Alfred Tennyson – viktoriánus Anglia kiemelkedő költője (1809–1892)
Alfred Tennyson, a viktoriánus Anglia kiemelkedő költője — lírai mesterművek (The Charge of the Light Brigade, Crossing the Bar), mitológiai és epikus versek, örök hatás.
Alfred Tennyson, 1. báró Tennyson, FRS (1809. augusztus 6. – 1892. október 6.) az Egyesült Királyság egyik legismertebb költője volt a viktoriánus korszakban. Karrierje során a közönség és a kritika figyelmét egyaránt magára vonta, és életműve az angol irodalom klasszikusai közé emelte.
Élete és pályafutása
Tennyson Somersbyban (Lincolnshire) született, majd helyi iskolában és a Trinity College, Cambridge hallgatójaként tanult tovább. Korai köteteket testvérével közösen is kiadott; baráti köre és különösen Arthur Hallam halála (1833) mély hatással volt pályájára — a barát emlékére írt In Memoriam A.H.H. Tennyson egyik legismertebb és legtöbbet idézett munkája lett.
1850-ben, William Wordsworth halála után Tennyson lett az Egyesült Királyság költője (Poet Laureate), és ezt a tisztséget haláláig betöltötte. 1884-ben nemesi címet kapott, mint 1. báró Tennyson. Hosszabb ideig élt a Wight-szigeten (Farringford), családjával — 1850-ben feleségül vette Emily Sellwoodot —, és 1892-ben bekövetkezett halála után a Westminster-apátságban helyezték örök nyugalomra.
Művek, témák és forma
Tennyson kiváló lírikus volt: rövid, zeneileg megformált dalokban és hosszabb elbeszélő költeményekben egyaránt otthonosan mozgott. Írásai között megtalálhatók a híres, könnyen megjegyezhető rövid versek, például Cauteretz völgyében, a Szünet, szünet, szünet, a The Charge of the Light Brigade, a Könnyek, üres könnyek és a Crossing the Bar. Verseinek nagy része, mint például a Lótuszevők, klasszikus mitológiai és középkori legendás témákon alapult, de foglalkozott személyes gyásszal, vallási kétellyel és a társadalmi változások kérdéseivel is.
Számos hosszabb művében — különösen az A király idilljei (Idylls of the King) ciklusban — Arthur‑mondakört dolgozta fel, miközben kísérletezett a üres verset (blank verse) alkalmazásával. Több lírai monológja, például az Odysseus és a Tithonus, a személyes hang és az epikai hagyomány találkozását mutatja. Pályafutása során Tennyson drámával is próbálkozott, de színpadi művei általában nem érték el ugyanazt a hatást, mint költeményei.
Stílus, fogadtatás és örökség
Tennyson verseire jellemző a zenei ritmus, a pontos metrika és a képek gazdagsága; gyakran alkalmazott archaizáló, középkorias hangvételt is. Műveiben egyszerre van jelen a személyes érzésvilág és a nemzeti, történelmi nagyság, ezért a viktoriánus közönség körében különösen népszerű volt. Kritikai megítélése élete során változott: korai művei vegyes fogadtatásban részesültek, de később a hivatalos elismerés és a széles olvasói siker is a részévé vált.
Tennyson hatása túlnyúlt a 19. századon: verseit gyakran idézik, munkássága befolyásolta a későbbi angol lírát, és ma is szerepel az oktatási és kulturális emlékezetben, emlékoszlopokkal, múzeumokkal és folyamatos kiadásokkal őrzik hagyatékát.
Vörös a foga és a karma
Az In memoriam A.H.H. Tennyson verse, amelyet legjobb barátja, Arthur Hallam emlékére írt. Hallam költőtársa és évfolyamtársa volt a cambridge-i Trinity College-ban. Tennyson húgával volt eljegyezve, de agyvérzésben meghalt, mielőtt összeházasodhattak volna.
A vers azután jelent meg, hogy Tennyson elolvasta Robert Chambers evolúciópárti könyvét. A bibliai tévedhetetlenség fundamentalista eszméje ellentétben állt a tudománnyal. Tennyson az evolúció által a hit számára felvetett nehézségeket "a soha be nem bizonyítható igazságokban" fejezte ki.
A vers túl hosszú ahhoz, hogy teljes terjedelmében idézzük, de ez mutatja, hogyan gondolkodott az élővilágról:
Isten és a természet akkor harcban áll egymással,
Hogy a természet ilyen gonosz álmokat ad?
Olyan óvatosnak tűnik,
Annyira nem törődik a szingli élettel;
Hogy én, tekintve, hogy mindenhol
Titkos jelentése a tetteiben rejlik,
És megállapítva, hogy ötven magból
Gyakran csak egyet hoz magával.
A sokat idézett mondat nem sokkal később, az 56. szakaszban található. Az emberiségre utal:
Aki bízott Istenben, az valóban szeretet volt
És a szeretet a teremtés végső törvénye
Bár a természet, vörös fogakkal és karmokkal.
Szakadékkal, sikoltva a hitvallása ellen.
A fogakkal és karmokkal vöröslő természet kifejezést már Darwin A fajok eredete című művének megjelenése előtt az élet általános metaforájaként használták.
Jobb szeretni és elveszíteni...
A versnek van egy másik, talán még ismertebb strófája:
Igaznak tartom, bármi történjék is;
Ezt érzem, amikor a legjobban szomorkodom;
Jobb szeretni és elveszíteni
Mintha soha nem is szerettem volna.
Kérdések és válaszok
K: Ki volt Alfred Tennyson?
V: Alfred Tennyson a viktoriánus korszak költője és az Egyesült Királyság költőfejedelme volt.
K: Milyen típusú költészetéről volt ismert Tennyson?
V: Tennyson kiválóan értett a rövid líra megírásához, és verseinek nagy része klasszikus mitológiai témákon alapult.
K: Milyen példák vannak Tennyson rövid lírájára?
V: Néhány példa Tennyson rövid lírájára: In the valley of Cauteretz, Break, break, break, break, The Charge of the Light Brigade, Tears, idle tears és Crossing the Bar.
K: Írt Tennyson említésre méltó üres verseket?
V: Igen, Tennyson írt figyelemre méltó üres verses műveket, mint például A király idilljei, az Ulysses és a Tithonus.
K: Tennyson sikeres volt drámaíróként is?
V: Nem, Tennyson próbálkozott drámaírással, de darabjai nem voltak túl sikeresek.
K: Mikor született és mikor halt meg Tennyson?
V: Tennyson 1809. augusztus 6-án született és 1892. október 6-án halt meg.
K: Miért népszerű még ma is Tennyson?
V: Tennyson ma is az angol nyelv egyik legnépszerűbb költője kiváló írói képességei és költői témái miatt.
Keres