II. Ramszesz az ókori Egyiptom egyik legnagyobb fáraója volt. Ő volt a tizenkilencedik dinasztia harmadik fáraója. Utódai és a későbbi egyiptomiak "Nagy Ősatyának" nevezték. Széles körben ismert a harci érdemeiről, építkezéseiről és arról, hogy uralma hosszú korszakot jelentett, amely alatt Egyiptom politikai és kulturális befolyása tovább erősödött.

14 éves korában apja, I. Szeti nevezte ki utódjául Ramszeszt, aki Kr. e. 1279-től Kr. e. 1213-ig uralkodott Egyiptomban.p165 Ez összesen 66 év és 2 hónap. Valószínűleg a 90. vagy 91. évében halt meg. Halálakor a Királyok Völgyében lévő sírba temették; holttestét később egy királyi rejtekhelyre (rejtett falnyílás) szállították, ahol 1881-ben fedezték fel. Jelenleg a kairói múzeumban van kiállítva. Uralkodása alatt nagy tekintélyre tett szert, sok felirat és emlék őrzi nevét, és az uralkodói propaganda erősítette hatalmát és isteni státuszát.

Hadjáratok és külpolitika

II. Ramszesz számos katonai akciót vezetett észak felé a Földközi-tengertől keletre fekvő területekre (a mai Izrael, Libanon és Szíria területére). Délre, Núbiába is vezetett hadjáratokat. Leghíresebb katonai eseménye a kadesh-i ütközet (kb. Kr. e. 1274), amely a hittiták ellen zajlott: a csata taktikai szempontból részben holtversenynek tekinthető, de Ramszesz propagandája győzelmet hirdetett. A kadesh-i összecsapást követően hosszabb távú diplomáciai rendezés született: Ramszesz és a hittita uralkodó között békeszerződés jött létre, amelyet gyakran a legrégebbi fennmaradt békeszerződések egyikeként említenek. A béke megerősítésére házassági szálak is köttettek (Ramszesz és egy hittita hercegnő későbbi házassága).

Építkezések, művészet és azonosság

Uralkodásának korai és középső szakaszában a városok, templomok és emlékművek építésére összpontosított. A Nílus-deltában fekvő Pi-Ramesses városát hozta létre új fővárosaként és szíriai hadjáratainak fő támaszpontjaként. Nagyszabású kőfaragványokat, obeliszkeket és templomokat emelt, számos helyen hagyva saját arcképét és titulusaival ellátott feliratokat.

Legismertebb építészeti alkotásai közé tartozik a memphisi Ramesseum (halotti temploma) és a dél-egyiptomi Abu Simbel sziklatemplomai, amelyek hatalmas ülő szobrokkal és domborművekkel hirdették hatalmát. Karnak és Luxor területén is jelentős bővítéseket és díszítéseket hajtott végre. Pi-Ramesses későbbi elhagyása és építőanyagainak átszállítása a delta északiabb pontjaira (például Tanisz környékére) hozzájárult ahhoz, hogy ma is sok részlet maradt fenn különböző helyszíneken.

Család, leszármazás és belpolitika

Ramszesz nagycsaládot hagyott hátra: feleségei közül legismertebb Nefertari, akinek pompás sírja (a Királynők völgyében) híres festményeiről; második fontos felesége Isetnofret volt. Feliratok és művészeti ábrázolások szerint száz körüli fia és ötven körüli lánya volt, bár ezek számok részben ideologikus túlzások is lehetnek. Utolsó komoly trónörököse Merneptah lett, aki apja halála után lépett a trónra.

Örökség és kutatás

II. Ramszesz emléke erősen él a régészetben és a kultúrtörténetben: számos hatalmas szobra és felirata maradt fenn, így neve és arcképe közismert. A későbbi egyiptomi uralkodók és a nép körében betöltött „Nagy Ősatyai” szerepe sokáig meghatározó volt. Az ő uralkodása alatt készült művek és feliratok fontos forrást jelentenek a korabeli hadviselésről, diplomáciáról, vallásról és építészet technikáiról.

Az archeológiai kutatások, múzeumi bemutatók és turizmus révén Ramszesz művei ma is látogathatók és tanulmányozhatók; a kairói múzeumban kiállított múmia, a több helyen található feliratok és az Abu Simbel–hez hasonló monumentumok továbbra is az ókori Egyiptom leglátványosabb örökségei közé tartoznak.