Konföderációs Államok Kongresszusa

Három kongresszus

1861. február 4-én az alabamai Montgomeryben összeült az Ideiglenes Kongresszus. Az egyes államok képviselőit az egyes államok elszakadási gyűlései nevezték ki. Az ülésszak 1862. február 17-én ért véget, ami egyben az Ideiglenes Kongresszus végét is jelentette.

Az első kongresszus 1862. február 18-án tartotta első ülését. Négy ülésszak után a kongresszus pontosan két évvel később sine die (újabb ülésnap kijelölése nélkül) elnapolták.

A második kongresszus a háború vége előtt két ülést tartott. Az utolsó ülésszak 1865. március 18-án ért véget.

Kongresszus

A Konföderációs Kongresszus első törvénye az volt, hogy az Egyesült Államok minden olyan törvényét hatályban tartja, amely nem ütközik a Konföderációs Államok alkotmányával.

A Konföderációs Államok alkotmányát azonban csak 1861. március 11-én fogadták el. Ez majdnem ugyanaz volt, mint az Egyesült Államok alkotmánya, de néhány változtatással. Ezek közé tartozott az Amerikai Konföderációs Államok elnökének, Jefferson Davisnek a vétójoga. Az elnök csak egy hatéves ciklusban volt hivatalban, és nem lehetett újra elnökké választani. Az elnök kabinetjének tagjai szintén a Kongresszus nem szavazati joggal rendelkező tagjai voltak.

A Konföderáció központi kormánya, az elnök és a kongresszus nem hozhatott olyan törvényeket, amelyek felülbírálták az egyes konföderációs államok törvényeit. A Konföderációnak nem volt legfelsőbb bírósága, mert soha nem született megállapodás arról, hogyan működjön. Mivel a konföderációs kormány korlátozott volt, nem tudtak sok pénzt szerezni. Az államok megtagadhatták, és néha meg is tagadták, hogy milíciát küldjenek, ha úgy érezték, hogy a saját államukban van rájuk szükség. A kongresszus nem tudta megfékezni az inflációt, és mivel az árak drasztikusan megemelkedtek, élelmiszerlázadások törtek ki délen, beleértve a virginiai Richmond fővárost is.

Ez idő alatt az Egyesült Államok Kongresszusa számos változtatást eszközölt az amerikai jogban. Ugyanakkor a Konföderációs Kongresszus éppen a Konföderációt próbálta életben tartani és működtetni. A számos elfogadott törvény közül az első katonai behívó 1862-ben került elfogadásra. A feketéket is jóváhagyták katonának 1865 márciusában. Ezt már jó ideje vitatták, mivel nyilvánvalóvá vált, hogy a Dél elveszítheti a háborút. Körülbelül ugyanebben az időben, 1864-ben a Konföderációs Kongresszus majdnem pánikba esett. A hadseregnek több katonára volt szüksége. A határozatok között szerepelt, hogy a kongresszus tagjai csatlakozzanak a hadsereghez és harcoljanak. Egy másik határozat arról szólt, hogy az 50 év feletti férfiakat mentesítsék a katonai szolgálat alól. Ez a kongresszusi tagok többségére vonatkozott. Mások azt akarták, hogy a kongresszus hagyja el Richmondot, és keressen biztonságos helyet. Miközben a Konföderációs Kongresszus vitázott, az uniós hadsereg egyre közelebb és közelebb nyomult Richmondhoz. Ezzel egy időben Sherman Tengerre menetelése a Georgia állambeli Atlanta felé nyomult.