District of Columbia szavazati jogok – 1978-as sikertelen alkotmánymódosítás
Ismerd meg a 1978-as District of Columbia szavazati jogok sikertelen alkotmánymódosításának okait és következményeit a képviseletért folytatott küzdelemről.
A District of Columbia Voting Rights Amendment az Egyesült Államok alkotmányának javasolt módosítása volt, amely teljes körű képviseletet biztosított volna a District of Columbia számára az Egyesült Államok kongresszusában, teljes körű képviseletet a választási kollégiumi rendszerben, és teljes körű részvételt az alkotmány módosításának folyamatában. A javaslatot 1978. augusztus 22-én terjesztette elő a Kongresszus. Az 1985. augusztus 22-i lejáratáig mindössze 16 állam ratifikálta. Ez 22 ratifikációval kevesebb volt, mint a módosítás elfogadásához szükséges 38 ratifikáció.
Háttér és cél
A javaslat célja az volt, hogy a District of Columbia – amely az Egyesült Államok szövetségi kormánya és intézményei székhelye – politikai jogait a tagállamokéval egyenértékűvé tegye. Jelenleg a District of Columbia nem rendelkezik teljes képviselettel: van ugyan nem szavazati jogú képviselője a Képviselőházban, de nincs szenátora, és a 23. alkotmánymódosítás alapján csak három választási kollégiumi szavazattal rendelkezik az elnökválasztásban. A 1978-as javaslat lényegében a Districtet de facto a tagállamokéhoz hasonló jogokkal ruházta volna fel anélkül, hogy formálisan állammá nyilvánította volna.
A módosítás tartalma (összefoglalva)
A javaslat több fontos változtatást irányzott elő, többek között:
- teljes jogú képviselet biztosítása mindkét törvényhozási házban;
- teljes részvétel a választási kollégiumban;
- a District szerepének kiterjesztése az alkotmánymódosítások ratifikációs folyamatában.
Ratifikációs folyamat és sikertelenség
Az Egyesült Államok alkotmánymódosítását az Alkotmány V. cikke szerint háromnegyedes állami jóváhagyásnak kell alávetni: 50 tagállam közül 38 ratifikáció szükséges. A Kongresszus 1978-ban a ratifikációs határidőt 7 évben állapította meg; ennek lejártakor, 1985. augusztus 22-én, csupán 16 állam fogadta el a javaslatot, így a módosítás nem lépett hatályba.
Miért bukott el a javaslat?
Több tényező hozzájárult a kudarcához:
- Politikai ellenállás: sok kritikus attól tartott, hogy a District teljes képviselete politikailag eltolná a kongresszust és az elnökválasztást, mivel a város választói döntően egy adott párthoz húznak.
- Alkotmányos és jogi aggályok: voltak, akik szerint a szövetségi kerületi státuszt és a szövetségi hatalom közelségét érintő ilyen átfogó változtatás nem alkalmas alkotmánymódosítás keretében történő rendezésre.
- Államok tartózkodása: bizonyos államok nem kívántak precedenst teremteni úgy, hogy egy különleges státuszú területet de facto államként kezelnek anélkül, hogy az ország többi részében létrejövő szabályozási és politikai következményeket teljesen felmérték volna.
Következmények és későbbi fejlemények
A módosítás elutasítása nem vetett véget a District of Columbia önrendelkezéséért és teljes képviseletéért folytatott politikai küzdelemnek. A DC-államiság (statehood) és egyéb megoldások (például visszacsatolás egy szomszédos államhoz vagy a 23. alkotmánymódosítás hatályon kívül helyezése) a mai napig vita tárgyai. Az elmúlt évtizedekben többször benyújtottak törvényjavaslatokat a Kongresszusba a DC állammá nyilvánítására; ez a kérdés továbbra is erősen pártpolitikai és alkotmányos vitákat generál.
Összegzés
A District of Columbia Voting Rights Amendment ambiciózus kísérlet volt arra, hogy orvosolja a District jelenlegi képviseleti hiányosságait az Egyesült Államok politikai rendszerében. Bár 1978 és 1985 között csak 16 állam ratifikálta a javaslatot, és így az nem lépett hatályba, az ügy továbbra is központi eleme a DC önrendelkezéséért folytatott politikai vitáknak és törekvéseknek.
Text
1. szakasz
A kongresszusi képviselet, az elnök és az alelnök megválasztása, valamint ezen alkotmány V. cikke szempontjából az Egyesült Államok kormányának székhelyét képező kerületet úgy kell kezelni, mintha állam lenne.2. szakaszAz
e cikk alapján átruházott jogok és hatáskörök gyakorlása a kormány székhelyét képező kerület lakossága által, valamint a Kongresszus által meghatározott módon történik.3. szakaszAz Egyesült Államok Alkotmányának huszonharmadik módosító cikkelye hatályát veszti.
4. szakasz Ez a
cikk hatályát veszti, hacsak a benyújtásától számított hét éven belül az egyes államok háromnegyedének törvényhozása
nem ratifikálja az alkotmány módosításaként.
Jogszabályi előzmények
Don Edwards kaliforniai képviselő a 95. kongresszusban az 554. számú közös képviselőházi határozatot terjesztette elő. Az Egyesült Államok Képviselőháza 1978. március 2-án 289-127 szavazattal, 18 nem szavazat ellenében elfogadta. Az Egyesült Államok Szenátusa 1978. augusztus 22-én 67-32 arányban fogadta el, 1 nem szavazat ellenében. Ezzel a Columbia körzet szavazati jogának módosítását ratifikálásra benyújtották az állami törvényhozásoknak. A kongresszus a javasolt módosítás szövegébe belefoglalta azt a követelményt, hogy a módosítás kongresszusi elfogadását követő hét éven belül (azaz 1985. augusztus 22-én) az államok háromnegyedének (38) ratifikálnia kell a módosítást, hogy a javasolt módosítás az alkotmány részévé válhasson. Azáltal, hogy a ratifikációs határidőt a javasolt módosítás szövegébe foglalták, a határidőt nem lehetett meghosszabbítani, ahogyan azt az egyenlő jogok módosításával kapcsolatban tették.
A ratifikáció előzményei
Az 50 államból legalább 38 törvényhozása által 1985. augusztus 22-ig történő ratifikációra volt szükség ahhoz, hogy a District of Columbia szavazati jog módosítás az alkotmány részévé váljon. A Kongresszus által meghatározott hétéves időszak alatt csak 16 állam ratifikálta, így nem sikerült elfogadni. A módosítást a következő államok ratifikálták:
- New Jersey 1978. szeptember 11-én
- Michigan 1978. december 13-án
- Ohio, 1978. december 21-én
- Minnesota 1979. március 19-én
- Massachusetts 1979. március 19-én
- Connecticut 1979. április 11-én
- Wisconsin, 1979. november 1.
- Maryland 1980. március 19-én
- Hawaii 1980. április 17-én
- Oregon, 1981. július 6.
- Maine, 1983. február 16.
- Nyugat-Virginia 1983. február 23-án
- Rhode Island 1983. május 13-án
- Iowa, 1984. január 19.
- Louisiana 1984. június 24-én
- Delaware 1984. június 28-án
A kékkel jelölt államok ratifikálták a módosítást
Hatásai, ha elfogadták volna
Ha elfogadták volna, ez a javasolt módosítás teljes körű képviseletet biztosított volna Washington D.C.-nek a Kongresszus mindkét házában. A javasolt módosítás hatályon kívül helyezte volna a huszonharmadik módosítást is. A huszonharmadik módosítás nem teszi lehetővé, hogy Washington D.C. több elektori szavazattal rendelkezzen, "mint a legnépesebb állam", és nem biztosít Washington D.C.-nek semmilyen szerepet az elnöknek a képviselőház általi megválasztásában (vagy az alelnöknek a szenátus általi megválasztásában). Ezzel szemben ez a javasolt módosítás teljes körű részvételt biztosított volna Washington D.C.-nek a Választási Kollégiumban. Végül a javasolt módosítás lehetővé tette volna azt is, hogy a Columbia kerület tanácsa, a kongresszus vagy Washington D.C. lakossága (attól függően, hogy hogyan értelmezték volna ezt a javasolt módosítást) döntsön arról, hogy ratifikálja-e az alkotmány bármely javasolt módosítását, vagy hogy a kongresszushoz forduljon egy kongresszus összehívása érdekében, hogy javaslatot tegyen az Egyesült Államok alkotmányának módosítására, ahogyan azt az alkotmánymódosítási eljárás szerint egy állam törvényhozása is megteheti. A módosítás nem tette volna Washington D.C.-t állammá, és nem érintette volna a Kongresszus feletti hatáskört sem.
Kérdések és válaszok
K: Mi volt a célja a Columbia körzet szavazati jogának módosításának?
V: A módosítás célja az volt, hogy a District of Columbia teljes körű képviseletet kapjon az Egyesült Államok Kongresszusában, teljes körűen részt vehessen az alkotmány módosításában, és teljes körű képviseletet kapjon a választási kollégiumi rendszerben.
K: Mikor javasolta a módosítást a Kongresszus?
V: A módosítást 1978. augusztus 22-én javasolta a Kongresszus.
K: Hány állam ratifikálta a módosítást, mielőtt az lejárt?
V: Csak 16 állam ratifikálta a módosítást, mielőtt az 1985. augusztus 22-én lejárt.
K: Hány államra volt szükség a módosítás elfogadásához?
V: A módosítás elfogadásához 38 államra volt szükség.
K: Elfogadták a javasolt módosítást?
V: Nem, a javasolt módosítást nem fogadták el, mert 22 ratifikáció hiányzott a szükséges 38-hoz.
K: Milyen előnyöket kapott volna a Columbia kerület, ha a módosítást elfogadják?
V: Ha a módosítást elfogadták volna, a Columbia kerület teljes körű képviseletet kapott volna az Egyesült Államok Kongresszusában, teljes körű részvételt az alkotmány módosításában, és teljes körű képviseletet a választási kollégiumi rendszerben.
K: Mikor járt le a District of Columbia választójogi módosítása?
V: A District of Columbia választójogi módosítása 1985. augusztus 22-én járt le.
Keres