Hamidi mészárlások (1894–1896) — az örmények elleni tömeggyilkosságok
Hamidi mészárlások (1894–1896): részletes, forrásokra támaszkodó áttekintés az örmények elleni tömeggyilkosságokról, okokról, lefolyásról, következményekről és nemzetközi reakciókról.
A hamidi mészárlásokra 1894 és 1896 között került sor (a források egyes helyeken a 1895 és a 1897 között megadott évszámokat is említik). A meggyilkolt örmények számát 100 000–300 000 közé becsülik; a pontos áldozatszámok azonban forrásonként és módszertanonként eltérnek.
Rövid összefoglaló és jelentősége
A hamidi mészárlások az Oszmán Birodalomban történt, elsősorban a keleti tartományokban és helyenként Konstantinápoly környékén zajló, rendszerszintű erőszakhullámot jelölnek, amelynek elszenvedői nagyrészt az örmény lakosság voltak. Az események nemcsak nagyszámú áldozatot és anyagi pusztítást hoztak, hanem a nemzetközi közvélemény erős felháborodását és diplomáciai nyomást is kiváltották, valamint hozzájárultak az örmény politikai mozgalmak radikalizálódásához és a későbbi konfliktusok előzményeihez.
Előzmények
A 19. század végén az Oszmán Birodalom belső krízisei, a területi veszteségek és a központosítási törekvések feszültséget teremtettek a különböző nemzetiségek és a birodalmi hatalom között. Az 1877–1878-as orosz–török háborút követően az örmény közösségek reformokat és védelmet követeltek a török hatóságoktól, de a reformígéretek gyakran nem teljesültek, ami elégedetlenséget és politikai szervezkedést eredményezett. Az örmény forradalmi csoportok — köztük a Hnchak és a Dashnaktsutyun (Armenian Revolutionary Federation) — a század végén váltak meghatározóvá, részben a központi hatalommal és a helyi urakkal szembeni védelem és önrendelkezés reményében.
A megszorító intézkedések és ürügyek
A birodalmi hatóságok a rend fenntartására hivatkozva olyan intézkedéseket vezettek be, amelyek az örmény lakosságot különösen hátrányosan érintették. Az oszmán jogrend bizonyos cikkeire, köztük a fegyvertartást szabályozó rendelkezésekre hivatkozva sok helyen megtiltották vagy megnehezítették az örmények fegyverhez jutását, miközben a helyi kurd fegyveres csoportok és egyes muszlim milíciák felfegyverzését tűrték vagy ösztönözték.
Sok diplomata és kortárs megfigyelő, így Sir Philip Currie isztambuli brit nagykövet 1894 márciusi megfigyelése szerint egyes támadások és pogromok szervezett provokációnak tűntek, amelyek célja lehetett az örmény ellenállás kiváltása és ezzel ürügy teremtése megerősített büntető intézkedésekre vagy beavatkozásra hívásra. Néhány török szerző is elismerte, hogy helyenként politikai és közbiztonsági indokok csak ürügyként szolgáltak a célzott erőszakhoz.
A legsúlyosabb események és módszerek
Az erőszakhullám több hullámban jelentkezett; jól ismert például a 1894-es szászuni (Sasun) felkelés leverése és az ezt követő megtorlások, valamint az 1895–1896-os általánosabb pogromok, fosztogatások és gyilkosságok. A támadások során falvak, városrészek rongálása, tömeges kivégzések, nemi erőszak és kényszerű elűzések történtek. 1896 nyarán az örmény forradalmárok által elkövetett Oszmán Bank elfoglalása Konstantinápolyban világszerte felkeltette a figyelmet és részben bosszúakciókat váltott ki az örmény közösségek ellen.
Nemzetközi reakció és következmények
A nemzetközi közvélemény, misszionáriusok, újságírók és külföldi diplomáciai képviseletek jelentései nagy részben dokumentálták az atrocitásokat, és politikai nyomást gyakoroltak az Oszmán Birodalomra. Több európai hatalom diplomáciai jegyzékekkel és nyilatkozatokkal ítélte el az erőszakot, ám a gyakorlati beavatkozás elmaradt, és a török reformígéretek sok esetben nem váltak valóra.
A mészárlások következtében sok örmény menekült külföldre vagy költözött a biztonságosabb területekre (például Oroszországba), nőtt a gyűlölet és a gyanakvás a közösségek között, valamint erősödött az örmény nacionalista mozgalmak elköteleződése az önvédelem és az önrendelkezés iránt. Hosszabb távon ezek az események hozzájárultak a birodalmon belüli etnikai feszültségek további eszkalációjához a 20. század elején.
Források és megítélés
A hamidi mészárlások megítélése és részletei tekintetében a történeti irodalom különböző forrásokra támaszkodik: korabeli diplomáciai jelentésekre, utazói beszámolókra, misszionáriusok dokumentációjára, helyi iratokra és későbbi történeti elemzésekre. A számbeli becslések és a felelősség kérdései továbbra is vita tárgyát képezik, de a legtöbb modern kutató egyetért abban, hogy a late 19. századi események rendszerszerű, célzott erőszakhullámnak tekinthetők az örmény közösség ellen.
Megjegyzés: Ez a rövid összefoglaló a rendelkezésre álló történeti források alapján készült; a részletek és értelmezések további kutatások és forráskritikai vizsgálat tárgyai lehetnek.
Az 1895. október 30-i erzeroumi mészárlások
Kérdések és válaszok
Q: Mik voltak a hamidi mészárlások?
V: A hamidiániai mészárlásokra 1895 és 1897 között került sor, amelyek során becslések szerint 100 000-300 000 örményt öltek meg. Az örmények "nagy mészárlások" néven is ismerik őket.
K: Mi okozta az örmény forradalmi csoportok kialakulását?
V: Az örmény forradalmi csoportok az 1878-as orosz-török háború végén alakultak meg, és az oszmán büntető törvénykönyv 166. cikkének bevezetésével, valamint az erzerumi katedrális elleni támadással nőttek meg.
K: Hogyan alkalmazták a 166. cikkelyt az örmények ellen?
V: A 166. cikk a fegyvertartás ellenőrzésére szolgált, de az örmények ellen használták, mivel nem engedélyezték számukra a fegyvertartást. A helyi kurd törzsek felfegyverkeztek, hogy megtámadják a védtelen örmény lakosságot.
K: Mit javasoltak egyes diplomaták ezekkel az eseményekkel kapcsolatban?
V: Egyes diplomaták azt sugallták, hogy ezeket az eseményeket azért követték el, hogy ellenlépéseket mutassanak, és külföldi hatalmakat hívjanak fel beavatkozásra, ahogyan azt Sir Philip Currie isztambuli brit nagykövet 1894 márciusában látta.
K: A török szerzők elismerik, hogy ez a mészárlások ürügye volt?
V: Igen, néhány török szerző elismeri, hogy ez csak ürügy volt a mészárlásokhoz.
K: Ki kezdeményezte ezeket az örmények elleni támadásokat?
V: Ezeket az örmények elleni támadásokat a helyi kurd törzsek kezdeményezték, akiket az oszmán büntetőtörvénykönyv 166. cikkelye felfegyverzett.
K: Mikor történtek ezek az események?
V: A hamidiániai mészárlásokra 1895 és 1897 között került sor.
Keres