Szovjet–afganisztáni háború (1979–1989) — áttekintés, okok és következmények
Átfogó áttekintés: Szovjet–afganisztáni háború (1979–1989) — okok, fő események, emberi és geopolitikai következmények, statisztikák és tanulságok.
Az afganisztáni szovjet háború (1979–1989) a hidegháború egyik elhúzódó fegyveres konfliktusa volt, amelyben a Szovjetunió katonai erőkkel avatkozott be Afganisztán belügyeibe, hogy fenntartsa a hatalmon lévő kommunista pártot (PDPA) és megakadályozza a kormány megbuktatását. A harcok kezdetben a kormányerők és a helyi ellenzéki mozgalmak, az úgynevezett mudzsahedinek között zajlottak; a PDPA-s erők sok esetben nem rendelkeztek megfelelő felszereléssel és kiképzéssel, ezért a Szovjetunió katonai beavatkozását kérték. A szovjet csapatok belépése azonnali külföldi érdeklődést és támogatást vonzott a kormányellenes erők számára, különösen az Egyesült Államok és Pakisztán részéről.
Okok
A konfliktus gyökerei több tényezőre vezethetők vissza:
- Belső politikai válság: Az 1978-as Saur forradalom után a kommunista PDPA belső megosztottsága, tisztogatások és radikális társadalmi reformok erős ellenállást váltottak ki.
- Szovjet érdekeltség: Moszkva stratégiai szerepet szánt Afganisztánnak a térségben, és a Brezsnyev-doktrína logikája szerint beavatkozott, hogy megvédje a baráti rezsimet.
- Nemzetközi dimenzió: A hidegháborús rivalizálás miatt az Egyesült Államok és szövetségesei, valamint regionális szereplők, köztük Pakisztán és Szaúd-Arábia, pénzzel, fegyverrel és kiképzéssel támogatták a mudzsahedineket.
Főbb események és idővonal
A háború akkor gyorsult fel, amikor a Szovjetunió a 40. hadseregét Afganisztánba küldte harcolni. Afganisztánba 1979. december 25-én érkeztek meg a szovjet csapatok, és ez a beavatkozás azonnal megsokszorozta a nemzetközi érdeklődést és a fegyveres ellenállást. A következő évek gerillaharcai, légi csapások, páncélos offenzívák és falvak elleni razziák jellemezték a konfliktust.
Az 1980-as évek közepétől a mudzsahedinek egyre hatékonyabbá váltak részben azért, mert külföldi támogatást kaptak, és 1986–1987 körül amerikai gyártmányú vállról indítható légvédelmi rendszerek (Stinger-rakéták) bevezetése jelentősen csökkentette a szovjet légifölényt. A szovjet vezetés végül Gorbacsov politikai változásai és a konfliktus költségei miatt a kivonulás mellett döntött.
A szovjet csapatok kivonása hivatalosan 1988. május 15-től a megállapodások szerint kezdődött, és a folyamat 1989. február 2-ig tartott. A Szovjetunió később közölte, hogy minden csapata 1989. február 15-én elhagyta Afganisztánt.
Harci jelleg és módszerek
A konfliktus jelentős részét aszimmetrikus, gerillaharc jellegű műveletek alkották: a mudzsahedek elvegyültek a vidéki lakossággal, és kisebb rajtaütéseket, aknákkal és páncéltörő fegyverekkel végrehajtott támadásokat hajtottak végre. A Szovjetunió nagy tömegben alkalmazott légi csapásokat, helikopteres műveleteket, páncélos rohamokat és időnként „égetett föld” taktikát a lázadó bázisok felszámolására, ami súlyos civil áldozatokkal és infrastrukturális pusztulással járt.
Áldozatok és humanitárius következmények
A konfliktus humanitárius következményei súlyosak voltak és ma is éreztetik hatásukat:
- Halottak és sebesültek: A pontos számok bizonytalanok; a szovjet források szerint a Szovjetunió veszteségei nagyjából 13–15 ezer halottat jelentettek, és több tízezer sebesültet. Az afgán oldali áldozatok – katonai és civil együtt – becslések szerint százezrekként, egyes források szerint akár egymillió vagy annál is több ember halálával jártak; más, kevésbé gyakori becslések magasabb számokat (akár kétmilliót) is említenek. A halálozási adatok nagymértékben forrástól függnek, ezért rávilágítanak a statisztikai bizonytalanságra.
- Menekültek és belső elvándorlás: Több millió afganisztáni menekült (becslések szerint összesen 5–6 millió) kényszerült elhagyni otthonát, többségük Pakisztánba és Iránba menekült.
- Infrastruktúra és gazdaság: A háború széles körű pusztítást okozott az utakban, iskolákban, egészségügyi létesítményekben és mezőgazdaságban, ami évtizedekre visszavetette az ország fejlődését.
- Humanitárius válság: Élelmezési hiány, járványok és az egészségügyi ellátás összeomlása sújtotta a lakosságot; emellett a háború következtében sok területen máig jelen vannak a fel nem robbant aknák és lőszermaradékok.
Nemzetközi és politikai következmények
- Hidegháborús vetületek: A háború tovább élezte a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti ellentétet; az amerikai támogatás a mudzsahedinek irányába (pl. Operation Cyclone) a konfliktus fontos nemzetközi dimenziója volt.
- Szovjet belpolitikai és gazdasági hatás: A hosszú és költséges katonai beavatkozás hozzájárult a Szovjetunió gazdasági terheinek növekedéséhez és a társadalmi-politikai elégedetlenséghez, amely közrejátszott a Gorbacsov-kori reformok és végső soron a Szovjetunió összeomlásának folyamatában.
- Afganisztán sorsa: A szovjet kivonulás után az ország nem nyert tartós békét: a kormány és a mudzsahedin frakciók közötti harcok elmélyültek, ez vezetett a 1990-es években a polgárháború további szakaszaihoz és később a tálibok felemelkedéséhez.
- Nemzetközi jog és megítélés: A beavatkozás nemzetközi bírálatokat váltott ki; az ENSZ-ben és más nemzetközi fórumokon politikai viták folytak a konfliktus jogszerűségéről és humanitárius következményeiről.
Örökség
A 1979–1989 közötti háború mély sebet hagyott Afganisztán társadalmán: generációk nőttek fel menekültként vagy háborús körülmények között, a politikai frakciók szétszabdalták az országot, és a katonai konfliktus nyomai – traumák, landmines, gyenge infrastruktúra – sokáig fennmaradtak. Nemzetközi szinten a háború példája a hidegháborús proxy-konfliktusok hosszú távú, gyakran kiszámíthatatlan következményeinek.
A témával kapcsolatban további részletek, kronológiák és források segíthetnek pontosabb képet adni az eseményekről és az áldozatok valós nagyságáról; a becslések forrásonként eltérnek, ezért érdemes több, megbízható történeti munkát és nemzetközi szervezeti jelentést is tanulmányozni.
Háttér:
Az arabok 731-ben költöztek erre a területre, []és muszlimok voltak. Ezt követően Afganisztán szinte minden lakosa is az iszlámot kezdte követni. Az országban sok a hegy és a sivatag, ami megnehezíti a mozgást. A lakosságot főként pasztun népesség alkotja, mellette tadzsikok, hazara, ajmák, üzbégek, türkmének és néhány más kisebb csoport.
A szovjet bevetés
Hafizullah Amin
1979-ben Hafizullah Amin volt Afganisztán uralkodója. A szovjeteknek a KGB kémei azt mondták, hogy Amin uralma veszélyt jelent Közép-Ázsia szovjet részének. Azt is gyanították, hogy Amin nem volt lojális a Szovjetunióhoz. Találtak néhány információt arról, hogy Amin megpróbált barátságosabbá válni Pakisztánnal és Kínával. A szovjetek azt is gyanították, hogy Amin áll Nur Muhammad Taraki elnök halála mögött. Végül a szovjetek úgy döntöttek, hogy eltávolítják Amint.
Amin meggyilkolása
1979. december 22-én az afganisztáni hadsereg szovjet tanácsadói számos lépést tettek. Megszüntették az összes távközlési kapcsolatot Kabulban. Semmilyen üzenet nem érkezhetett a városon belülre, és nem mehetett ki a városból. A szovjet légierő csapatai is elérték Kabult. Amin látta a veszélyt, és a nagyobb biztonság érdekében az elnöki palotába költözött. A palotát Tajbeg-palotának nevezték el.
1979. december 27-én mintegy 700 szovjet katona elfoglalta a kabuli kormány és hadsereg főbb épületeit. A csapatok az afganisztáni hadsereghez hasonló egyenruhát viseltek. Este 7 órakor a szovjet csapatok megsemmisítették Kabul kommunikációját. Ezzel az afgán csapatok között minden kommunikáció megszűnt. Este 19:15-kor a szovjet csapatok bevonultak a Tajbeg-palotába. December28-án reggelre a katonai akció első része véget ért. Amin és két fia ekkorra már meghalt a harcokban. A szovjetek bejelentették Afganisztán szabadságát Amin elnök uralma alól. Azt is közölték, hogy minden szovjet katona azért van ott, hogy teljesítse az "1978-as barátsági, együttműködési és jószomszédi szerződésben" foglalt kötelességét.
Babrak Karmal felemelkedése
A kabuli rádióállomáson bejelentés érkezett Hafizullah Amin megöléséről. A szovjetbarát Afgán Forradalmi Központi Bizottság (ARCC) vállalta a felelősséget a gyilkosságért. Ezután az ARCC Babrak Karmalt választotta Afganisztán kormányfőjévé. Ő katonai segítséget kért a Szovjetuniótól.
Moszkva döntése a megszállás mellett
Az afgán kormány többször kérte a Szovjetuniót, hogy küldjön csapatokat. Annak ellenére, hogy a Szovjetunió szerződést kötött Afganisztánnal a segítségnyújtásról, és félt egy vietnami típusú mocsártól, a Szovjetunió ellenállt, ehelyett azt mondta az afgán kormánynak, hogy kössön kompromisszumot a külföldi zsoldosokkal. A helyzet egyre romlott az afgán kormány és a külföldi zsoldosok között, és a Szovjetunió kezdetben csak hírszerzéssel és tanácsadókkal reagált.
A foglalkozás
Szovjet műveletek
A szovjet katonák sok mindent tettek Afganisztánban. De soha nem tudták Afganisztán minden részét ellenőrzésük alá vonni. Az afganisztáni szovjet katonák nem rendelkeztek a megfelelő katonai taktikával az afganisztáni zord hegyvidéki terepen folytatott gerillaharchoz, és a szovjet katonák közül sokan fiatal, harcban nem kipróbált sorkatonák voltak. Számos afgán csoport továbbra is támadta a szovjet csapatokat és harcolt velük.
A világ reakciója
A világ legtöbb országában az embereknek nem tetszett, amit a Szovjetunió Afganisztánban tett. Tetszett nekik, ahogy az afgán nép harcolt ellenük. Néhány reakció nagyon komoly volt. Jimmy Carter amerikai elnök azt mondta, hogy a szovjet akció "a második világháború óta a legsúlyosabb fenyegetés a békére". Carter azzal fenyegetőzött, hogy bojkottálja az 1980-as oroszországi olimpiai játékokat, ha a Szovjetunió nem vonja ki erőit 1980 februárjáig. Ezt nem tette meg, ezért az USA bojkottálta a játékokat.
Afgán reakció
Az 1980-as évek közepére számos afganisztáni csoport szerveződött a szovjet csapatok elleni harcra. Ezek a csoportok számos országtól, például az Egyesült Államoktól, az Egyesült Királyságtól, Kínától, Szaúd-Arábiától és Pakisztántól kaptak segítséget.
Pakisztán részvétele
Pakisztán úgy gondolta, hogy a szovjet háború Afganisztánban szintén fenyegetést jelent számára. Hírszerző ügynökségén, az ISI-n keresztül aktívan támogatta a szovjet csapatok ellen harcoló afgánokat.n
Szovjet kivonulás
Az afganisztáni szovjet háború olyan háborúnak tűnt, amely soha nem ér véget. A Szovjetunió nagyon rosszul nézett ki a világ szemében, amiért megpróbálta ellenőrizni ezt az országot. A legtöbb ember a Szovjetunióban nem támogatta ezt a háborút. Mivel a háború elhúzódásával egyre több szovjet katona halt meg vagy sebesült meg, Mihail Gorbacsov "vérző sebként" emlegette az afganisztáni szovjet háborút. Végül, tíz év után, amikor még nem volt vége a háborúnak, a szovjetek úgy döntöttek, hogy kiszállnak Afganisztánból.
A háború után
Szovjetunió
Az afganisztáni szovjet háború súlyosan érintette a kommunista párt uralmát. Sokan úgy gondolták, hogy a háború az iszlám ellen irányult. Ez erős érzelmeket keltett a közép-ázsiai szovjet köztársaságok muszlim lakosságában. A szovjet hadsereg valóban nagyon rossz hangulatban vagy "morálban" volt, mert képtelenek voltak irányítani az embereket, és mindenhol, ahová mentek, csak megszállóként kezelték őket. Andrej Szaharov nyíltan kimondta, hogy a szovjet hadsereg afganisztáni fellépése helytelen volt.
1979 és 1989 között több mint 15 000 szovjet katonát öltek meg Afganisztánban. A háborúban a szovjet hadsereg több száz repülőgépet és milliárdos értékben más katonai gépeket is elvesztett. Mintegy kétmillió afgán férfi, nő és gyermek halt meg a háborúban.
Afganisztán
A szovjet hadsereg Afganisztánból való kivonulása után is folytatódott a polgárháború Afganisztánban. Najibullah kommunista kormánya mintegy három éven át nem tudta megvédeni magát a vele szemben álló mudzsaheddin erőkkel szemben. Magán a kormányon belül is számos csoport alakult, és ezek közül néhányan a mudzsaheddin erőket támogatták. 1992 márciusában Abdul Rashid Dostam tábornok és üzbég milíciája abbahagyta a Najibullah-kormány támogatását. Hamarosan a mudzsaheddin erők elfoglalták Kabult, és Afganisztán nagy részét uralni kezdték.
A mintegy tíz évig tartó háború alatt Afganisztán gazdasága súlyosan megsínylette a helyzetet. A gabonatermelés 1978 és 1990 között évi 3,5%-kal esett vissza. A szovjetek a kereskedelmi és ipari tevékenységeket is megpróbálták állami ellenőrzés alá vonni. Ez szintén rossz hatással volt a gazdaságra. A Szovjetunió felbomlásával számos országban a hagyományos afganisztáni kereskedelem is szenvedett.
Nyugati világ
Kezdetben sok ember és ország dicsérte az USA-t, amiért támogatta a szovjet erők ellen harcoló csoportokat. A szeptember 11-i támadások után azonban az emberek megkérdőjelezték az USA politikáját, hogy támogatja és pénzzel támogatja az ilyen csoportokat. 2001-ben az USA megszállta Afganisztánt, hogy megtalálja Oszama bin Ladent. A megszállás még majdnem két évig tartott, miután Bin Ladent megölték.
Kérdések és válaszok
K: Mi okozta a Szovjetunió belépését Afganisztánba?
V: Az afgán kormány képtelen volt ellenállni a mudzsahedineknek nevezett ellenzéknek, ezért segítséget kértek a Szovjetuniótól.
K: Kik voltak a Szovjetunió fő ellenfelei ebben a háborúban?
V: A Szovjetunió fő ellenfelei az afgán segélyharcosok, más néven mudzsahedinek voltak.
K: Hogyan reagált a helyi lakosság a külföldi beavatkozásra?
V: A helyi lakosság a mudzsahedek oldalára állt az ellenük indított hatalmas katonai hadjáratok által okozott kiterjedt infrastrukturális pusztítás és halálesetek miatt. Ez a szovjet katonai jelenlét és az országos ellenállás támogatásának elvesztését okozta.
K: Mikor kezdődtek a harcok Afganisztánban?
V: A harcok 1979 decemberében kezdődtek.
K: Meddig tartottak?
V: 1989 februárjáig tartott, összesen körülbelül tíz évig.
K: Mely országok támogatták a kormányellenes erőket a háború alatt? V: A kormányellenes erőket számos ország támogatta, elsősorban az Egyesült Államok és Pakisztán.
K: Mikor kezdték el a csapatok elhagyni Afganisztánt? V: A csapatok 1988. május 15-én kezdték elhagyni Afganisztánt, és 1989. február 2-ig az összes csapat távozott.
Keres