatnak nevezett technikával erősítik meg, és egy HCV RNS polimeráz láncreakció mutatja meg, hogy mennyire súlyos a fertőzés. Ha az immunoblot pozitív, de nincs Hepatitis C-vírus RNS, ez azt mutatja, hogy a személynek volt fertőzése, de az vagy kezeléssel, vagy magától elmúlt. Ha az immunoblot negatív, ez azt mutatja, hogy az immunpróba (az első teszt) téves volt, és a személynek nincs Hepatitis C vírusa. Hat-nyolc hétbe telik a fertőzés után, mire az immunpróba pozitív lesz.

A Hepatitis C fertőzés első szakaszában a személy májenzimjei megváltozhatnak; átlagosan hét héttel a fertőzés után kezdenek emelkedni. Egy személy májenzimjei általában nem befolyásolják, hogy mennyire súlyos a fertőzés.

Biopszia

A májbiopsziának nevezett vizsgálat megmutathatja, hogy a májat károsította-e, illetve mennyire károsította a Hepatitis C. Az eljárásnak azonban vannak kockázatai. A biopszia során az orvos egy kis darabot vesz ki a beteg májából, hogy megvizsgálhassa azt. A biopszia általában három fő elváltozást mutat ki a májban. Az egyik az, hogy a májszövetben limfociták (a fehérvérsejtek egy típusa) jelennek meg. A másik az, hogy a portálháromszögben, a máj egy részében limfoid tüszők (kis tömegek vagy duzzanatok) jelennek meg. A harmadik az epeutak változásai (ezek szállítják az epét, amely a májban keletkezik, és az embernek szüksége van rá, hogy segítsen megemészteni az ételt, a test más részeibe). Számos olyan vérvizsgálat áll rendelkezésre, amely megpróbálja mérni, hogy a páciens májában milyen mértékű a károsodás, hogy elkerülhető legyen a biopszia és annak kockázatai.

Szűrés

Az Egyesült Államokban és Kanadában a fertőzöttek 5-50%-a (azaz 100 emberből 5-50) tudja, hogy hepatitis C-ben szenved. Az orvosok azt javasolják, hogy a betegség szempontjából fokozottan veszélyeztetett emberek, köztük a tetovált emberek is, vizsgáltassák meg magukat. A szűrővizsgálat javasolt azoknak is, akiknek emelkedett (magas) a májenzimszintjük, mivel gyakran ez az egyetlen jele annak, hogy valakinek krónikus hepatitise van. A rutinszerű szűrés (mindenki vizsgálata) nem ajánlott az Egyesült Államokban.

Megelőzés

2012 óta nincs olyan vakcina, amely a hepatitis C megelőzésére szolgálna. A kutatók dolgoznak a vakcinákon, és néhányan már haladást értek el. A Hepatitis C terjedését többféle stratégia kombinációjával lehet megelőzni, például tűcsereprogramokkal (ahol az intravénás kábítószer-használók tiszta tűket kaphatnak, amelyek nem terjesztik a vírust) és a kábítószerrel való visszaélés kezelésével. Ha ezeket a stratégiákat együttesen alkalmazzák, az intravénás kábítószer-használók Hepatitis C-fertőzésének kockázata körülbelül 75%-kal csökken. Nemzeti szinten - az egyes országokon belül - a véradók szűrése fontos a Hepatitis C terjedésének megelőzésében. Ugyanígy fontos az általános óvintézkedések alkalmazása az egészségügyi intézményekben. (Ez azt jelenti, hogy az egészségügyi dolgozók minden beteget úgy kezelnek, mintha Hepatitis C-beteg lenne, és mindig kesztyűt viselnek, megfelelően tisztítják a felszereléseiket, és sterilizálják a dolgokat, hogy a betegségek ne terjedhessenek.) Azokban az országokban, ahol nincs elég steril fecskendő ahhoz, hogy minden beteghez új tűt használjanak, az egészségügyi szolgáltatóknak inkább szájon át (szájon át) kell beadniuk a gyógyszereket, mint injekcióval (tűvel), hogy a tűket ne kelljen újra felhasználni.

Kezelés

A hepatitis C vírus a fertőzöttek 50-80%-ánál (vagyis 10-ből 5-8 embernél) krónikus fertőzést okoz. Ezeknek az eseteknek körülbelül 40-80%-a (vagyis 10-ből 4-8 eset) gyógyul meg kezelés hatására. Bár ez szinte soha nem fordul elő, a krónikus hepatitis C néha magától, kezelés nélkül is kiürülhet. Az orvosok azt javasolják, hogy a krónikus Hepatitis C-ben szenvedők kerüljék az alkoholfogyasztást és a májra mérgező (vagy mérgező) gyógyszerek szedését. Azt is javasolják, hogy a krónikus fertőzésben szenvedők kapjanak védőoltást a Hepatitis A és a Hepatitis B ellen. A májzsugorodásban szenvedőknek ultrahangvizsgálatot is kellene végezniük a májrák kimutatására.

Gyógyszerek

Ha valakinek a hepatitis C vírusfertőzés miatt májkóros elváltozásai vannak (a májban a normálistól eltérő elváltozások), akkor az illetőnek kezelést kell kapnia. Az első alkalmazott kezelés a pegilált interferon nevű gyógyszer, amelyet a vírusellenes (vírusölő) ribavirin gyógyszerrel együtt adnak. Ezeket a gyógyszereket 24 vagy 48 héten keresztül adják, attól függően, hogy a személy milyen típusú hepatitis C-vírusban szenved. A kezeltek körülbelül 50-60%-a javul. Az 1-es genotípusú hepatitis C-vírussal fertőzöttek esetében a kezelés még jobban működhet, ha a ribavirin és a peginterferon alfa mellett egy másik gyógyszert - boceprevirt vagy telaprevirt - is adnak. A kezelés mellékhatásai gyakoriak; a kezeltek fele influenzaszerű tüneteket kap, egyharmaduknak pedig érzelmi problémái vannak. A kezelés jobban működik, ha az első hat hónapban adják, mint miután a hepatitis C krónikussá vált. Ha valakinél új fertőzés lép fel, és az nyolc-tizenkét hét után sem tisztul meg, az orvosok általában azt javasolják, hogy további 24 hétig adjanak pegilált interferont. A talasszémiában (vérzékenységben) szenvedők számára a ribavirin hasznos kezelésnek tűnik, de valószínűbbé teszi, hogy a betegeknek vérátömlesztésre van szükségük (amikor egy másik személytől kell vért kapniuk). Az alternatív gyógyászat egyes támogatói szerint az olyan alternatív terápiák, mint a máriatövis, a ginzeng és a kolloid ezüst hasznosak lehetnek a Hepatitis C esetében. Azonban nincs bizonyíték arra, hogy bármely alternatív terápia bármilyen hatással lenne a Hepatitis C vírusra.

Valószínű eredmény

Az emberek különbözőképpen reagálnak a kezelésre, attól függően, hogy a hepatitis C-vírus melyik genotípusával rendelkeznek. Az 1-es genotípusú betegek 40-50%-a 8-48 hetes kezelés mellett jó, stabil választ kap. A 2-es és 3-as genotípusú betegek 70-80%-a 24 hetes kezelés után jó, stabil választ kap. A 4-es genotípusú betegek körülbelül 65%-ánál 48 hetes kezelés után jó, stabil válasz jelentkezik. Arról, hogy a 6-os genotípusú betegségben szenvedőknél mennyire jól működik a kezelés, jelenleg kevés bizonyíték áll rendelkezésre. A rendelkezésre álló bizonyítékok 48 hetes kezelés utáni eredményeket vizsgálnak, ugyanazokkal a gyógyszeradagokkal, mint az 1-es genotípusú betegek esetében.

Epidemiológia

130-170 millió ember, vagyis a világ összes emberének mintegy 3%-a él krónikus hepatitis C-vel. Évente 3-4 millió ember fertőződik meg. Évente több mint 350 000 ember hal meg a Hepatitis C által okozott betegségekben. A Hepatitis C-ben megbetegedők száma a 20. században több különböző okból is nagymértékben megnőtt. Több ember használ intravénás drogokat. Emellett több ember részesül orvosi ellátásban olyan orvosi eszközökkel, amelyek nem sterilek, és gyakoribb, hogy a gyógyszereket intravénásan adják be.

Az Egyesült Államokban az emberek körülbelül 2%-a szenved hepatitis C-ben, évente 35 000-185 000 új eset fordul elő. Az 1990-es évek óta nyugaton az arányok csökkentek a vérátömlesztés előtti jobb vérszűrésnek köszönhetően. Az Egyesült Államokban a HCV okozta éves halálozás 8 000 és 10 000 között mozog. A várakozások szerint ez a halálozási arány növekedni fog, mivel a HCV-tesztelés előtt vérátömlesztéssel fertőzött emberek megbetegszenek és meghalnak.

Afrika és Ázsia egyes országaiban magasabb a fertőzési arány. A nagyon magas fertőzési arányú országok közé tartozik Egyiptom (22%), Pakisztán (4,8%) és Kína (3,2%). Az egyiptomi magas arány a skisztoszómia elleni, nem megfelelően sterilizált üvegfecskendőket használó, mára már leállított tömeges kezelési kampányhoz kapcsolódik.

A hepatitis C prevalenciája világszerte 1999-ben


A hepatitis C okozta fogyatékossággal korrigált életév 2004-ben 100 000 lakosra vetítve      nincs adat <10 10-15 10-15 15-20 20-25 25-30 30-35      35-40      40-45      45-50      50-75      75–100      >100

Történelem

Az 1970-es évek közepén Harvey J. Alter, a National Institutes of Health Transzfúziós Orvosi Osztályának Infektológiai Osztályának vezetője és kutatócsoportja kimutatta, hogy a legtöbb vérátömlesztés utáni hepatitiszes esetet nem a hepatitis A vagy B vírus okozta. E felfedezés ellenére a vírus azonosítására irányuló nemzetközi kutatási erőfeszítések a következő évtizedben kudarcot vallottak. 1987-ben Michael Houghton, Qui-Lim Choo és George Kuo a Chiron Corporationnél Dr. D.W. Bradley-vel, a Centers for Disease Control and Prevention munkatársával együttműködve egy új molekuláris klónozási módszert használtak az ismeretlen organizmus azonosítására és egy diagnosztikai teszt kifejlesztésére. 1988-ban Alter megerősítette a vírust, amikor igazolta a vírus jelenlétét egy nem A nem B hepatitis mintákból álló panelben. 1989 áprilisában a HCV felfedezését a Science című folyóirat két cikkében tették közzé. A felfedezés jelentős javulást eredményezett a diagnózisban és a vírusellenes kezelés javulásához vezetett. 2000-ben Alter és Houghton doktorokat a Lasker-díjjal tüntették ki a klinikai orvosi kutatásért "a hepatitis C-t okozó vírus felfedezéséhez vezető úttörő munkájukért és olyan szűrési módszerek kifejlesztéséért, amelyek a vérátömlesztéssel összefüggő hepatitis kockázatát az Egyesült Államokban az 1970-es 30%-ról 2000-re gyakorlatilag nullára csökkentették".

A Chiron több szabadalmat is benyújtott a vírusra és annak diagnosztizálására. A CDC konkurens szabadalmi kérelmét 1990-ben ejtették, miután a Chiron 1,9 millió dollárt fizetett a CDC-nek és 337 500 dollárt Bradley-nek. 1994-ben Bradley beperelte a Chiront, hogy érvénytelenítse a szabadalmat, társfeltalálóként szerepeljen, valamint kártérítést és jogdíjbevételt kapjon. A pert 1998-ban ejtette, miután a fellebbviteli bíróság előtt vesztett.

Társadalom és kultúra

A Hepatitisz Világszövetség koordinálja a Hepatitisz Világnapot, amelyet minden évben július 28-án tartanak. A hepatitis C gazdasági költségei mind az egyén, mind a társadalom számára jelentősek. Az Egyesült Államokban 2003-ban a betegség átlagos élettartamra vetített költségét 33 407 USD-re becsülték, a májátültetés költsége 2011-ben megközelítőleg 200 000 USD volt. Kanadában egy antivirális kezelés költsége 2003-ban elérte a 30 000 CAD-ot, míg az Egyesült Államokban a költségek 1998-ban 9 200 és 17 600 USD között mozogtak. A világ számos területén az emberek nem engedhetik meg maguknak a vírusellenes kezelést, mert nincs biztosítási fedezetük, vagy a meglévő biztosításuk nem fizet a vírusellenes kezelésért.

Kutatás

2011-ben körülbelül száz gyógyszer van fejlesztés alatt a hepatitis C kezelésére. Ezek között a gyógyszerek között vannak a hepatitis kezelésére szolgáló vakcinák, immunmodulánsok és ciklofilin-gátlók. Ezek a potenciálisan új kezelések a hepatitis C vírus jobb megértésének köszönhetően jöttek létre.