I. Alarik nyugati gót király

Life

Alarik a Duna deltájában lévő egyik szigeten született. A vizigótok nemes Balti dinasztiájának tagja volt. Kr. u. 394-ben említik először, mint I. Theodosius római császár parancsnokát az Eugenius elleni háborúban. A 390-es évek közepén lett a vizigótok vezetője vagy királya. Alarik 395-ben fellázadt Arcadius császár ellen, és megszállta Görögországot. Amikor Athén falaihoz ért, a város súlyos váltságdíjat fizetett, így sértetlenül hagyta el őket. Ezután legyőzte Korinthoszt, Argoszt és Spártát. Folytatta Görögország pusztítását egészen 397-ig, amikor Stilicho római hadvezér bekerítette Alarik seregét Arkadiánál. Elvágták a gót tábor vízvezetékét, és úgy gondolták, hogy Alariknak lehetetlen elmenekülnie. Alarik azonban áttörte a vonalaikat, és nagyon nehéz terepen 30 mérföldet (48 km) észak felé vonult. Alarik ezután szerződést kötött Arcadiusszal. Stilicho anélkül tért vissza Itáliába, hogy legyőzte volna Alarikot.

Kr. u. 401-402-ben Alarich bevonult Itáliába. Ugyanazzal a taktikával próbálkozott, mint korábban, de nem járt sikerrel a római sereggel szemben. A 402-es pollentiai csatában a római sereg legyőzte a gótokat. Alarik felesége egyike volt azoknak, akiket a rómaiak elfogtak. A vizigótok veszteségei azonban igen csekélyek voltak, és Alarik serege rendben távozott. Alarik átkelt a Pó folyón azzal a szándékkal, hogy megtámadja Rómát, de a veronai csatában Stilicho ismét találkozott vele és legyőzte. Alarik serege Kr. u. 405-ben és 406-ban ismét a Dunán és a Rajnán keresztül támadott. Stilicho, aki ekkor már Honorius császár nevében uralkodott, szerződést kötött Alarikkal. Stilichót azonban 408-ban megölték. Alarik ismét betört Itáliába, és követelte Stilicho neki tett ígéreteinek betartását.

Róma elfoglalása a vizigótok által 410. augusztus 24-én, JN Sylvestre 1890.

Róma bukása

Kr. u. 408 végétől a vizigót sereg Rómán kívül táborozott. Alarik fizetséget követelt a Ravennában biztonságban lévő Honoriustól, amit a császár megtagadott.

Zosimus történész írta az egyetlen ismert beszámolót a Róma kifosztása előtti utolsó tárgyalásokról:

"Amikor Alarik meghallotta, hogy a nép kiképzett és harcra kész, azt mondta, hogy a sűrűbb füvet könnyebb nyírni, mint a vékonyabbat, és szélesen kinevette a követeket, de amikor a béke megbeszélésére fordultak, még egy gőgös barbárhoz képest is túlzó kifejezéseket használt: kijelentette, hogy nem adja fel az ostromot, amíg nem kapja meg a város összes aranyát és ezüstjét, valamint minden ingóságát és a barbár rabszolgákat. Amikor az egyik követ megkérdezte, hogy mit hagyna meg a polgároknak, ha ezeket elvenné, azt válaszolta: "Az életüket".

Kr. u. 410. augusztus 24-én rabszolgák nyitották ki Róma városkapuit. Alarik vizigótjai háromnapos gyilkolászásba és fosztogatásba kezdtek. Megrongálták az épületeket és a korábbi császárok sírjaiból loptak. 800 év óta ez volt az első alkalom, hogy Rómát kifosztották. A vizigótok azonban Itáliában délebbre is folytatták a pusztítást. A veszteségek mindkét oldalon magasak voltak. A rómaiak becslések szerint 15 000 embert vesztettek, míg a vizigótok körülbelül 17 000-et.

Alarik azt tervezte, hogy seregét Szicíliába, majd Afrikába vezényli. Nem sokkal Róma eleste után, Kr. u. 410-ben azonban meghalt. Ataulf követte Alarikot királyként, és a sereget Galliába vezette.