Az Amerikai Konföderált Államok Kongresszusa 1861–65 — kétkamarás törvényhozás
Részletes, érthető áttekintés az 1861–1865 közti Konföderációs Kongresszusról: a kétkamarás rendszer, szenátus és képviselőház szerepe az amerikai polgárháborúban.
A Konföderációs Államok Kongresszusa volt az Amerikai Konföderációs Államok törvényhozó szerve. Az amerikai polgárháború alatt 1861 és 1865 között létezett. Az Egyesült Államok Kongresszusához hasonlóan a Konföderációs Kongresszus is két részből állt. A felsőház a szenátus volt. Minden államból két szenátorból állt, akiket az állam törvényhozása választott. Az alsóházat képviselőháznak hívták. Tagjait az egyes államok polgárai választották.
Felépítés és mandátumok
A Konföderációs Kongresszus kétkamarás rendszere a korabeli alkotmányos hagyományokat követte: a szenátus (felsőház) és a képviselőház (alsóház) különböző feladatokat és képviseleti elveket tömörített. A szenátorok választása az állami törvényhozások joga volt, míg a képviselőket közvetlenül a választópolgárok választották. A képviselőház mandátuma rövidebb volt, a szenátusé hosszabb és részben a folyamatos képviseletet szolgálta.
Működés és hatáskör
A Kongresszus jogkörébe tartoztak a törvényhozás alapvető feladatai: költségvetés elfogadása, hadügyek szabályozása, vám- és kereskedelempolitika, valamint háborús intézkedések meghozatala. A háborús körülmények között a Konföderációs Kongresszus számos rendkívüli intézkedést vitatott és hozott meg: többek között a hadkötelezettség (kényszersorozás), impresszálási jogok, és különféle pénzügyi intézkedések a háborús finanszírozás biztosítására. A végrehajtó hatalom vezetője Jefferson Davis volt, akinek alelnöke, Alexander H. Stephens a szenátus elnökeként töltött be szerepet a törvényhozás és az elnök közötti munkamegosztásban.
Történelmi időszakok és ülések
- Ideiglenes (provisionális) Kongresszus: a Konföderáció korai időszakában, 1861-ben alakult meg, és az új államszövetség sürgős kérdéseit kezelte.
- Állandó Kongresszusok: ezt követték az első és második rendes kongresszusi ciklusok 1862–1864 és 1864–1865 között. Ezek az ülések a háború alatti törvényhozói munkát, a költségvetést és a háborús intézkedések jogi keretét alakították.
- Székhely: a Konföderáció fővárosa - és így a Kongresszus üléseinek helyszíne - eleinte Montgomery volt, de a fontos székhely később Richmond, Virginia lett, ahol a törvényhozás nagy része zajlott a háború jelentős részében.
Kihívások és belső feszültségek
A Kongresszust jelentős belső problémák és ellentmondások jellemezték. A Konföderáció erős államjogi hagyományai miatt sok tag ragaszkodott a tagállami önrendelkezéshez, ami nehezítette a központi hatalom megerősítését és a hatékony háborús gazdálkodást. A pénzügyi nehézségek, a bevételek biztosítása, a sorozás és az ellátási problémák gyakran éles viták forrásai voltak. Emellett a végrehajtó hatalom és a Kongresszus közötti viszony is időnként feszültté vált, mivel a háború sürgető intézkedéseket követelt.
Vég és jelentősége
A Konföderációs Kongresszus működése megszűnt a polgárháború végével és az Amerikai Konföderációs Államok összeomlásával 1865-ben. Munkája és törvényei a kortárs politikai viták, a háborús szükségletek és a tagállami-autonómia közötti állandó egyensúlykeresés tükrét mutatják. A Konföderációs Kongresszus története fontos forrás a dél politikai gondolkodásáról, a háborús gazdálkodásról és a 19. századi alkotmányos vitákról.
Három kongresszus
1861. február 4-én az alabamai Montgomeryben összeült az Ideiglenes Kongresszus. Az egyes államok képviselőit az egyes államok elszakadási gyűlései nevezték ki. Az ülésszak 1862. február 17-én ért véget, ami egyben az Ideiglenes Kongresszus végét is jelentette.
Az első kongresszus 1862. február 18-án tartotta első ülését. Négy ülésszak után a kongresszus pontosan két évvel később sine die (újabb ülésnap kijelölése nélkül) elnapolták.
A második kongresszus a háború vége előtt két ülést tartott. Az utolsó ülésszak 1865. március 18-án ért véget.
Kongresszus
A Konföderációs Kongresszus első törvénye az volt, hogy az Egyesült Államok minden olyan törvényét hatályban tartja, amely nem ütközik a Konföderációs Államok alkotmányával.
A Konföderációs Államok alkotmányát azonban csak 1861. március 11-én fogadták el. Ez majdnem ugyanaz volt, mint az Egyesült Államok alkotmánya, de néhány változtatással. Ezek közé tartozott az Amerikai Konföderációs Államok elnökének, Jefferson Davisnek a vétójoga. Az elnök csak egy hatéves ciklusban volt hivatalban, és nem lehetett újra elnökké választani. Az elnök kabinetjének tagjai szintén a Kongresszus nem szavazati joggal rendelkező tagjai voltak.
A Konföderáció központi kormánya, az elnök és a kongresszus nem hozhatott olyan törvényeket, amelyek felülbírálták az egyes konföderációs államok törvényeit. A Konföderációnak nem volt legfelsőbb bírósága, mert soha nem született megállapodás arról, hogyan működjön. Mivel a konföderációs kormány korlátozott volt, nem tudtak sok pénzt szerezni. Az államok megtagadhatták, és néha meg is tagadták, hogy milíciát küldjenek, ha úgy érezték, hogy a saját államukban van rájuk szükség. A kongresszus nem tudta megfékezni az inflációt, és mivel az árak drasztikusan megemelkedtek, élelmiszerlázadások törtek ki délen, beleértve a virginiai Richmond fővárost is.
Ez idő alatt az Egyesült Államok Kongresszusa számos változtatást eszközölt az amerikai jogban. Ugyanakkor a Konföderációs Kongresszus éppen a Konföderációt próbálta életben tartani és működtetni. A számos elfogadott törvény közül az első katonai behívó 1862-ben került elfogadásra. A feketéket is jóváhagyták katonának 1865 márciusában. Ezt már jó ideje vitatták, mivel nyilvánvalóvá vált, hogy a Dél elveszítheti a háborút. Körülbelül ugyanebben az időben, 1864-ben a Konföderációs Kongresszus majdnem pánikba esett. A hadseregnek több katonára volt szüksége. A határozatok között szerepelt, hogy a kongresszus tagjai csatlakozzanak a hadsereghez és harcoljanak. Egy másik határozat arról szólt, hogy az 50 év feletti férfiakat mentesítsék a katonai szolgálat alól. Ez a kongresszusi tagok többségére vonatkozott. Mások azt akarták, hogy a kongresszus hagyja el Richmondot, és keressen biztonságos helyet. Miközben a Konföderációs Kongresszus vitázott, az uniós hadsereg egyre közelebb és közelebb nyomult Richmondhoz. Ezzel egy időben Sherman Tengerre menetelése a Georgia állambeli Atlanta felé nyomult.
Kérdések és válaszok
K: Mi volt a Konföderációs Államok Kongresszusa?
V: A Konföderációs Államok Kongresszusa az Amerikai Konföderációs Államok törvényhozó testülete volt.
K: Mikor létezett a Konföderációs Államok Kongresszusa?
V: A Konföderációs Államok Kongresszusa az amerikai polgárháború alatt, 1861 és 1865 között létezett.
K: Miben hasonlított a Konföderációs Államok Kongresszusa az Egyesült Államok Kongresszusához?
V: A Konföderációs Kongresszus abban hasonlított az Egyesült Államok Kongresszusához, hogy két részből állt.
K: Hogy hívták a Konföderációs Kongresszus felsőházát?
V: A Konföderációs Kongresszus felsőházát szenátusnak hívták.
K: Hogyan választották meg a szenátus tagjait?
V: A szenátus tagjait az államok törvényhozása választotta, minden államból két szenátorral.
K: Hogy hívták a Konföderációs Kongresszus alsóházát?
V: A Konföderációs Kongresszus alsóházát képviselőháznak hívták.
K: Hogyan választották meg a képviselőház tagjait?
V: A képviselőház tagjait az egyes államok polgárai választották.
Keres