Pukedli (udvariasság) — a női meghajlás definíciója és története

Rövid történet és eredet

Desmond Morris kutatásai szerint a pukedli és a meghajlás mozdulatai eredetileg egymáshoz közelebb álltak; a mai különbségek a 17. század után alakultak ki. A korábbi, kombinált változatokat a restaurációs vígjátékok színészei néha ma is előadják, így a történelmi formák részben fennmaradtak a színházi hagyományokban.

A mozdulat technikája

Amikor a pukedli nagyon formális, a lány vagy nő a térdét enyhén kifelé hajlítva ereszkedik le (ahelyett, hogy egyszerűen előre hajolna), és gyakran az egyik lábát maga mögé sodorja vagy „söpri”. A kezekkel gyakran a szoknyáját a testétől távol tartja, hogy a ruha szépen essen, és a testtartás tiszteletteljes legyen. A viktoriánus korban, amikor a nők padlóhosszú, karikás szoknyát viseltek, a pukedli kivitelezése a klasszikus balett második pozíciójából vett plié mozdulatokra emlékeztetett: a térdeket behajlítva, a hátat egyenesen tartva süllyedtek le. Ilyenkor mindkét lábfej és a térdek kifelé mutatnak, így a leereszkedés egyenletes és szimmetrikus marad.

Alkalmak és társadalmi jelentés

Hagyományosan a nők és a lányok pukedliznek azok előtt, akik náluk magasabb rangúak vagy fontosabbak; ez megfelel annak a szokásnak, hogy a férfiak és a fiúk meghajolnak. Manapság ez a gyakorlat sok helyen ritkábbá vált, bár bizonyos protokollok és ünnepi alkalmakkor továbbra is él. Az európai udvarokban a nők gyakran a királyi család tagjai előtt pukedliznek: ezt néha „udvari pukedlinek” nevezik, és rendszerint mélyebb, formálisabb mozdulatot takar. Néhány háztartási alkalmazott is elképzelhető, hogy a munkaadója előtt pukedlizik munkaadója iránti tiszteletből.

A táncban és a színházban

A női táncosok gyakran pukedliznek az előadás végén, hogy köszönetet mondjanak vagy elismerjék a közönség tapsát. A balettórák végén a tanulók szintén pukedliznek vagy meghajolnak a tanár és a zongorista előtt, hogy köszönetet mondjanak. A viktoriánus táncetikett szerint egy nő a tánc megkezdése előtt pukedlizik, illetve bizonyos társastáncoknál a tánc megkezdése előtti illemszokások része volt.

Nemzeti jellegű táncokban is előfordul: a ír jiget táncoló skót felföldi táncosnők például gyakran pukedliznek (a nemzeti táncok esetében a tánc elején és végén, az ír jig során általában a tánc végén). Egyes társastáncosnő a bécsi keringő megkezdése előtt pukedlizik partnerének. Színházban és táncban a pukedli gyakran inkább köszönetadásként vagy a közönség és partnerek elismeréseként jelenik meg, semmint hierarchikus alá-fölérendeltség kifejeződéseként.

Modern használat és változatok

A pukedli ma sok helyen inkább ritka vagy formális gesztus. Változatai megjelennek protokollakon, történelmi újrajátszásokon, opera- és balettelőadásokon, valamint nemzeti hagyományokban. Egyes kultúrákban a nők helyett vagy mellett a meghajlás a jellemző forma; másutt a pukedli kombinálódhat további udvariassági gesztusokkal. A pukedli jelentése és mélysége mindig a helyi szokásoktól, a viszonyoktól és a rendezvény jellegétől függ.