Meghajlás
Ez a meghajlásról szól (rímel a "most"-ra).
A vonó (rímel a "nem"-re) zenében való használatáról lásd: vonó (zene).
A meghajlás azt jelenti: meghajlás. A meghajlás az, amikor valaki deréktól előre hajol, hogy üdvözöljön valakit, vagy tiszteletét fejezze ki iránta. A meghajlás néha nem sokkal több, mint egy gyors fejbiccentés, de lehet nagyon mély, derékból történő meghajlás is. A meghajlás pontos módja és a helyzetek, amelyekben az emberek meghajolnak, nagyon eltérőek a különböző kultúrákban.
A meghajlás eredetileg olyan gesztus (a test mozdulata) volt, amely mély tiszteletet mutatott valaki iránt. Az európai kultúrákban ma már csak nagyon hivatalos helyzetekben hajolnak meg valaki előtt, például ha a királynővel vagy egy nagyon magas és fontos személlyel találkoznak.
Az európai történelemben a királyi udvarokban gyakori volt a meghajlás. A férfiaktól elvárták, hogy "meghajoljanak és kaparjanak". Ez azt jelentette, hogy meghajoltak, és közben a jobb lábukat hátrahúzták, hogy az a padlót súrolja. A férfi közben a bal kezét a dereka fölé tartotta. Ezért beszélünk még mindig "meghajlásról és kaparászásról", ami azt jelenti, hogy valaki nagyon keményen és képmutatóan próbál feleslegesen udvarias lenni. Ezt a fajta mély meghajlást, amelyet manapság soha nem használnak, néha "tiszteletadásnak" nevezik (a szó jelentése: "mély tisztelet").
Meghajolni csak férfiak szoktak. A nők mindig pukedliztek, hogy kifejezzék tiszteletüket.
Manapság az európai kultúrákban a meghajlást leginkább előadásokon látjuk. Amikor az emberek tapsolnak (tapsolnak) egy előadás után, például egy színházi koncert után, az előadó meghajol. Ez olyan, mintha "köszönetet" mondana a közönségnek, amiért tapssal köszönte meg. A férfi és női előadók egyaránt meghajolnak (bár a női balett-táncosok meghajolnak).
A keresztény istentiszteleten a templomokban az emberek meghajolnak az oltár előtt, hogy tiszteletüket fejezzék ki Jézus előtt.
Vannak más különleges alkalmak is, amikor az emberek meghajolnak. A dzsúdóban és néhány más harcművészetben a két versenyző (akik harcolni fognak) meghajol egymás előtt, hogy megmutassák, hogy tisztelik egymást és betartják a játékszabályokat.
Egyes ázsiai kultúrákban a meghajlás sokkal gyakoribb, mint Nyugaton. Különösen fontos Japánban. A japán emberek - férfiak és nők egyaránt - idejük nagy részét meghajlással töltik. Meghajolnak, hogy üdvözöljék egymást, hogy elbúcsúzzanak, hogy bocsánatot kérjenek, hogy megköszönjék, vagy hogy megmutassák, hogy nem olyan fontosak, mint az a személy, aki előtt meghajolnak. A meghajlásnak különböző fokozatai vannak, és a japán kultúrában nagyon fontos tudni, hogy a különböző alkalmakkor hogyan kell helyesen meghajolni. A 15 fokos meghajlás nagyon informális, a 45 fokos meghajlás nagyon hivatalos. A hátukat (a fejtől a csípőig) egyenesen tartják közben. A férfiak a kezüket az oldaluk mellett tartják, a nők egyik kezüket a másik fölött, a testük előtt tartják. A meghajlásnak általában nyolcig kell tartania: háromig kell lefelé menni, egyig szünetet tartani, négyig pedig visszatérni a függőleges helyzetbe. Ha valaki egy kicsit tovább hajol meg, mint a másik, akkor az a másik személy újra meghajolhat, majd a másik személy is újra meghajol, és ez többször is folytatódhat. A japán anyák a hátukon hordozzák a csecsemőjüket, így a gyerekek még azelőtt megtanulnak meghajolni, mielőtt beszélni tudnának. Az iskolában a tanulók és a tanárok meghajolnak egymás előtt. Minél fontosabb valaki, annál mélyebben kell meghajolnia a másiknak.
Íj, 19. század
Nő meghajol, hogy megérintse a férfi lábát, 16. századi India
Kapcsolódó oldalak
Kérdések és válaszok
K: Mi az a meghajlás?
V: A meghajlás az, amikor valaki deréktól előre hajol, hogy üdvözöljön valakit, vagy tiszteletét fejezze ki iránta. Ez lehet egy gyors fejbiccentés, vagy egy nagyon mély, derékból történő meghajlás.
K: Milyen helyzetekben hajolnak meg az emberek?
V: A meghajlás pontos módja és a helyzetek, amelyekben az emberek meghajolnak, nagyon eltérőek a különböző kultúrákban. Az európai kultúrákban általában csak nagyon hivatalos helyzetekben hajolnak meg, például ha fontos személyekkel, például királyi személyekkel találkoznak. Egyes ázsiai kultúrákban a meghajlás sokkal gyakoribb, mint Nyugaton, és különösen Japánban fontos, ahol az emberek meghajolnak, hogy üdvözöljék egymást, elbúcsúzzanak, bocsánatot kérjenek, megköszönjék egymásnak, vagy jelezzék, hogy nem olyan fontosak, mint az a személy, aki előtt meghajolnak.
K: Hogyan alakult ki a meghajlás?
V: A meghajlás eredetileg olyan gesztus volt, amely mély tiszteletet mutatott valaki iránt. Az európai történelemben a királyi udvarokban volt gyakori, és a férfiaktól elvárták, hogy "meghajoljanak és kaparjanak", azaz jobb lábukat hátrahúzzák úgy, hogy az a padlót súrolja, miközben bal kezüket a derekuk fölé tartják.
K: Van különbség a férfiak és a nők meghajlása között?
V: A férfiak hagyományosan mélyen meghajolnak, míg a nők inkább pukedlizni szoktak. Manapság mind a férfiak, mind a nők meghajolhatnak az előadások, például koncertek vagy színházi előadások után, de a női balett-táncosok még mindig meghajolnak a teljes meghajlás helyett.
K: Vannak olyan különleges alkalmak, amikor az emberek meghajolnak?
V: Igen - a dzsúdóban és néhány más harcművészetben a versenyzők általában meghajolnak egymás előtt, mielőtt elkezdenék a küzdelmet; a keresztények is meghajolnak néha az istentiszteleten; a japán anyák gyakran hordozzák a csecsemőket a hátukon, hogy a gyerekek megtanulják, hogyan kell helyesen meghajolni, még mielőtt beszélni tudnának; az iskolában a diákok és a tanárok is meghajolhatnak egymással attól függően, hogy kinek van magasabb státusza az iskolarendszerben.
K: Mennyi ideig kell tartani a testet a hagyományos japán stílusú meghajlás során?
V: Egy tipikus japán stílusú meghajlásnak körülbelül nyolc számolásig kell tartania - háromszor lefelé, egy szünet, majd négyszer ismét felfelé -, bár ha valamelyik fél ennél hosszabb ideig hajol meg, akkor szokás, hogy mindketten többször megismétlik ezt a folyamatot, amíg mindkét fél be nem fejezi a meghajlást, és minden alkalommal ugyanannyi ideig tart.
