Alice Stokes Paul (1885. január 11. – 1977. július 9.) amerikai szüfrazsőrnő és aktivista volt, aki meghatározó szerepet játszott a nők választójogának megszerzésében és az egyenjogúsági törekvések későbbi folytatásában. Lucy Burns-szel és más társakkal együtt szervezett és vezetett kampányokat a nők választójogáért, munkássága hozzájárult ahhoz, hogy 1920-ban elfogadták az amerikai alkotmánytizenkilencedik módosítását, amely megadta a nők számára a szavazati jogot.

Aktivista módszerek és letartóztatások

Paul a brit és amerikai szüfrazsettek politikai taktikáit egyaránt ismerte, és gyakran alkalmazott határozott, civil engedetlenségre épülő módszereket: tömeges felvonulásokat, tiltakozó akciókat és kitartó nyilvános nyomásgyakorlást. 1913-ban nagy hatású felvonulást szervezett Washingtonban, majd 1916-ban megalapította a Nemzeti Női Pártot (National Woman's Party), amely a radikálisabb, közvetlen akciókat előnyben részesítő csoport volt. A csoport 1917-től kezdve folyamatosan pickettezte a Fehér Házat (a „Silent Sentinels” akciók), ami több letartóztatáshoz és börtönbüntetéshez vezetett.

Letartóztatásai során Paul és társai gyakran kegyetlen bánásmódban részesültek: fogva tartották őket, éhségsztrájkokat tartottak, és sokukat erőszakosan etettek (force-feeding). Alice Paul londoni és amerikai tapasztalatai – többek között a Parlament előtti tiltakozások miatti letartóztatás – megerősítették elköteleződését a radikálisabb eszközök mellett. Lucy Burns-szel való munkakapcsolata különösen szoros volt: a két aktivista Londonban ismerkedett meg, és mélyen együttműködtek a harcban.

Az Egyenjogúsági Kiegészítés (ERA) és későbbi munka

Paul 1923-ban volt az eredeti szerzője az Alkotmányhoz javasolt egyenjogúsági módosításának (ERA), amelynek célja az volt, hogy a nemek közötti egyenlőséget alkotmányos szinten is rögzítse. Az ERA csak ötven évvel később, 1972-ben került a Kongresszusban végül jóváhagyásra és a szenátuson át: abban az évben a szenátus jóváhagyta, és az állami törvényhozások elé terjesztette ratifikációra. A ratifikációhoz eredetileg 38 állam jóváhagyására volt szükség. A Kongresszus által eredetileg kitűzött határidő lejárta előtt nem sikerült elérni a szükséges számot: a határidőig mindössze 35 állam szavazta meg a módosítást. A mozgalom azonban nem állt le: évtizedeken át folytak szervezett kampányok, és sok állam a maga alkotmányába beépítette az egyenlőség elvét.

Örökség és hatás

Alice Paul élete végéig aktív maradt az egyenjogúság ügyében. Munkássága hozzájárult ahhoz, hogy a nők tömegesen vegyenek részt a politikai életben, és hogy a nők jogai a közbeszéd központi kérdésévé váljanak az Egyesült Államokban. A civil engedetlenség, a szervezett tüntetések és a kitartó jogi-politikai lobbi, amelyet képviselt, például a Fehér Ház előtti picketek és a Nemzeti Női Párt tevékenysége, mintaként szolgáltak későbbi polgárjogi mozgalmak számára.

  • Legfontosabb események: 1913-as washingtoni felvonulás; Nemzeti Női Párt alapítása (1916); Fehér Ház előtti picketek és letartóztatások (1917); éhségsztrájkok és force-feeding; közreműködés a 19. módosítás elfogadásában (1920).
  • ERA: 1923-as ERA-javaslat szerzője; a kiegészítőt 1972-ben a Kongresszus továbbította az államokhoz ratifikációra, de a szükséges számú állami jóváhagyás a kitűzött határidőig nem gyűlt össze. Azóta is folyamatosan dolgoznak a vele kapcsolatos jogi és politikai kérdések rendezésén.

Pault személyesen is sokszor nehézségek érték és sok kritikát kapott radikális módszerei miatt, ugyanakkor elvitathatatlan a szerepe abban, hogy az amerikai társadalomban alapvető jogi és politikai változások indultak el a nők egyenjogúsága érdekében. Halála után öröksége tovább él: szervezetek, történészek és aktivisták gyakran hivatkoznak rá mint a 20. századi amerikai nőjogi mozgalom egyik kulcsfigurájára.