A Bari elleni légitámadás német bombázók légitámadása volt a szövetséges erők és a hajózás ellen az olaszországi Bariban.

1943. december 2-án, a második világháború idején a Luftflotte 2 mintegy 100–110 Junkers Ju 88-as bombázóból álló köteléke meglepetésszerű, éjszakai rajtaütést hajtott végre Bari kikötője és a város ellen. A támadás során a kikötőben állomásozó szövetséges konvojok súlyos veszteségeket szenvedtek: a bombázások következtében több tucat teher- és szállítóhajó sérült vagy süllyedt el, a hulladékból és tüzekből keletkező pusztítás szinte teljesen megbénította a kikötőt. A források eltérnek a pontos számokat illetően; a támadásban 27 teher- és szállítóhajó, valamint egy szkúner elsüllyesztéséről, illetve további hajók súlyos megrongálódásáról számoltak be.

A támadás menete és következményei

A légitámadás rövid, de rendkívül intenzív volt: az egy óránál nem sokkal hosszabb akció során a bombák és a gyúlékony rakományok miatt hatalmas tűzek és robbanások keletkeztek. A kikötői infrastruktúra és az ellátmány jó része megsemmisült, így a szövetségesek logisztikai kapacitása jelentősen sérült. A kikötőt és a közeli üzemeket csak hónapokkal később, 1944 februárjában tudták nagyobb részben helyreállítani.

Mustárgáz a kikötőben

A támadás egyik legsúlyosabb és legtöbbet vitatott következménye az volt, hogy egy amerikai teherhajó, a SS John Harvey (egy Liberty hajó) titkos rakományban mustárgázt szállító tölteteket tartalmazott. A hajó robbanása és a tűz a vegyi anyagot is a levegőbe juttatta; az így keletkezett kontamináció sokkal súlyosabbá tette az emberi veszteségeket és a sérültek ellátását.

  • Egészségügyi hatások: A mustárgáznak kitett személyeken jellegzetes hólyagosodásos bőr- és nyálkahártya-károsodások, súlyos légúti sérülések és későbbi szemproblémák jelentkeztek. Az áldozatok kezelése nehézségekbe ütközött, mert eleinte nem ismerték fel a mérgezés okát.
  • Eltitkolás: A brit és az amerikai hatóságok a titoktartás miatt kezdetben eltitkolták, hogy a kikötőben vegyi fegyverek is voltak. Ez a titoktartás késleltette a megfelelő orvosi beavatkozást és a hatékony dekontaminációt, ami tovább fokozta az emberi szenvedést.
  • Áldozatok: A pontos halott- és sebesült számról eltérő adatok maradtak fenn; a mustárgáz és a bombázás kombinált hatása több száz sérültet és több tucat halottat eredményezett, köztük katonákat, civil munkásokat és mentőszemélyzetet.

Későbbi kiderülés és hatás

A mustárgázzal kapcsolatos részletek évekkel később, fokozatosan kerültek napvilágra, amikor egyes orvosok és kutatók felismerték a tünetek összefüggését a vegyi expozícióval, és a hatóságok egyes iratai deklasszifikálásra kerültek. A történtek rávilágítottak a vegyi hadviselés súlyos kockázataira, valamint arra, hogy a titoktartás milyen káros következményekkel járhat a sebesültek ellátásában.

A Bari elleni támadást gyakran említik a "kis Pearl Harbornak" neve alatt a váratlan, romboló jelleg és a hajóveszteségek miatt. A támadás és a mustárgáz-katasztrófa fontos, de sokáig kevéssé ismert epizód a második világháború történetében, amelynek tanulságai a polgári védelmi és katonai egészségügyi protokollok későbbi fejlesztésében is szerepet játszottak.