A Chełmno megsemmisítő tábor (németül: Vernichtungslager Kulmhof) volt az első megsemmisítő tábor (haláltábor), amelyet a náci Németország nyitott. A lengyelországi Łódź városától 50 kilométerre északra, a Ner folyó közelében feküdt. 1939-ben a náci Németország megszállta Lengyelországot, és annektálta (átvette az irányítást) Lengyelország egyes részeit; Chełmno területe a német közigazgatás alá került.
Története
A nácik Chełmnót elsősorban azzal a céllal hozták létre, hogy tömeggyilkosságokon keresztül etnikai tisztogatást hajtsanak végre. A tábor működését 1941. december 8-án kezdték meg: ez az időpont tekinthető a tábor első, szervezett gyilkos akcióinak kezdetének. Chełmno működése részben átfedett a későbbi, nagyobb szabású Reinhard-hadművelettel, így része volt a holokauszt leghalálosabb szakaszának. A tábor több ütemben működött; a későbbi, újabb deportálási hullámok idején — többek között 1944. június 23. és 1945. január 18. között — a szovjet támadás közeledtével ismét aktivizálták, majd a közeledő front elől a tábor működését beszüntették.
Működése és módszerei
Chełmno volt az egyik olyan létesítmény, ahol a nácik a gyilkosságokat elsősorban mobil gázkamionokkal (ún. "gáz-szállítóautókkal") hajtották végre: az embereket teherautók platójára terelték, a járművek belső terében a kipufogógáz fojtotta meg az utasokat. Ahelyszínen fogva tartott munkaszolgálatosok (az ún. Arbeitsjuden) voltak kénytelenek eltávolítani a holttesteket és elásni vagy elégetni azokat. A náci hatóságok később megpróbálták eltüntetni a nyomokat: tömegsírokat eksumáltak, és a holttesteket nyílt lángon égették el vagy más módon próbálták eltüntetni.
Áldozatok
Chełmno-ban a nácik több tízezer embert gyilkoltak meg rövid idő alatt; a kutatók általánosan hivatkozott becslése szerint az áldozatok száma több mint 150 000, egyes számítások 152 000–200 000 közötti tartományt adnak meg. Az áldozatok többsége zsidó volt: elsősorban a Łódź gettóból (Litzmannstadt) deportált emberek, valamint a Reichsgau Wartheland (Warthegau) és a környező területek zsidó lakossága. Emellett a táborban megölték a zsidó áldozatok családtagjait, gyermekeket, időseket és más, nem zsidó lengyel civileket is, illetve kisebb számban roma (cigány) és egyéb csoportokat.
Tanúk, túlélők és emlékezés
Bár a túlélők száma csekély, néhány menekülő és munkaszolga visszaemlékezései, valamint a háború utáni feltárások, dokumentumok és a szovjet hatóságok által kezdetben elkészített jelentések részletes képet adtak a tábor működéséről. A háború végén a megszállók igyekeztek eltüntetni a bizonyítékokat, de a környéken talált maradványok és a tanúk vallomásai alapján a bűnök feltárhatók voltak. A háború után voltak peres eljárások a náci személyzet egyes tagjai ellen; a Chełmnóban elkövetett tömeggyilkosságoknak különböző bírósági és történeti vizsgálatai voltak.
Ma a helyszínen emlékhely és múzeum működik, melynek célja, hogy megőrizze a tábor áldozatainak emlékét és tájékoztassa a látogatókat a Chełmno történetéről. A tábor jelentősége abban is áll, hogy korai példája volt annak a módszertannak, amely később a holokauszt nagyobb léptékű, ipari jellegű megsemmisítéseiben is megjelent.
Chełmno története és áldozatai a holokauszt emlékezetének fontos részei; ismeretük, dokumentálásuk és az emlékezés fenntartása elengedhetetlen a hasonló bűnök megelőzése érdekében.
