Lázár-taxonok: definíció és magyarázat a paleontológiában

Lázár-taxonok magyarázata a paleontológiában: miért tűnnek el és bukkannak fel újra a fosszilis leletekben — kihalás, mintavételi hézagok és populáció-visszatérés.

A paleontológiában a Lázár-taxon (többes számban taxonok) olyan taxon, amely eltűnik a fosszilis feljegyzések egy vagy több időszakából, hogy később újra megjelenjen. A kifejezés János evangéliumára utal, amelyben Jézus állítólag feltámasztotta Lázárt a halálból. A Lázár-taxonok vagy (helyi) kihalás miatt fordulnak elő, később újratermelődnek, vagy mintavételi leletként. A fosszilis feljegyzések tökéletlenek (az élőlényeknek csak nagyon kis hányada fosszilizálódik), és tartalmaznak olyan hézagokat, amelyeket nem feltétlenül a kihalás okoz, különösen akkor, ha egy taxon egyedszáma nagyon alacsony.

A fogalmat a paleontológiában dolgozták ki, ahol egy nagyobb kihalási eseményt követően egyes csoportok évmilliók után újra felbukkannak. A szokásos magyarázat az, hogy a számuk annyira lecsökkent, hogy a megkövesedésük esélye rendkívül alacsony volt. Aztán fokozatosan újraéledt a számuk.

Okok és magyarázatok

• Túlélés menedékhelyeken (refugium): egyes populációk kis, elszigetelt élőhelyeken fennmaradhatnak, ahol a körülmények kedvezőbbek. Ezek később újra elterjedhetnek, amint a környezeti viszonyok javulnak.
• Helyi kihalás és újratelepülés: egy taxon egy adott területen eltűnhet, majd más populációk visszatelepülnek vagy terjeszkednek, ami a fosszilis rekordban „eltűnést” és „újramegjelenést” eredményezhet.
• Mintavételi és taphonomiai torzítások: a fosszilizáció ritka folyamat. Az úgynevezett Signor–Lipps-effektus és általános mintavételi hiányok miatt egy taxon előfordulásai látszólag megszakadhatnak, miközben a csoport valójában folyamatosan jelen volt.
• Reworking és kontamináció: bizonyos esetekben régebbi kőzetekből származó fosszíliák kerülhetnek fiatalabb üledékbe (reworking), ami tévesen későbbi megjelenést jelez. Az ilyen eseteket gyakran az Elvis-taxon fogalmával különböztetik meg (amikor a „újra felbukkanás” valójában nem valódi leszármazott, hanem külső forrásból származó, vagy hasonló megjelenésű, de nem azonos csoport).
• Hibás azonosítás vagy konvergens evolúció: egyes leletek tévesen azonosíthatók, vagy a felbukkanó formák külső hasonlóság miatt tévesen tekinthetők ugyanannak a taxonnak.

Példák

• Coelacanth (Latimeria): a coelacanthok fosszilis nyoma a kréta vége óta ritkának látszott; azonban élő képviselőjüket 1938-ban fedezték fel, és ez gyakran említett modern példa a „Lázár-fajra”.
• Monoplacophorák (Neopilina): a monoplacophorákat sokáig csak fosszíliákból ismerték (őskori fosszíliákkal), majd a 20. század közepén élő példányokat találtak, ami klasszikus „feltámadásnak” számít.
• Fontos megjegyezni, hogy nem minden „újramegjelenés” tekinthető valódi Lázár-taxon jelenségnek — egyes esetekben reworking vagy azonosítási hibák állnak a háttérben.

Módszerek a megkülönböztetésre

• Részletes rétegtani vizsgálat és precíz kor-meghatározás (radiometria, biostratigráfia) a rétegek keletkezési sorrendjének tisztázására.
• Taphonomiai elemzés a fosszíliák eredetének és lehetséges reworkingjének kimutatására.
• Nagyobb mintavételi intenzitás és több lelőhely vizsgálata a hiányzó előfordulások feltárására.
• Molekuláris filogenetikai vizsgálatok, ahol élő rokonok elérhetők, segíthetnek megérteni a valódi leszármazási kapcsolatokat.

Következmények és jelentőség

A Lázár-taxonok felismerése fontos a kihalási események és a biológiai sokféleség történetének helyes értelmezéséhez. A fosszilis rekord tökéletlensége miatt óvatosan kell bánni a „kihalás” és „újramegjelenés” fogalmaival; megfelelő stratigráfiai és taphonomiai vizsgálat nélkül téves következtetések vonhatók le. Emellett a modern értelemben vett „feltámadások” (pl. a még élő, régóta nem látott fajok felfedezése) közérdekű és konzervációs szempontból is fontos események lehetnek.

Összefoglalva: a Lázár-taxon jelenség részben a biológiai valóságot tükrözheti (túlélés kis populációkban vagy menedékhelyeken), részben pedig a fosszilis rekord és a mintavétel torzulásainak következménye lehet. Megfelelő tudományos módszerek nélkül nehéz megkülönböztetni a kettőt.

Élő példák

Van néhány jól ismert példa arra, hogy ez a mai fajokkal is megtörtént.

Néhány jól ismert példa:

• Úgy gondolták, hogy a csuklós úszójú halak egy teljes kládja, a Coelacanthimorpha alosztály 80 millió évvel ezelőtt kihalt. Aztán 1938-ban találtak egy Coelacanthot (Latimeria).
• A Monoplacophora, a puhatestűek egy osztálya a középső devonban (~380 millió évvel ezelőtt) kihaltnak hitték, mígnem 1952-ben Costa Rica partjainál mély vízben élő példányokat fedeztek fel.
• A hajnali mamutfenyő vagy Metasequoia, a tűlevelűek nemzetségébe tartozó fát először 1941-ben Shigeru Miki írta le a mezozoikumból származó fosszíliaként, de 1944-ben a kínai Modaoxiban egy kisebb állományt fedeztek fel.
• A hegyi törpe oposszumot (Burramys parvus), Ausztrália egyetlen valóban téli álmot alvó erszényesét, amelyet eredetileg a fosszilis emlékekből ismertek, 1966-ban fedezték fel.

Coelacanth Latimeria chalumnae.

Kérdések és válaszok

K: Mi az a Lázár-taxon?

K: Honnan származik a Lázár taxon kifejezés?

K: Miért fordul elő a Lázár-taxon?

K: Miért tökéletlenek a fosszilis feljegyzések?

K: Mi történik egyes paleontológiai csoportokkal egy nagyobb kihalási esemény után?

K: Mi a szokásos magyarázata annak, hogy egyes csoportok egy nagyobb kihalási esemény után újra felbukkannak a paleontológiában?

K: Melyik területen alakult ki a Lázár-taxon fogalma?

Keresés betűvel