Alfred Tennyson – viktoriánus Anglia kiemelkedő költője (1809–1892)

Alfred Tennyson, 1. báró Tennyson, FRS (1809. augusztus 6. – 1892. október 6.) az Egyesült Királyság egyik legismertebb költője volt a viktoriánus korszakban. Karrierje során a közönség és a kritika figyelmét egyaránt magára vonta, és életműve az angol irodalom klasszikusai közé emelte.

Élete és pályafutása

Tennyson Somersbyban (Lincolnshire) született, majd helyi iskolában és a Trinity College, Cambridge hallgatójaként tanult tovább. Korai köteteket testvérével közösen is kiadott; baráti köre és különösen Arthur Hallam halála (1833) mély hatással volt pályájára — a barát emlékére írt In Memoriam A.H.H. Tennyson egyik legismertebb és legtöbbet idézett munkája lett.

1850-ben, William Wordsworth halála után Tennyson lett az Egyesült Királyság költője (Poet Laureate), és ezt a tisztséget haláláig betöltötte. 1884-ben nemesi címet kapott, mint 1. báró Tennyson. Hosszabb ideig élt a Wight-szigeten (Farringford), családjával — 1850-ben feleségül vette Emily Sellwoodot —, és 1892-ben bekövetkezett halála után a Westminster-apátságban helyezték örök nyugalomra.

Művek, témák és forma

Tennyson kiváló lírikus volt: rövid, zeneileg megformált dalokban és hosszabb elbeszélő költeményekben egyaránt otthonosan mozgott. Írásai között megtalálhatók a híres, könnyen megjegyezhető rövid versek, például Cauteretz völgyében, a Szünet, szünet, szünet, a The Charge of the Light Brigade, a Könnyek, üres könnyek és a Crossing the Bar. Verseinek nagy része, mint például a Lótuszevők, klasszikus mitológiai és középkori legendás témákon alapult, de foglalkozott személyes gyásszal, vallási kétellyel és a társadalmi változások kérdéseivel is.

Számos hosszabb művében — különösen az A király idilljei (Idylls of the King) ciklusban — Arthur‑mondakört dolgozta fel, miközben kísérletezett a üres verset (blank verse) alkalmazásával. Több lírai monológja, például az Odysseus és a Tithonus, a személyes hang és az epikai hagyomány találkozását mutatja. Pályafutása során Tennyson drámával is próbálkozott, de színpadi művei általában nem érték el ugyanazt a hatást, mint költeményei.

Stílus, fogadtatás és örökség

Tennyson verseire jellemző a zenei ritmus, a pontos metrika és a képek gazdagsága; gyakran alkalmazott archaizáló, középkorias hangvételt is. Műveiben egyszerre van jelen a személyes érzésvilág és a nemzeti, történelmi nagyság, ezért a viktoriánus közönség körében különösen népszerű volt. Kritikai megítélése élete során változott: korai művei vegyes fogadtatásban részesültek, de később a hivatalos elismerés és a széles olvasói siker is a részévé vált.

Tennyson hatása túlnyúlt a 19. századon: verseit gyakran idézik, munkássága befolyásolta a későbbi angol lírát, és ma is szerepel az oktatási és kulturális emlékezetben, emlékoszlopokkal, múzeumokkal és folyamatos kiadásokkal őrzik hagyatékát.

Vörös a foga és a karma

Az In memoriam A.H.H. Tennyson verse, amelyet legjobb barátja, Arthur Hallam emlékére írt. Hallam költőtársa és évfolyamtársa volt a cambridge-i Trinity College-ban. Tennyson húgával volt eljegyezve, de agyvérzésben meghalt, mielőtt összeházasodhattak volna.

A vers azután jelent meg, hogy Tennyson elolvasta Robert Chambers evolúciópárti könyvét. A bibliai tévedhetetlenség fundamentalista eszméje ellentétben állt a tudománnyal. Tennyson az evolúció által a hit számára felvetett nehézségeket "a soha be nem bizonyítható igazságokban" fejezte ki.

A vers túl hosszú ahhoz, hogy teljes terjedelmében idézzük, de ez mutatja, hogyan gondolkodott az élővilágról:

Isten és a természet akkor harcban áll egymással,

Hogy a természet ilyen gonosz álmokat ad?

Olyan óvatosnak tűnik,

Annyira nem törődik a szingli élettel;

Hogy én, tekintve, hogy mindenhol

Titkos jelentése a tetteiben rejlik,

És megállapítva, hogy ötven magból

Gyakran csak egyet hoz magával.

A sokat idézett mondat nem sokkal később, az 56. szakaszban található. Az emberiségre utal:

Aki bízott Istenben, az valóban szeretet volt

És a szeretet a teremtés végső törvénye

Bár a természet, vörös fogakkal és karmokkal.

Szakadékkal, sikoltva a hitvallása ellen.

A fogakkal és karmokkal vöröslő természet kifejezést már Darwin A fajok eredete című művének megjelenése előtt az élet általános metaforájaként használták.

Jobb szeretni és elveszíteni...

A versnek van egy másik, talán még ismertebb strófája:

Igaznak tartom, bármi történjék is;

Ezt érzem, amikor a legjobban szomorkodom;

Jobb szeretni és elveszíteni

Mintha soha nem is szerettem volna.

Kérdések és válaszok

K: Ki volt Alfred Tennyson?


V: Alfred Tennyson a viktoriánus korszak költője és az Egyesült Királyság költőfejedelme volt.

K: Milyen típusú költészetéről volt ismert Tennyson?


V: Tennyson kiválóan értett a rövid líra megírásához, és verseinek nagy része klasszikus mitológiai témákon alapult.

K: Milyen példák vannak Tennyson rövid lírájára?


V: Néhány példa Tennyson rövid lírájára: In the valley of Cauteretz, Break, break, break, break, The Charge of the Light Brigade, Tears, idle tears és Crossing the Bar.

K: Írt Tennyson említésre méltó üres verseket?


V: Igen, Tennyson írt figyelemre méltó üres verses műveket, mint például A király idilljei, az Ulysses és a Tithonus.

K: Tennyson sikeres volt drámaíróként is?


V: Nem, Tennyson próbálkozott drámaírással, de darabjai nem voltak túl sikeresek.

K: Mikor született és mikor halt meg Tennyson?


V: Tennyson 1809. augusztus 6-án született és 1892. október 6-án halt meg.

K: Miért népszerű még ma is Tennyson?


V: Tennyson ma is az angol nyelv egyik legnépszerűbb költője kiváló írói képességei és költői témái miatt.

AlegsaOnline.com - 2020 / 2025 - License CC3