A pontozott és a pont nélküli I két különböző betű a török ábécében. Az egyik (İ, i) fölött pont van, a másik (I, ı) fölött nincs. Ez a betűk nagy- és kisbetűs formájára egyaránt igaz (lásd a képet).

Kiejtés szempontjából: a pontozott İ / i a zárt, elülső, kerekítetlen magánhangzó, IPA-jelöléssel /i/. A pont nélküli I / ı a zárt, hátulsó, kerekítetlen magánhangzó, IPA-jelöléssel /ɯ/. Mindkettő rövid, zárt magánhangzó (nem hosszú). A különbség tehát a képzés helyében van: az egyik elöl, a másik hátul képzett, és egyik sem kerekített.

  • İstanbul /isˈtanbuɫ/ (i hanggal kezdődik, nem ı-vel).
  • Diyarbakır /dijaɾˈbakɯɾ/ (az első és az utolsó magánhangzó különböző: i és ı.)

Miért fontos a különbség?

A kétféle i megkülönböztetése nem pusztán íráskép: hatással van a szó kiejtésére és a török nyelv szabályaira, például a magánhangzó-harmóniára. A ı hátulsó magánhangzóként befolyásolja a toldalékokban megjelenő magánhangzókat (például kapı → kapılar, mert a toldalékban a hátrahúzódó magánhangzó miatt a back-vowel forma használatos).

Nagybetű–kisbetű és technikai tudnivalók

A török helyesírás speciális viselkedést ír elő a nagybetűsítési szabályokra:

  • a kis i nagybetűje İ (LATIN CAPITAL LETTER I WITH DOT ABOVE), azaz a nagybetűn is megmarad a pont;
  • a kis ı nagybetűje I (LATIN CAPITAL LETTER I), azaz a nagybetűn nincs pont.

Unicode-azonosítók (tájékoztató jelleggel): İ = U+0130, ı = U+0131, i = U+0069, I = U+0049. Programozásban és szövegfeldolgozásban ezért fontos a török lokális (locale-aware) nagybetű/kisbetű átalakítás: például az angol alapú toUpperCase() hibás eredményt adhat, ha nem veszi figyelembe a török szabályokat.

Gyakori problémák és tippek

  • Angol vagy nem török billentyűzeten gyakran nehéz a ı és az İ beírása. Török kiosztás (Turkish Q vagy F) használata egyszerűsíti a gépelést.
  • Adatbázisokban, keresésekben és URL-kezelésnél előfordulhatnak hibák, ha a szöveg nem török lokalizációval kerül normalizálásra (pl. "Istanbul" és "İstanbul" keresése eltérő találatot adhat).
  • Gépelési szabály: magyar beszélők számára a i hang úgy hasonlít a mi rövid „i”-nkre, míg a ı inkább egy semleges, hátulsó, kerekítetlen hang — gyakorlással megkülönböztethetőek.

Kapcsolódó latin betűs nyelvek

Néhány más latin betűs ábécét használó nyelv, például az azerbajdzsáni és a tatár, szintén különbséget tesz a pontozott és pont nélküli i között. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a j betű esetében nincs pár (pont nélküli és pontozott változat): a kis j-nek van pontja, a nagy J-nek nincs, de ez nem képez külön párt olyan értelemben, mint a török i/ı esetén.

Összefoglalva: a török i két, külön hangot és külön betűt jelent. A helyesírási, kiejtési és technikai különbségek is fontosak mind a nyelvtanulás, mind a digitális szövegkezelés szempontjából.