Az Egyesült Államok alkotmányának huszonharmadik módosítása (XXIII. módosítás) kimondja, hogy a Columbia körzetben élő polgárok részt vehetnek az elnökválasztáson azáltal, hogy a Columbia körzetnek választópolgárokat biztosít a választási kollégiumban, mintha az a állam lenne. A módosítást a 86. kongresszus 1960. június 16-án terjesztette elő, és az államok 1961. március 29-én ratifikálták, ezáltal hivatalosan is hatályba lépett.

Háttér

Amíg a módosítás nem lépett életbe, a Columbia körzet lakói — bár szavaztak helyi és szövetségi adókra — nem rendelkeztek elnökválasztói jogosultsággal. A XXIII. módosítás célja az volt, hogy a fővárosból érkező polgárok — legalább az elnök és alelnök megválasztásában — ne maradjanak ki. A módosítás ratifikálásához a 50 tagállam háromnegyedének jóváhagyása volt szükséges, azaz 38 állam ratifikációja nyomán lépett hatályba.

A módosítás tartalma és jogi hatása

A módosítás szerint a körzet annyi elektort kap, ahány választópolgárral rendelkezne, ha állam lenne; ugyanakkor nem kaphat több elektort, mint a legkevesebb lakosú állam. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a körzet nem lehet háromnál több elektorból álló képviseletnél nagyobb — jelenleg a legkevesebb lakosú állam Wyoming, amely három elektort kap. Így a Columbia körzetnek legfeljebb három szavazata van a választási kollégiumban.

Hatás a választási kollégiumra és a gyakorlatra

A XXIII. módosítás hatására a választási kollégium létszáma azóta a jelenlegi összesen 538 elektorra alakult (ami a képviselők, szenátorok és a körzet elektoraiból tevődik össze). A körzet elektorszavazatait a helyi, népszavazati eredmény alapján nevezzák meg; a gyakorlatban a körzetben alkalmazott módszer a legtöbb államhoz hasonlóan győztes mindent visz elv. A módosítás életbe lépése óta a körzet elektorszavazatai minden elnökválasztáson a Demokrata Párt jelöltjeire érkeztek; a körzet erősen elkötelezett a demokrata jelöltek mellett.

Korlátozások, további viták és politikai következmények

Fontos hangsúlyozni, hogy a XXIII. módosítás kizárólag az elnökválasztásra vonatkozó elektori jogosultságot biztosítja; nem ad jogot a képviseletre a Kongresszusban. A körzet tehát nem kapott szenátorokat vagy képviselőket a módosítás nyomán. Emiatt a Columbia körzet lakói továbbra is szembesülnek azzal a kritikával — amely a helyi politikai mozgalmakban gyakran megfogalmazódik az angol kifejezéssel: “taxation without representation” — hogy nincs teljes körű kongresszusi képviseletük. Ennek orvoslására többször javasolták a körzet állammá nyilvánítását vagy külön képviseleti jogok biztosítását; ezek a kérdések ma is folyamatosan vita tárgyát képezik a szövetségi politikában.

Rövid összefoglalás:

  • A XXIII. módosítás lehetővé tette a Columbia körzet lakóinak részvételét az elnökválasztásban azáltal, hogy legfeljebb három elektort biztosít számára.
  • A módosítást 1960-ban terjesztették elő, és 1961. március 29-én ratifikálták.
  • A módosítás nem biztosít képviseletet a Kongresszusban; a körzet továbbra sem rendelkezik szenátorokkal és csak korlátozott képviselettel bír a képviselőházban.
  • A gyakorlatban a körzet elektorszavazatai azóta következetesen a Demokrata Párthoz kerülnek.