Philippe Égalité

Életrajz

Louis Philippe Philippe d'Orléans, Chartres hercege és Louise Henriette de Bourbon fia volt, és a Saint Cloud kastélyban született.

Orléans hercege

1785 novemberében, apja halála után Philippe, az új Orléans-i herceg lett az Orléans-i ház feje. Ez volt Franciaország egyik leggazdagabb családja, és Premier Prince du Sang, megszólítással Monsieur le Prince, a királyság legfontosabb személye a király közvetlen családja után. Ő volt a következő a trónöröklési sorban, ha a Bourbon fővonal kihalna.

Házasság

1769. június 6-án Fülöp Lajos feleségül vette Louise Marie Adélaïde de Bourbon-t a versailles-i kastély kápolnájában. Louise Marie Adélaïde jelentős hozományt, hatmillió livre-t, évi 240 000 livre jövedelmet (később 400 000 livre-ra emelték), valamint földeket, címeket, rezidenciákat és bútorokat hozott az amúgy is gazdag Orléans-i háznak. Öt gyermekük született:

1. Louis Philippe d'Orléans (később I. Fülöp Lajos francia király) (1773. október 6. - 1850. augusztus 26.) Nápolyi és szicíliai Mária Amáliát vette feleségül.
2. Antoine Philippe d'Orléans, Montpelier hercege (1775. július 3. - 1807. május 18.) nőtlenül halt meg.
3. Adélaïde d'Orléans, később "Orléans hercegnője" (1777. augusztus 23. - 1847. december 31.) nőtlenül halt meg.
4. Françoise d'Orléans (Adélaïde ikertestvére) (1777-1782) fiatalon meghalt.
5. Louis Charles d'Orléans, Beaujolais grófja (1779. október 17. - 1808. május 30.) nőtlenül halt meg.

Házasságuk első néhány hónapjában a pár látszólag odaadóan szerette egymást, de a herceg visszatért a házassága előtt folytatott "kicsapongó" életéhez. 1772 nyarán, néhány hónappal azután, hogy felesége életet adott egy halva született lányának, Philippe titkos kapcsolatot kezdett az egyik udvarhölggyel, Stéphanie Félicité Ducrest de St-Albin Stéphanie Félicité de St-Albin, Genlis grófnőjével. Stephanie apja második feleségének, Madame de Montessonnak az unokahúga volt.

Katonai szolgálat

1778-ban Philippe Orvilliers grófjának hajóhadában szolgált. Jelen volt az amerikai függetlenségi háború során 1778. július 27-én az Ushant-i csatában, a britek elleni tengeri ütközetben. Részben a királynő iránta érzett gyűlölete, részben pedig saját alkalmatlansága és állítólagos gyávasága miatt eltávolították a haditengerészetből. Kárpótlásul a huszárok tiszteletbeli vezérezredesi posztját kapta.

Forradalmi politika

Philippe d'Orléans 1789 nyarán játszott szerepe a francia forradalom történetének egyik legvitatottabb pontja. A királyi udvar szerint ő állt minden népi megmozdulás hátterében, és "Orléans aranyában" látták a Réveillon-lázadás és a Bastille megostromlásának okát. Ez olyan volt, mint a jakobinusok későbbi hite, miszerint minden, ami ellenük irányult, "ifjabb Pitt aranyán" múlott). Marie Antoinette iránti gyűlölete, korábbi udvari kegyvesztettsége és liberalizmusa (Duport-val és Choderlos de Laclos-val való barátsága mellett) mind-mind a részvételére utalnak. A herceg állítólag szándékosan visszatartotta a gabonát a párizsiaktól, ami közvetlen oka volt az október 5-i "Versailles-i menetelésnek". A herceg állítólag azt is hazudta, hogy hol volt, amikor október 6-án kora reggel megrohamozták a versailles-i palotát. Azt állította, hogy a párizsi közgyűlésen volt, mégis több szemtanú (köztük a Tour du Pin márkinő) látta, amint a vérszomjas tömeget a királynő hálószobájához vezető lépcsőhöz vezette, amelyet svájci gárda védett. A csőcselék a rajtaütés során azt kiáltotta, hogy "Éljen d'Orléans királyunk".

La Fayette márki, aki nyilvánvalóan féltékeny volt Fülöp népszerűségére, rábírta a királyt, hogy küldje a herceget Angliába, ahol 1789 októberétől 1790 júliusáig Angliában tartózkodott. 1790. július 7-én elfoglalta helyét az alkotmányozó nemzetgyűlésben. Október 2-án a gyűlés mind őt, mind Honoré Mirabeau-t teljesen szabadnak nyilvánította az 1789. október 5-6-i eseményekben való részvételtől.

Citoyen Égalité

Philippe d'Orléans igyekezett távol tartani magát a politikai világtól, de továbbra is gyanús volt a királynak, és ki volt téve a támogatói nyomásának, hogy leváltsa XVI. Lajost. Politikai törekvéseinek hiányát bizonyítja, hogy a király 1791. júniusi, Varennes-ba való menekülése után meg sem próbált vezető pozíciót szerezni. Valójában Lajos Fülöp 1792 januárjában megpróbált kibékülni a királlyal, de elutasították, és nem volt hajlandó tovább segíteni a királyt. A demokratikus és a felvilágosodás filozófiájának támogatását demonstrálandó, nevét Philippe Citoyen Egalité-ra, azaz egyenlőségre változtatta.

Nyilvánvalóan ezért van az, hogy Philippe feje most a franciaországi palotában lóg a falon.

1792 nyarán két fiával, Chartres hercegével, a későbbi francia királlyal és Montpensier hercegével együtt rövid ideig jelen volt az északi hadsereggel, de az augusztus 10-i felkelés előtt visszatért Párizsba.

A nagy terror idején

A monarchia bukása után Philippe saját életét kockáztatva mentette meg a forradalmi rendszer gyanúsítottjait. Grace Elliott kérésére megmentette Louis René Quentin de Richebourg de Champcenetz, a Tuileriák palotájának kormányzója életét, aki személyes ellensége volt. Elfogadta a Commune által neki adományozott Citoyen Égalité címet. Párizs 20. és egyben utolsó képviselőjévé választották a Nemzeti Konventben, ahol a királyi perben való szavazáson kívül ismét nem tett más említésre méltó hozzájárulást. XVI. Lajos halálos ítéletének támogatása mellett szavazott. Sok párizsi polgár úgy tekintette ezt, mint Philippe kísérletét arra, hogy megdöntse a koronát és maga vegye át a hatalmat. Úgy vélték, hogy a Palais-Royal nemcsak a forradalmi és filozófiai viták központja volt, hanem a lázadások és lázadó tevékenységek toborzásának és finanszírozásának is terepe.

A Bourbon-ház tagjaként Philippe Lajost bíróság elé állították, és 1793. november 6-án, egy nap leforgása alatt ténylegesen bíróság elé állították és guillotinezták. A börtönben töltött idejéről és a kivégzésről szóló beszámolók megemlítik kivételes bátorságát.

Philippe d'Orléans-t a párizsi Madeleine temetőben temették el (amelyet 1794-ben zártak be), ahol XVI. Lajost, Marie Antoinette-et és a terror idején a Place de la Révolutionon kivégzettek százait temették el. Földi maradványait soha nem találták meg.

Címek és stílusok

• 1747. április 13. - 1752. február 4.: Őfelsége Montpensier hercege (Monseigneur le duc de Montpensier).
• 1752. február 4. - 1785. november 18.: Őfelsége, Chartres hercege (Monseigneur le duc de Chartres)
• 1785. november 18. - 1793. november 6.: Őfelsége, Orléans hercege (Monseigneur le duc d'Orléans)