Kemoterápia: definíció, típusok, alkalmazások és mellékhatások

Ismerje meg a kemoterápia fogalmát, típusait és alkalmazásait: miként működik rákkezelésben, mi várható mellékhatások és kezelési lehetőségek.

A kemoterápia, vagy röviden „kemo”, a kémiai anyagok célzott alkalmazása különböző betegségek — leggyakrabban a rák — kezelésére. A kemoterápiás gyógyszerek általában citotoxikusak, vagyis mérgezőek a szervezet sejtjeire, különösen azokra, amelyek gyorsan osztódnak. Ebből adódóan a terápiának lehet kuratív (gyógyító), adjuváns (műtétet követő kiegészítő), neoadjuváns (műtét előtti daganatcsökkentő) vagy palliatív (tünetcsökkentő) célja.

Típusok és hatásmechanizmus

• Alkiláló szerek (pl. ciklofoszfamid): DNS-károsodást okoznak, akadályozzák a sejtosztódást.
• Antimetabolitok (pl. metotrexát, 5‑fluorouracil): a sejtek anyagcseréjébe avatkoznak be, megakadályozzák a DNS- vagy RNS-szintézist.
• Mitózisgátlók (pl. vincristin, taxánok): a sejtosztódást gátolják a mikrotubulusok működésének befolyásolásával.
• Toporeduktázgátlók (etopozid, irinotekán): a DNS szerkezetét szabályozó enzimeket blokkolják.
• Antitumor antibiotikumok (pl. doxorubicin): DNS-interkalációt és gyöktermelést okoznak.
• Platinavegyületek (pl. cisplatin): keresztkötéseket hoznak létre a DNS-ben.
• Megjegyzés: Az úgynevezett célzott terápiák (monoklonális antitestek, kis molekulájú gátlók) és az immunterápiák eltérő mechanizmusúak; egyes esetekben kombinálják őket a klasszikus kemoterápiával.

Hogyan adják és miért kombinálják

• A kemoterápiát adhatják intravénásan, orálisan, izomba injekcióval, intrathecalisan (agy-gerincvelői folyadékba) vagy intraperitoneálisan, a daganat helyétől és a gyógyszertől függően.
• A kezelés ciklusokban történik: egy vagy több nap kezelés, majd pihenőszakasz a csontvelő regenerációjához; ezt ismétlik meghatározott számú alkalommal.
• Gyakran kombinálnak több hatóanyagot: azért, hogy különböző sejtciklus-fázisokat célozzanak meg, csökkentsék a rezisztencia kialakulását és javítsák a hatékonyságot.
• Az adagolást gyakran a testsurface (BSA), a vesefunkció, a májfunkció és a csontvelő állapota alapján igazítják.

Alkalmazási területek

A kemoterápiát elsősorban daganatos betegek kezelésére használják: leukémiák, limfómák, emlő-, tüdő-, vastagbél-, petefészek- és más szolid tumorok esetén. Emellett bizonyos gyógyszereket nem rosszindulatú betegségek kezelésére is alkalmaznak; például egyes citotoxikus szerek immunmoduláló hatásuk miatt kezelhetik a reumás ízületi gyulladás-t, súlyos autoimmun betegségeket vagy transzplantációk kilökődésének megelőzésére szolgáló protokollok részeként.

Mellékhatások és azok kezelése

A kemoterápiának gyakran vannak rossz mellékhatásai:

• Csontvelő‑károsodás (myeloszuppresszió): csökkenhet a fehérvérsejtszám (fokozott fertőzésveszély), a vörösvérsejtek száma (anémia) és a vérlemezkék (vérzékenység). Kezelés: vértranszfúzió, növekedési faktorok (például G‑CSF), antibiotikumos profilaxis szükség esetén.
• Hányinger, hányás: modern antiemetikumokkal (5‑HT3 antagonisták, NK1 antagonisták, kortikoszteroidok) jó kontroll érhető el.
• Hajhullás:
• Szájnyálkahártya-gyulladás (mucositis): szájápolás, fájdalomcsillapítás, fertőzés megelőzése fontos.
• Paresthesia, perifériás neuropátia: egyes szereknél (pl. taxánok, platina vegyületek) előfordulhat; dózisfüggő és néha tartós.
• Szervek károsodása: például kardiotoxicitás (antraciklinek), nefrotoxicitás (cisplatin), hepatotoxicitás; emiatt labor- és szakvizsgálatok szükségesek.
• Férfi és női termékenység csökkenése: fontos a terhesség-megelőzés a kezelés alatt; lehetőség szerint előzetes megfontolás a megtermékenyítés megőrzésére (sperma- vagy petesejt/embriómegőrzés).
• Kimerültség (fatigue): nagyon gyakori, kezelése tüneti (pihenés, testmozgás, pszichoszociális támogatás).

Mit tehet a beteg és mikor hívjon orvost?

• Fertőzésveszély: láz (pl. 38 °C felett), hidegrázás, új vagy súlyosbodó köhögés esetén azonnal orvoshoz kell fordulni.
• Súlyos vérzés, kiterjedt véraláfutás, légzési nehézség, mellkasi fájdalom, súlyos hányás/hasmenés miatti kiszáradás esetén haladéktalanul forduljon orvoshoz.
• Hasznosak a preventív intézkedések: gondos szájápolás, kézmosás, kerülni a kontaktust beteg emberekkel, oltási tanácsadás (élő vakcinák többnyire kontraindikáltak).
• Foglalkozzon a hosszú távú hatásokkal: kardiológiai vagy más szervspecifikus vizsgálatok szükségesek lehetnek a kezelés után évekig.

Monitorozás és támogatás

• A kezelés előtt és alatt rendszeresen ellenőrzik a teljes vérképet, vesefunkciót, májműködést, illetve speciális esetekben a szív‑ és tüdőfunkciókat.
• Támogató kezelések: hányáscsillapítók, fájdalomcsillapítók, növekedési faktorok, vérkészítmények, folyadékterápia, vesevédő intézkedések (pl. megfelelő hidratálás, adhatnak kiegészítő védőszereket bizonyos gyógyszerek mellé).

Összefoglalva: a kemoterápia hatékony eszköz sok ráktípus és bizonyos nem daganatos betegségek kezelésében, azonban sokféle mellékhatással járhat. A kezelési tervet személyre szabják (dózis, kombináció, ütemezés), és a mellékhatások megelőzése, illetve kezelése a gyógykezelés fontos része. Bármilyen kérdés vagy bizonytalanság esetén beszéljen kezelőorvosával vagy a kezelő csapatával — ők tudják a beteg egyedi állapotához igazítani a legjobb megoldást.

Kérdések és válaszok

K: Mi az a kemoterápia?

K: Mit jelent a "citotoxikus" szó a kemoterápiával kapcsolatban?

K: Hogyan választják ki az orvosok a kemoterápiás gyógyszert egy rákos személy számára?

K: A kemoterápiás gyógyszereket kombinálják más gyógyszerekkel?

K: A kemoterápiát mindig a daganat eltávolítására szolgáló műtét után adják?

K: Alkalmazható-e kemoterápia a rákon kívül más betegségek kezelésére is?

K: Milyen gyakori mellékhatásai vannak a kemoterápiának?

Keresés betűvel