Boynton kontra Virginia, 364 U.S. 454 (1960), az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának döntése. 1958. december 20-án Bruce Boynton, a Howard Law School végzős hallgatója Washingtonból egy buszon indult haza karácsonyra az alabamai Montgomerybe. A virginiai Richmondban lévő buszvégállomáson belépett az étterembe, és leült a "csak fehéreknek fenntartott" részlegbe. Mivel nem volt hajlandó távozni, letartóztatták és elítélték egy virginiai törvény megsértéséért, amely szerint tilos, hogy bárki "törvényes felhatalmazás nélkül" maradjon, miután megtiltották neki.

Az ügy jogi kérdései

Boynton fellebbezésében azt állította, hogy elítélése sérti az államközi kereskedelmi törvényt, valamint a szövetségi alkotmány egyenlő védelemre, a tisztességes eljárásra és a kereskedelemre vonatkozó záradékát. A vita központjában az állt, hogy a buszvégállomáson működő étterem a államközi gépjárműközlekedéshez kapcsolódó szolgáltatásnak minősül-e, és így alávethető-e a szövetségi szabályozás tilalmának, amely megakadályozza az igazságtalan megkülönböztetést az államközi utazás során.

Bírósági eljárás és döntés

Az állam legfelsőbb bírósága eredetileg helybenhagyta az ítéletet, ezért Boynton certiorari kérelemmel fordult az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságához. Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága hatályon kívül helyezte az alsóbb fokú bíróság ítéletét. A bíróság megállapította, hogy Boynton szövetségi joggal rendelkezett ahhoz, hogy az étterem fehér részében maradjon, mivel az államközi kereskedelmi törvény — amely megtiltja, hogy bármely államközi, gépjárművel közlekedő közös fuvarozó bármely személyt igazságtalan megkülönböztetésnek tegyen ki — az ilyen terminálokban nyújtott szolgáltatásokra is kiterjed. Hugo Black bíró mondta el a többségi véleményt. A bíróság döntése elsősorban a szövetségi törvényi szabályozáson alapult; így a kérdést nem kellett elsősorban az alkotmány egyenlő védelmet garantáló klauzulájának útján eldönteni.

Hatás és történelmi jelentőség

  • A döntés fontos precedenst teremtett: megerősítette, hogy az államközi utazással összefüggő létesítményekre — például buszterminálokban működő éttermekre — vonatkozhat a szövetségi tilalom az indokolatlan faji megkülönböztetésre.
  • Gyorsan következményekkel járt a polgárjogi mozgalom számára: a Freedom Riders 1961-es akciói részben erre az ítéletre támaszkodtak, amikor megpróbálták érvényesíteni a jogokat az intercity közlekedéshez kapcsolódó közterületeken és szolgáltatásoknál.
  • Bár a döntés jogi győzelem volt, a gyakorlatban a helyi végrehajtás és az ellenállás eltérő maradt, így további szövetségi lépésekre és aktivizmusra volt szükség a tényleges deszegregáció eléréséhez.

Összefoglalva, a Boynton kontra Virginia ügy jelentős mérföldkő volt az államközi közlekedésben folytatott faji megkülönböztetés elleni küzdelemben: a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy a szövetségi jog az ilyen esetekben korlátozhatja és felülírhatja az állami intézkedéseket, ha azok az államközi kereskedelem szabályozásába ütköznek.