Chandragupta II (Vikramaditya) – A Gupta Birodalom nagy uralkodója (380–415)

Chandragupta II (Vikramaditya) – a Gupta Birodalom nagy uralkodója (380–415): hódítások, diplomácia, kulturális aranykor, Navaratna költők, Ujjain központ, kereskedelem és tudományi fellendülés.

Chandragupta II, ismert még Chandragupta Vikramaditya néven is, a Gupta dinasztia uralkodója volt Kr. u. kb. 380–415 között. Samudragupta és Dattadevi fia, neve gyakran kapcsolódik a Gupta-korszak „aranykora” politikai, gazdasági és kulturális felemelkedéséhez.

Utódlás és belpolitika

Apjuk, Samudragupta halála (kb. 375) után a források szerint rövid ideig Ramagupta vagy Ram Gupta uralkodhatott, de végül Chandragupta II (Vikramaditya) lépett ténylegesen a trónra körülbelül 380 körül. Uralkodása konszolidációval és a birodalom belső megszilárdításával indult; a központi hatalom megerősítése mellett engedményeket tett a helyi vezetők és a brahmanikus földbirtokosok felé, ami hozzájárult a gazdasági stabilitáshoz.

Hódítások és külpolitika

Chandragupta II sikeres katonai és diplomáciai politikát folytatott. Szövetségeket kötött — többek között a Vakataka dinasztiával — és dinasztikus házasságokkal is bővítette befolyását: lánya, Prabhavatigupta feleségül ment a vákátaka uralkodóhoz, Rudrasena II-höz (ur. kb. 385–390). Rudrasena korai halála után Prabhavatigupta a Vakataka-uralkodóház befolyását is megtartotta, és egyfajta gupta befolyást biztosított a Dékán felé.

Hadjáratai során Chandragupta II legyőzte a Nyugati szkíta (szaka) uralkodókat és fokozatosan annektálta Malwa, Gujarat és a Káthiávar (Kâthiâwar) egyes területeit. Ezzel a Gupta-birodalom nyugati frontjai is megerősödtek, és a Gupták ellenőrzése alá került fontos kereskedelmi kikötő, Barukaccha (görög forrásokban Barygaza — mai Bharuch a Narmada torkolatánál). A nyugati tartományok megszerzése révén a gupták részt tudtak vállalni a Rómával és a Földközi-tengerrel fennálló távolsági kereskedelemben.

Fővárosát bizonyos időszakban Ujjainba (Ujjayini) helyezte át, ami stratégiailag kedvező volt a nyugati területek irányításához és a kereskedelem ellenőrzéséhez.

Közigazgatás és gazdaság

Chandragupta II idején a birodalom gazdasága virágzott: a földművelés, kézművesség és a nemzetközi kereskedelem egyaránt erősödött. A Gupta-irányítás jellemzője volt a helyi önkormányzat és helyi vezetők (prabhus, helyi királyok) részleges autonómiája, miközben a központi hatalom megtartotta a katonai és adóztatási jogot. A brahmanák és templomok támogatása — földadományokkal (bhoga, brahmadeya, agrahara) — hozzájárult a társadalmi stabilitáshoz és a művelődés pártfogásához.

Kultúra és tudomány

Chandragupta II udvarát a hagyomány a «Navaratna», azaz a „kilenc drágakő” tudós és költő körének tulajdonítja. A Navaratna tagjai a szanszkrit irodalom, csillagászat és orvostudomány kiemelkedő személyiségei voltak a hagyomány szerint. A kilenc drágakő hagyományos felsorolása a forrásokban több változatban maradt fenn; a hozzá kapcsolódó nevek a következők voltak:

• Amarsimha (hagyomány szerint lexikográfus, az Amarakósa szerzőjeként említik)
• Dhanvantri (a hagyományban orvosként szerepel)
• Harisena (udvari költő és dicsőítő versek szerzője)
• Kalidasza (Kálidásza) — a leghíresebb udvari költő és drámaíró, akinek művei közé tartozik az Abhijnanaśākuntalam és a Meghadūta
• Kahapanaka (a hagyomány szerint költő/tudós)
• Sanku (hagyományos források szerint szintén tudós vagy költő)
• Varahamihira — kiemelkedő csillagász és asztrológus, ismert művei közé tartozik a Bṛhat Saṃhitā
• Vararuchi (hagyomány szerint nyelvész/grammatikus)
• Vetalabhatta (a hagyomány szerint költő vagy tudós)

A Navaratna körének tagjai és konkrét szerepük részben legendákon alapulnak, de jól tükrözik a Chandragupta-kori udvar kulturális központ jellegét. Kiemelkedően fontos volt Kálidásza költészete és Varahamihira írásai, amelyek hosszú távon befolyásolták a dél-ázsiai irodalmat és tudományt.

Művészetek és építészet

A Gupta-korszakot — és Chandragupta II uralkodását is — sok történész a klasszikus indiai művészet és építészet virágkorának tekinti: a szobrászatban megjelenik az arányok és idealizált formák igénye, a templomépítés és barlangfestészet (például az Ajanta-festményekhez kötődő stílusjegyek) fejlődése is erre az időre tehető. A Gupták aranypénzei (dénárok) és érméi is gazdagon díszítettek, s fontos forrásai a korszak politikai és gazdasági történéseinek.

Utókor, örökség

Chandragupta II halála után fia, I. Kumaragupta követte a trónon (ur. kb. 415 után). A Gupta-dinasztia tovább fennmaradt a következő évszázadokban, bár később meggyengült a belső ellentétek és külső támadások következtében. A Gupta-korszak — Chandragupta II idejét is beleértve — gyakran említik az indiai történelem „aranykoraként” a kulturális és tudományos teljesítmények, a gazdasági prosperitás és a művészeti fejlődés miatt.

Megjegyzendő, hogy a későbbi, Gupta-korszakhoz kapcsolódó tudósok közül például Aryabhata (kb. 476 körül született) a Gupta-dinasztia későbbi szakaszában alkotott; neki tulajdonítják a helyiértékes számrendszer és a nulla matematikai alkalmazásának korai leírását, de ez időben már Chandragupta II uralkodását követő periódusban történt.

Összességében Chandragupta II (Vikramaditya) uralma alatt a Gupta-birodalom területei, gazdasági ereje és kulturális befolyása jelentősen megnőttek, és ez az időszak lett az indiai klasszikus kultúra egyik legfontosabb forrása.

Kérdések és válaszok

K: Ki volt Chandragupta II?

K: Ki követte Samudraguptát halála után?

K: Mikor lépett trónra II. Chandragupta?

K: Miről volt ismert II. Chandragupta?

K: Kit vett feleségül Chandragupta II. a lányához?

K: Mit tett II. Chandragupta Vakataka segítségével?

K: Ki követte Chandragupta II-t?

Keresés betűvel