Philippe d'Orléans, Orléans hercege (Louis Philippe Joseph; 1747. április 13. – 1793. november 6.), közismert nevén Philippe, az Orléans-ház prominens tagja volt. Aktívan támogatta a francia forradalmat és 1792-ben felvette a radikális gesztusként használt Philippe Égalité nevet; ennek ellenére a rémuralom idején letartóztatták és guillotinezták. Az 1830-as júliusi forradalom után fia, Louis Philippe lett a franciák királya. Vérbeli hercegi rangot viselt, de politikai nézetei és tettei miatt személye összetett történelmi megítélést kapott.

Korai élet és család

1747-ben született, a fiatalabb Orleans-gráfok dinasztiájának sarjaként. Családja nagy vagyonnal és jelentős társadalmi befolyással bírt; Philippe 1769-ben feleségül vette Louise Marie Adélaïde de Bourbon-t, és több gyermeket neveltek fel, köztük a későbbi királyt, Louis Philippe-t. Apja halála után, 1785-ben, örökölte az Orléans-hercegi címet és a hozzá kapcsolódó birtokokat, köztük a párizsi Palais-Royalt, amelyet később politikai és társasági központtá tett.

Politikai szerep és a forradalomhoz való viszonya

Philippe ismert volt liberális nézeteiről és a monarchikus körtől való részleges eltávolodásáról: nyitott társasági rendezvényeket szervezett, és a Palais-Royal-t olyan nyilvános térként működtette, ahol kereskedelem, kávéházak és politikai eszmecserék zajlottak — ez a közeg hozzájárult a forradalmi légkör kialakulásához. Kezdetben támogatta a királyság alkotmányos átalakítását és a kiváltságok korlátozását, ami miatt többen úgy vélték, a forradalom természetes szövetségese lehet.

1792-ben nyilvánosan használta az Égalité („egyenlőség”) jelzőt, amely a társadalmi egyenlőség iránti szándékát hangsúlyozta. Bár jelentős részt vállalt a forradalmi politikai élet közelében, kapcsolatai és személyes ambíciói miatt gyakran kétértelműnek ítélték meg: egyes forradalmárok bizalmát élvezte, mások pedig árulónak vagy opportunistának tartották.

Letartóztatás, tárgyalás és kivégzés

A radikális fordulat és a belső gyanakvás légköre végül magára vonta a hatalom figyelmét: 1793-ban Philippe-t letartóztatták azzal a váddal, hogy összejátszik külföldi hatalmakkal és émigré nemességgel. Börtönbe vetették, majd rövid ideig fogva tartották, és a forradalmi bíróság halálra ítélte. Noha korábban nyíltan támogatta a forradalmi intézkedéseket, és egyes forradalmi szavazásoknál a király elleni döntés mellett állt, ez sem mentette meg: 1793. november 6-án kivégezték.

Örökség és történelmi megítélés

Philippe d'Orléans élete és halála jól illusztrálja a forradalom kettősségét: egyszerre volt reformer és vitatott arisztokrata, aki próbált alkalmazkodni a változó politikai környezethez. Közvetlen utóda, fia, Louis Philippe, a Bourbon-restauráció és későbbi forradalmak utáni politikai fordulatok révén 1830-ban lett a «polgárok királya», ami tovább árnyalta a család történetét.

Philippe emlékét kevert érzések kísérik: egyes történészek a forradalom korai, mérsékelt támogatói közé sorolják, mások pedig szemére vetik az opportunizmust és a hatalom iránti vágyat. Mindenesetre szerepe fontos példa arra, hogy a forradalmi időkben még a magas születésű személyek is elszenvedhették a radikalizmus következményeit.